A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Szemere László: A Bakony szarvasgombái

1. Nyári szarvasgomba egészben és átmetszetben, egy tömlő 3 spórával és egy szabadon levő spóra. 1. Sommertrüffel im ganzen und im Schnitt, ein Sporenschlauch mit 3 Sporen und eine freie Spore 1. Truffe d'été entière et coupée, 1 utricule avec 3 spores et 1 spore séparée 1. Летний трюфель в целом и перерезанном виде, одна сумка с 3 спорами и одна свободностоящая спора. (Cudoeepus byssisedus Гг.),.amely nagyobb földflaltti gombákból nő ki, azokon élősködik. Micéliuma azonban a földalatti gombákat is megtámadja. Az ilyen gomba nyálkás, elbűzösödő. A szentgáli termőfoltot tehát tenyésztési kísérletre nem foghattam be. Evek múlva kétszer is felkerestem a kérdéses termőfoltot, de akkor ott gombákat nem találtam. Reméljük, hogy évek során ismét megtaláljuk ezt a gombát a Bakonyban. A vörösbarna kocsonyás álpöfeteg (Melanogaster variegatus Vitt.) Burgonya nagyságnál ritkán nő nagyobbra. Színe eleinte aranysárga, utóbb barna, esetleg rőtbarna. Alapján, és felületének egy részén fénytelen, barna, zsinórszerű, micélium-szálak vannak. Gömbölyű, de szabálytalan is. Belseje sárgás, majd barnán át lilásfeketére színeződő, kocsonyás állagú. Bazidiuma 2—5 spórás, a spórák 4 — 10X2—6 mikron méretűek, éretten sötétbarnák. Szaga erős, borra, rumra, vagy almára emlékeztető. Igen jóízű csemegegomba, de hamar ellágyul, s emiatt hosszú időre nem lehet elraktározni. Terem különféle erdőkben májustól októberig, sőt azon túl is, igen közel a föld felszínéhez, a nagyobbak ki is ütközhetnek a földből. Ilyenkor könnyű megtalálni. Hollós a Bakonyban csak egy ízben találta, és pedig Bakonybél határában (Borostyánliget). Több bakonyi adatunk nincs erről a gombáról. 2. Vörösbarna kocsonyás álpöfeteg, egészben és átmetszetben. Alattuk 3 spóra. 2. Rotbraune, gallertige Bunte Schleimtrüffel im ganzen und im Schnitt. Darunter 3 Sporen. 2. Fausse vesse de loup brun rougeâtre, entière et coupée. Au dessous, 3 spores 2. Краснокоричневый студенистый ложнодождевик в целом и перерезанном виде. Под ними 3 споры. A fehér- és a Mattiroló-féle szarvasgombák (Choiromyces venosus Fr., Mattirodomyces terfezoides Ed. Fischer) együttes leírása. Ezek külalakra igen hasonlítanak egymáshoz. Frissiben fehérek, aztán okkeresen foltosodók. Kérgük sima, de repedések támadhatnak rajtuk. Gyermekfejnagyságúak is lehetnek, 1 /2 kg súly mellett. Régi írók 4 — 5 kilogrammos fehér szarvasgombákról is megemlékeznek. Láttuk már a nyári szarvasgombánál is, hogy milyen nagyokat találtak régente. Ha a mostanában is található 5—8 kilós pöfetegekre, s az 50 — 60 cm pisztricgombakarélyokra (Polyporus squamosus Huds.) gondolunk, a régiek súlyadatai nagyon is valószínűsíthetők. Címbeli gombáinknak a belsejük is fehér, fehéren márványozott, utóbb okkerszínű, világosabban erezett. Izük-szaguk jó, a fehér szarvasgombáé a főtt kukorica szagára emlékeztető. Húsa ennek kemény, rágós, a Mattiroló-féle szarvasgombáé ellenben puha. Ez a gomba nyersen fogyasztva mérgező. Termőhelyeikről az előzőkben már megemlékeztem. A Mattiroló-féle szarvasgomba a fafajokban nem válogatós, még az akácok alatt is megél. Ha ott találjuk, bízvást ezzel a gombával van dolgunk. Másként megkülönböztethető jele rövidebb (90 — 130X35—55 mikron) tömlője, és recetérközös spórája. A fehér szarvasgomba tömlője nyúltabb (100-180X35-70.), spórája pedig tüskés. 359