A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Verseghy Klára: Adatok a Balatonfelvidék zuzmó flórájához

Adatok a Balatonfelvidék zuzmóflórájához A Bakonyi Múzeum támogatásával megindult „A Bakony természeti képe" с tudományos program tette lehetővé a Balaton-felvidék zuzmóflorisztikai ismertetését és értékelését. Balaton-felvidék néven a Balaton, a Tapolcai medence, a Déli-Bakony, a Veszprémi-fennsík és a Mezőföld közötti területet jelöljük. Ez az elhatárolás nem egészen egyezik a Bulla-féle (1962, p. 123) megállapítással, mely földrajzilag a Veszprémifennsíkot is a Balaton-felvidékhez csatolja. Növényföldrajzi szempontból azonban mindeddig elfogadott a Veszprémi-fennsík növényzetét külön tárgyalni, vagy egybevonni a Keleti-Bakonnyal. Rédl (1942, p. 17) szerint: „A Veszprémi-fennsíknak növényzete mondhatni teljesen megegyezik a Keleti-Bakony déli peremhegyeinek flórájával." Fekete, G. (1964, p. 31): „A dolomitflóra a Keleti-Bakonyéval mutat megegyezést, a xerotherm dolomit növényzet nagy elterjedése mindkét tájon az itt lebukó meleg főnszelekkel is magyarázható." Eddigi ismereteink szerint zuzmóflorisztikai szempontból még nem lehet véleményt mondani, völgység és a Balaton-felvidék eddigi begyűjtött Ha a Veszprémi-fennsík, a Keleti-Bakony, Sédfajait összehasonlítjuk, aikkor úgy tűnik, hogy a Veszprémi-fennsík zuzmói inkább megegyeznek a Balaton-felvidékével, mint a Keleti-Bakonyéval. Viszont egészen tisztán kitűnik, hogy Rédl felosztásában szereplő „Séd-völgység" zuzmói nagyrészt a Keleti-Bakony, sem a Séd-völgység, sőt a Veszprémifennsík területéről sem éli rendelkezéseimre Keleti-Bakony, sem a Séd-völgység, sőt a Veszpprém-fennsík területéről sem áll rendelkezésemre elegendő anyag, másrészt ez a megállapítás a ma élő és ott található fajokból történt. A Veszprémifennsík azonban degradálódott területi, a Balatonfelvidék emberi behatásoknak kitett, de nem olyan nagy mértékben degradálódott. Mindkét területen az ott élő fajoknak csak egy része származhatott az eredeti vegetációból, a további kutatások feladata megállapítani azokat a fajokat, amelyek az elsődleges vegetációból származnak, s ezek összehasonlítása alapján lehet majd a növényföldrajzi határok megvonásához véleményt alkotni. Sajnos a zuzmóknak növényföldrajzi jellegére a florisztikai területek ezen alapon való elhatárolására vonatkozó irodalom kevés. A zuzmók elterjedését erősen befolyásolja az aljzat, amin élnek. A kövönélőknél (endo- és epilithikus fajok) és a földönlakóknál a substratum milyensége, kémiai összetétele, a kéreglakóknál (endoés epiphloed fajoknál) a fakéreg simasága vagy barázdáltsága befolyásoló tényező. A területről ismert fajok legnagyobb része kövönlakó (60%), kérgenlakó 26°/o, földönlakó 11%, s legkevesebb a mohonélő: 3%. A kövönélő fajok nagy számát a Balaton-felvidék változatos geológiai felépítése teszi lehetővé. A felszínen levő kőzeteket Vörösberény, Balatonalmádi, B. arács körül pl. permi vörös homokkő, Alsóőrsnél devon- és szilúr-kori gneisz és mészcsillámpala, Tihanyban gejzirit, bazalttufa alkotja. Az egész területen megtalálható a triász kori mészkő és dolomit, valamint Tihanyban a pannónhomok és agyag. A zuzmók virulenciáját erősen befolyásoló ökológiai tényező a nedvesség és a fény. A Balatonfelvidék átlagos évi csapadéka 600—700 mm. (Hajósy, 1952. p. 90.) A zuzmók szempontjából azonban fontosabb a levegő páratartalma, s ennek kicsapódásakor keletkező harmat, illetve kora tavaszszal vagy késő ősszel a dér. A Balaton-felvidék viszonylagos légnedvessége pl. júliusban 70—75% között van. (Bacsó, 1958. p. 182.) A légnedvesség a felszín feletti 10—50 cm-es rétegekben nagyon változó a felszín domborzati viszonyaitól, a növényzet borítottságától, nagyságától függően. Ezért a fenti makroklimatikus adat csak nagyvonalú tájékoztatást ad. A fényviszonyokat a zuzmó számára mindig a lelőhely mikroklimatikus viszonyai szabják meg. így a Balaton-felvidékre makroklimatikusan jellemző átlagos évi napfénytartam — az 1950—2000 óra (Bulla, 1962 p. 185) — a zuzmók számára nem sokat mond, legfeljebb csak annyit, hogy ez a terület az ország 3. helyen álló legnapsütésesebb része. 341