A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Éri István: Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez

egy évtizeden keresztül hiányoznak a további adatok. Hiányosak az idevonatkozó összeírások is. Ila-Kovacsics szerint 1785-ben a település 16 házból állott. Az ugyanebből az évből származó egyházi összeírás viszont Glasschmölze név alatt 13 házat s annak 118 főből álló katolikus lakosságát jegyzi fel.

171 Ezek a számadatok nagyjából megegyeznek más, kialakulásuk kezdetén levő üveghuták — pl. Németbánya — adataival. Az itt dolgozó munkások létszámát, származásukat a kislődi anyakönyvek bejegyzéseinek vizsgálata alapján próbálják megállapítani. Módszerünk már ismert, azonban fontosnak tartjuk kihangsúlyozni, hogy éppen Úrkút esetében vált leellenőrizhetővé is. Itt ugyanis a későbbiekben névsorok, bérlisták állanak rendelkezésünkre s azok alapján vizsgálhattuk meg, vajjon az anyakönyvekben pl. keresztszülőként való gyakori előfordulás valóban jelentheti-e azt, hogy az illető a huta állandó munkásgárdájához tartozott? Először a huta húsz esztendős első időszakát, Gasteiger működésének idejét (1802-ig) vesszük szemügyre. Ez idő alatt a kislődi anyakönyvbe 25 üvegfúvó nevét jegyezték be. Közülük nyolc vagy a saját személyében, vagy családja valamelyik tagja (legtöbbször apja) révén már Pilléről, Német-, illetve egy esetben Csehbányáról ismert. Sikerült megállapítani kb. a munkások felének életkorát is. Ennek alapján kb. hat fő fiatal kora miatt már csak a 80-as évek derekán kapcsolódhatott be a termelésbe. Az első anyakönyvi bejegyzés 1782-ből való, 1784-ig évenként csak 2 — 3 nevet találunk. Majd a nevek előfordulásának gyakorisága megnő: 7—11 — 12, aztán 1788-93 között 7-9 közé esik vissza. 1794ben ismét 11 név szerepel, ettől kezdve az említések száma fokozatosan csökken (1795 — 97: 5-5, 1798: 2). A vizsgált időszak utolsó négy esztendejéből egyáltalán nem jegyeztek be úrkútiakat az anyakönyvbe. Ennek egyik oka a népesedés ütemének változása lehet: a nyolcvanas években meglehetősen gyakori a házasságkötés, majd sűrű a gyermekáldás, viszont az együttmaradó munkásgárda zöme a század végére a 40 esztendős koron túl volt.

172 A huta szakmunkásgárdája számításaink szerint a vizsgált időszakban 12—14 fő lehetett. Már korábban megemlékeztünk a huta munkásainak egyházi szolgáltatásokkal kapcsolatos nehézségeiről. Az 1824-es Canonica Visitatio szerint hivatalosan csak 1784-től tartozott Úrkút a kislődi plébániához.

173 A település első temetőjét 1783-ban jelölték ki, ,,a régi huta feletti" erdőben, tíz év múlva azonban újat nyitottak a templom környékén.

174 Az úrkúti közösség megbízásából öt „Glas Gesele", névszerint Keberl Márton, Liebel József, Sigl Vencel, Rankl József és Eisele János (a legtekintélyesebb munkások) 1794-ben új megállapodást kötöttek Stökl Domonkos 158 kislődi plébánossal. Eszerint az úrkútiak rendszeres lelki gondozásban részesülnek, a plébános saját költségén jár át Úrkútra, kivétel csak a búcsú napja, amikor az oda-vissza szállítás és a vendéglátás a lakosok kötelessége volt. Az úrkútiak egyösszegben évi 200 Ft stólapénzt fizettek.

175 A megállapodás elkészítésére nyilván az adott okot, hogy 1795-re felépült a helyiek áldozatkészségéből a település temploma.

170 A templom felszerelése is elárulta, hogy üvegfúvók a hívők. Az oltáron nyolc üveggyertyatartó volt elhelyezve, a falakon párosával felszerelt üvegkandeláberek voltak. Legjelentősebb azonban az a két üvegcsillár volt, melyek közül az egyik a hajóban, a másik a szentélyben függött. Közülük az előbbi épségben fennmaradt s azt 1926-ban a veszprémi Bakonyi Múzeum megszerezte.

177 A bakonyi üveghuták fennmaradt, ismert készítmények közül minden bizonnyal ez a legértékesebb. A huta termelésére, a termékek értékesítésére vonatkozóan nincsen közvetlen adatunk. Csak az 1790-es évekből fennmaradt számadástöredékekből tudjuk azt, hogy 1792—1795 között az évi bérlet összege 2.600 Ft, tehát meglehetősen magas volt.

178 1797-ben gróf Zichy Károly újabb, a jelek szerint a korábbit kiegészítő szerződést kötött Gasteigerrel. Ez a szerződés megkötésétől (ápr. 24.) kezdődő 14 esztendőre — tehát 1811-ig — szólt az alábbi feltételekkel: 1. Engedélyt kapott Gasteiger 600 birka tartására és az erdőségekben való legeltetésre. 2. A meglevő, korábbi szerződésben engedélyezett négy hamuzsírfőző kád mellé újabb kettő felállítását engedték meg neki. 3. Egy 230 holdas erdősáv irtására kapott jogot azzal, hogy az évente kivágott famennyiségnek csak a felét fordíthatja a maga szükségletére. 4. Az irtásföldeket a szerződés tartama alatt szabadon használhatja, annak lejártakor azonban ellenszolgáltatás nélkül visszakerül az uraság tulajdonába. 5. A birkák számára szükséges hodályt fából felépítheti, azonban ez is, akár a többi épület, a szerződés lejártával az uraság tulajdonába megy át. 6. A fentiek fejében Gasteiger évi két részletben 1.000 Ft-nyi összeg megfizetésére kötelezte magát.

179 Az évi bérlet ettől kezdve 3.600 Ft-ra növekedett. A szerződés azonban lehetővé tette a termelés növelését, az üzem kibővítését, hiszen az irtás révén kinyerhető famennyiség, az ebből előállítható hamuzsírmennyiség függvénye volt mindenkor az üveggyártás. Nyilván ezután kezdtek hozzá a régi hutától valamivel távolabb az új huta építéséhez. Hogy az üzem bővítése mikor fejeződött be, pontosan nem tudjuk. Valószínűleg emiatt mondta fel Gasteiger 1797 nyarán a városnak még 1795-ben adott 2.000 Ft-os kölcsönét,

180 hogy az építkezés költségeit