A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhládák
1. Gótika A román korból céhládát nem ismerünk. Későgótstílusú ládákból is csak igen kevés maradt fenn, mint pl. a brémai halászcéh ládája a XV. század második feléből, 24 a prágai mészárosoké ugyancsak a XV. századból, 25 vagy a kolozsvári bodnároké az Erdélyi Múzeumban, 26 szintén ugynebből az időből. Ezek a legkorábbi, XV. századi céhládák még általában vagy vasból készültek, vagy durván összeácsolt deszkákból, amelyeket erős vaspántok tartottak össze. Díszítésük is majdnem kizárólag a vasaláson, a véreteken jelentkezik. Hiszen az igazi szorosabb értelemben vett asztalosipar ebben az időben még ki sem alakult. Az asztalosok közvetlen elődjei a ládagyártók (Kistenmacher, latinul arcariusnak is nevezik az asztalosokat, az arca latin szó pedig ládát jelent), akik az épületekhez kötött ácsipartól (Zimmerer) elszakadva már az épülettől távol is elkészíthették az első, igazi, helyhez nem kötött, ingóságoknak minősülő (mobilia — Möbel) bútordarabokat, a ládákat, csak a XV— XVI. század fordulóján tűnnek fel, az igazi asztalosok céhszervezetei (Schreiner, Tischler, mensator, mensarius; mensa = asztal) pedig tulajdonképpen csak a XVI. században. 27 2. Reneszánsz A céhládák széleskörű elterjedése is erre az időre esik. A reneszánsz a XVI. század derekától egészen a XVII. század végéig uralkodik a céhládák stílusán. Az egyszerű ládán eleinte kizárólag a finom szövevényes intarzia képviseli korának reneszánsz stílusát. (Pl. a braunschweigi asztalos céhláda 1566-ból. 28 ) Míg északon sokáig ez a típus marad divatban, addig a délnémet bútorművességre a ládahomlokzatok architektonikus tagolása jellemző. A ládákon komplett 2—3, sőt 5 tengelyes épülethomlokzatok jelennek meg római dór (toszkán) oszloprenddel, hermákkal, stelákkal, pilaszterekkel, lizénákkal, timpanonos, félköríves ablakmélyedésekkel, aediculákkal, a fülkékben obeliszkekkel, majd a már közelgő barokkot jelző kagylókkal, angyalfejekkel és puttókkal. Valóságos kis palotahomlokzatok ezek, amelyek azonban szerkezetileg nincsenek a ládával organikus összefüggésben, kizárólag látszathomlokzatok. Talán első és legtipikusabb példái ennek az irányzatnak a nürnbergi asztalosok céhládája 1595-ből, az Odera-Frankfurtiaké 1612-ből és a nördlingenieké 1621-ből. 29 Ilyenek a prágai posztósoké 1609-ből és a prágai pékeké 1636ból. 30 De Magyarországon is számos láda sorolható ide. Pl. a soproni pintérlegényeké 1628-ból, 30/a négy pozsonyi láda: a mészárosoké 1638-ból, egy másik céhláda 1642-ből, az asztalosoké 1643-ból és a kertészeké a XVII. századból. 31 Több győri céhláda, pl. a mészárosoké 1640-ből, 32 a szombathelyi mészárosoké 1671-ből 33 és az Iparművészeti Múzeumban őrzöttek közül jónéhány darab. 3. Barokk Ez az építészeti elemekkel gazdagon megrakott ún. architektonikus, homlokzatkiképző, későreneszánsz stílus a kőarchitekturától átvett formáival jóval túlélte a reneszánsz idejét és mélyen belenyúlik a barokk korba. A XVII. század végén, sőt még a XVIII. században is találkozunk vele. Ekkor már gyakran csavart oszlopokkal, sokszögű alaprajzi kiugrásokkal, letompított éllel, párkánytörésekkel és bonyolult körvonalú keretszegélyes mezőkkel jelenik meg. Ilyen pl. a prágai pintérlegények ládája 1686-ból, 34 vagy a pozsonyi kereskedőké 35 és a győri pékeké 36 a XVII. századból. A délnémet architektonikus későreneszánsz stílustól már a XVI. században megfigyelhető bizonyos távolodás is. Az oszloprendek jelentősége csökken, sőt helyenként az oszloprend el is marad, a pilaszterekből szélső és középső lizénák alakulnak ki és a hangsúly a keretbetétekhez hasonló kereteit mezőkre, álkeretbetétekre helyeződik át. Ezek a mezők legtöbbször simák, de gyakran mélyítettek, vagy domborítottak, néha faragványokkal, vagy berakásokkal díszítettek. Alakjuk rendszerint egyenesvonalú, egyszerűbb, vagy bonyolultabb geometrikus síkidom, amelyet profilált léc szegélyez. Majd a túlfűtött formákban tobzódó barokk hatásának fokozására a profilált keretszegélyt felváltja az ún. hullámléc. Legelőször az egészen egyszerű rothenburgi asztaloscéhládán alkalmazták 1610-ben, 37 a század derekán azonban már mindenfelé elterjedt. (Pl. a flensburgi asztaloscéhláda 1660ból, 38 a prágai kovácscéhláda 1676-ból. 39 ) IV. A Veszprém megyei céhládák A Veszprém-megyei céhládák kb. itt kapcsolhatók be az általános fejlődésbe. A céhek megalakulása, vagy újraalakulása ugyanis a megye területén a XVII. század második felére és a XVIII. század elejére esik. Virágkoruk a XVIII. század második fele, sőt a XIX. század első negyede. Bár a Veszprém-megyei céhládák iparművészeti szempontból — néhány kivételtől eltekintve — alatta maradnak a külföldi céhládáknak, és talán egynéhány nagyobb és gazdagabb magyarországi város céhládáinak is, mégis jelentős helyet foglalnak el hazai céh7* 99
