A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Vajkai Aurél: Emlékezés Sági Jánosra (1874–1938)

9. Kontyos ház, Komárváros. Sági János felvétele kb. 1907 — 1909. (Közölve: Malonyay IV. k. 505. képe). 9. Haus mit Knoten, Komárváros."

Aufnahme von János Sági, ungefähr 1907-1909. (Veröffentlicht: Malonyay, Bd. IV, 505). 9. Maison „en chignon" a Komárváros. Photo de János Sági, 19071909 env. (Publié: Malonyay IV

e v., fig. 505) 9. Дом с вальмовой крышей. Снимок Яноша Шаги, ок. 1907— 1909. (Опубликован: Малоньяи, 4. том, 505-я илл.) számtalan sok színes, ragyogó népművészeti tárgy, textilmunka képét tartalmazó kötetben az akkori balatoni halászok életének romatikamentes, reális képét adja:

11 — „Nem dalol már a balatoni halász, s ha testét irgalmatlan napszámos munkában ellepi a verejték, tüzes badacsonyi helyett, nyelhet egy korty langyos vizet a meregetővel a tóból." — E sorokat olvasva az az érzésünk támad, hogy Malonyay Dezső, aki a kiadáshoz szükséges összeg egy részét eléggé vitatható eszközökkel Bárczy Istvántól, Budapest székesfőváros akkori polgármesterétől kapta, Sági János kéziratát nem is láthatta, mert különben aligha engedte volna nyomdába. Népművészet áll a kötet címében, mégis ebben találjuk meg a bakonybéli faragók villakészítésének pontos leírását, a szentgáli egykori híres királyi vadászok hanyatlásnak induló társadalomrajzát, a balatoni halászok akkori nyomorúságos életének vázlatát. A kötetnek azonban a népművészeten kívül a legjobban kidolgozott és elgondolkoztató fejezete a dunántúli népi építkezésről szól. Tudnunk kell, hogy korábban a falusi építkezésről Jankó János megállapította; „hazánk; egész átvizsgált területén a telekberendezés teljesen felnémet típus." — Később balatoni monográfiájában

12 kezdetlegesebb házformát is leírt, s az utóbbit magyar típusnak nevezte. A felnémet típusnál a háznak közös bejárata van a konyhán keresztül, míg a magyar típusnál (a füstös konyhás háznál) külön-külön bejárat a tornác felől minden helyiségbe. Jankó megállapításaival már Herman Ottó is hadbaszállt, de a kétségtelenül fennálló szerkezeti különbségeket Sági János hozza először kapcsolatba a gazdasági viszonyokkal, s ezzel tulajdonképpen egy újfajta, mainak nevezhető szemléletet vezet be a néprajztudományba. — „Az egyes háztípusoknak kifejlődése nem külföldi származás, nem nemzetiség kérdése, hanem gazdasági dolog : a különböző háztípusokat építtetőik anyagi viszonyai irányítják és magyarázzák.

13 — Majd másutt írja: — „Rámutatunk újra, hogy az egész különbséget a kéménytelen konyha füstje teszi, ez okoz amolyan vagy emilyen alaprajzi elrendezkedést: s nem a felnémetség.

14 — Jankó a három ablakos kőházat is német típusúnak mondta, amire válaszolta Sági János: — „A valóság pedig éppen a Balaton mellett az, hogy a magyar nádasházak Keszthelyen, ebben a tősgyökeres ősi magyar halászközségben, szintén három ablakosak.

15 — Sági az új háztípust az új építésre kényszerítő tűzvésszel és a németek jómódjával magyarázta.

16 — „A magyar ember sanyarúbb sorsa és a jó szíve marasztotta meg itt az ősi házat.

17 — „Miből épített volna, hiszen Keszthelytől Balatonfüredig ma sincs a parasztnak egy-két holdacskánál többje s azt a szőlőt is éveken keresztül veri a jég, bántja a fagy. A magyar sors kérdése itt a ház, nem pe'dig felnémet származék."

18 — „A magyar soros falu hazai ethnografusokban is felidézte a száguldó, harcos, lovas népek sátortáborait ... Nagyon termelő. Füstös ház, Zalacsány. Sági János felvétele, kb. 1907-1909. (Közölve: Malonyay IV. k. 430. képe). 10. Haus ohne Rauchfang, Zalacsány. Aufnahme von János Sági, ungefähr 1907-1909. (Veröffentlicht: Malonyay, Bd. IV, 430). 10. Maison „enfumée" (Sans conduite de fumée) à Zalacsány. Photo de János Sági, 1907-1909 env. Publié: Malonyay IV

e v., fig. 430) 10. Курень. (Дом без дымохода). Залачань. Снимок Яноша Шаги, ок. 1907—1909. (Опубликован: Малоньяи, 4. том, 430-я илл.) 13