A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Éri István: Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez

Ezek a nehézségek azonban, ha ismeretesek voltak is a kereskedelmi tőke birtokosai előtt, számukra egyegy efajta vállalkozásba való bekapcsolódást nem tették olyan kilátástalanná, mint a kizárólag az üveghuták működtetéséből élő s csupán a termeléssel foglalkozó régimódi hutamesterek számára. Tőkéjüknek csupán egy részét kockáztatták s ami ennél még sokkal fontosabb, kezükben igyekeztek tartani az értékesítésből származó hasznot is, kereskedéseikben többnyire maguk árusították termeivényeiket. Pfantzelt Antalnak a huta irányításában megváltozott szerepére utal többek között, hogy magát kezdettől fogva az addig szokásos „magister vitrarius" elnevezés helyett mint ,,Glasfabricken-Inhaber"-t, illetőleg mint „Director"-t említi. Idekerülésének körülményeiről keveset tudunk. Lehetséges, hogy családi kapcsolatok segítették ehhez. Ugyanis felesége — a kislődi anyakönyvben először 1804-ben található bejegyzés szerint — Adler Teréz volt, Adler csehbányái hutamester családjának tagja.

187 Feltehető természetesen az is, hogy idekerülése után házasodott meg. Pfantzelt apja pécsi polgár, szenátor volt,

188 míg őt legalábbis az 1810-es évektől Pest város polgárának tekinthetjük.

189 Ugyanitt 1825-ben az üvegescéh tagja,

190 üvegkereskedésének 1826-ban bekövetkezett halála miatt egy segédje részéről szándékolt átvételét éppen ez a céh igyekszik megakadályozni.

191 Az alábbiakban röviden megpróbáljuk áttekinteni Pfanzelt urkúti működéséről fennmaradt adatainkat. 1803-ban, mint az itteni közösség elöljárója („Vorsteher dieser Gemeinde") adatokat szolgáltat a két üveghutánál élőkről a püspökségnek.

192 Eszerint 62 házaspár, 6 özvegy, 27 szolga, tehát összesen 157 felnőtt mellett 200 a gyermekek száma. 1809-ben a megyéhez intézett beadványában — melyben itteni tevékenységét elismerő „Bizonyíttó Levél" kiadását kéri — már 522 személy „eltartójaként" említi magát,

193 eszerint ekkor ennyi főből állhatott a huta lakossága. E levelében ismerteti az 1806-ban a környéket sújtó járvány leküzdésére tett intézkedéseit is. 1808-ban két ízben, összesen 1.000 Ft-os kölcsönét intabuláltatja Grainer Mihály és Grünvald János ellen.

194 1816-ban Pfantzelt újabb kitüntetésért folyamodik a helytartótanácshoz.

195 A vármegyéhez leküldött kérelmet a megye Pfantzelt érdemeinek elismerésével támogatja,

196 s az októberi közgyűlésen ünnepélyesen átadták neki a „középnagyságú Füles arany Érdem pénzt".

197

Ez alkalommal Pfantzelt 600 Ft-ot ajándékozott a szegények felsegélyezésére.

198 Előrehaladásának következő állomásaként 182l-ben nemességet kapott.

199 18.520 Ft lefizetése ellenében bevezették a Krassó vármegyei Tomest birtokába, s megengedték nevének tomesti Pántzély-ra történő átváltoztatását.

200 Nem sokkal később Pántzély Antal elkerült a megyéből, Tomesten és Csábrágon azonban mint hutabérlővel találkozunk vele és egyideig családjával is.

201 Az a szerencsés körülmény, hogy az urkúti üveghuta 1811—1822 közötti működéséről részletes gazdasági feljegyzések maradtak fenn, lehetővé teszi, hogy más alkalommal e huta termelésére, működésére teljes részletességgel visszatérjünk. Ezért itt csak néhány adattal illusztráljuk : mit tudunk az urkúti üveggyártás történetének második, Pfantzelt nevéhez fűződő szakaszáról ? A bérleti összeget, mint láttuk, már a Gasteigerrel kötött második szerződéskor felemelték, hiszen legkésőbb az 1800-as évek elejétől egyidejűleg két huta működött Úrkúton. (E kettő munkáslétszáma, illetőleg külön-külön termelt anyag-mennyisége nem választható külön. (1811-től, hol bérlet, hol tiszta haszon címén évenként általában 3.500 Ft-ot fizettek be az uradalom kasszájába.) 202 Ebben az időben azonban már megváltozott a huta gazdálkodásának irányítása és ellenőrzése, lehetséges, hogy ez már az 1802-es esztendőtől így volt, csak korábbi adataink hiányoznak. Ugyanis a huta könyvelését az uradalom megbízottja végezte, így a gazdálkodás menetét közvetlenül ellenőrizhette az uraság. Egyes időszakokban Pfantzelt az általa befektetett összeg 6 %-os kamatát kapta részesedés formájában a nyereségből,

203 máskor a tiszta haszonból felefele arányban osztozott a bérlő és az uraság.

204 Időnként az „Urkuter Societaet", tehát az üvegfúvók s velük valószínűleg Pfantzelt fizetik a bérletet.

205 Később az uradalom számvevője tervezetet készített a huta saját kezelésbe vételére vonatkozóan, ebből kitűnik, hogy az évi optimális haszon 8.000 Ft körül lehetett.

206 A huta gazdálkodásának részletes feldolgozása során alkalmunk lesz e változtatások magyarázatára. Már itt meg kell emlékeznünk azonban arról, hogy az eddigi földesúr-bérlő közötti kétoldalú kapcsolat mellett harmadikként nem egyszer, mint önálló fél, megjelenik a munkások közössége is. így most már nem a bérlő, hanem ez a közösség fizeti 119 hold szántóföld s további mezőgazdasági művelés, hasznosítás alá vett területek bérleti díját. 207 Az urkúti munkások egyrésze 1815-ben az újonnan létesült somhegyi hutába kívánt átvándorolni. Ennek megakadályozására a földesúr örökös bérletet köt képviselőikkel, melynek értelmében az uraság egyoldalúan biztosítja, hogy a korábbi szerződést életfogytiglan meghosszabbítja.

208 Az erdőből kitermelhető fa hasznosításánál mutatkozó újabb lehetőségek miatt, az erdészeti és a huta üzemelési szempontjainak szembekerülése megmutatkozik Pfantzelt 1819-ben Szőllősy Pál uradalmi intézőhöz intézett levelében.

209 A huta számára kijelölt erdőrészekből a kitermelt fát nem a huta céljaira fordítják — panaszolja Pfantzelt — így úgy látszik, hogy az uraság a megkötött szerződés határidejének lejárta előtt fel 160