A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Papp Jenő: Helytörténet és természettudomány

reteket szinte észrevétlenül elsajátítják. Ha rangsorolnánk azt, hogy a más- más helyzetben levő helytörténészek milyen adottságokkal és nehézségekkel folytatják természettudományi munkájukat, akkor feltétlen az amatőr kutatókat illeti meg az elsőség. — Természetesen valamennyi helytörténésznek vigyáznia kell arra, hogy munkáját a cél érdekének megfelelő szakszerűséggel és lelkiismeretességgel végezze, mert ellenkező esetben a dilettantizmus nem hízelgő hibájába esnek. A lelkiismeretességet különösen hangsúlyozni kell, mert a helytörténészek amúgyis kevesen vannak és ezért nem lehet főtevékenységük egymást minden vonatkozásban mintegy ellenőrizni. Minden helytörténész tárgyi ismeretének, ítélőképességének és az igazságnak legmegfelelőbbet állítson és főleg írjon le. Ma már szinte frázisnak hangzik, hogy tárgyi tévedést véthet bárki, de ez kizárólag azon múljon, hogy mennyire ismerhette meg a kutatott témát. Ami pedig a választásra kerülő témát illeti, arról csak nagyon általánosságban lehet szólni. Legelőnyösebb helyzetben azok vannak, akik egyszerűen szakképzettségük alapján választanak témát. Van példa azonban arra is, hogy szakképzettségüktől távolálló témával foglalkoznak (pl. geológus gombákkal). Végül az amatőröket legtöbbször olyan egyéni élmény készteti a téma választására, mely szinte második hivatásukká avatja a helytörténettel való foglalkozást. így eshetik meg az, hogy a vájár egy kistáj hüllőit-kétéltűit, a mozdonyvezető kövületeket, az orvos a mikroklímát, a vegyész a rovarokat stb.-stb. tanulmányozza. A konkrét téma megválasztásában lehet szempontokat, lehetőségeket indítványozni, javasolni és vázolni, de magának az illetőnek kell döntenie ebben. Téma szinte áttekinthetetlenül sok van, és minden témát annyi szempontból vizsgálhatunk, ahány csak felmerülhet! Újból hangsúlyozni kell, hogy a jó téma választásához egyetlen dolog feltétlen szükséges: megfelelő tájékozódás a választott helytörténeti téma lehetőségeiben és problémáiban. Ha ez megvan, akkor nincs az a helytörténész, akinek a szomszédhoz kell fordulni jó tanácsért. Ismeretei alapján hamarosan áttekinti, hogy mennyi a kutatni való téma abban a kistájban ahol lakik, majd ugyancsak egyéni hajlamának megfelelően választ. Ha pedig valaki már idáig eljutott helytörténeti munkája során, akkor egyéni ambíciója annyira megerősödött, hogy választott tudományos munkáját érdekmentes szenvedéllyel folytatja, és egy életen keresztül sem képes abbahagyni. Szándékosan nem említettük példáinkban az országos intézményben dolgozó hivatásos kutatókat, akik a helytörténet fogalmával nem ellentétes munkát végeznek. Véleményünk szerint elvi megkülönböztetést kell tenni: a helytörténész fogalmához a megfelelő szaktudáson (1), kistájnyi területen végzett munkán (2) kívül tartozzon még az is hozzá, hogy egyetlen kistájat kutat, amihez szinte szükségszerűen párosul helybeni vagy a kistájhoz közeli állandó lakása (3). Kicsit idegenszerű feltétel az állandó lakhely holléte, de ha átgondoljuk azt, hogy mi minden tartozhat a helytörténész fogalmához, akkor a „helyben-lakást" önkéntelenül beleértjük, amint a gondolatmenetünk legelején mondottak is ezt éreztették. Az érvelés világossá válik, ha fordítva nézzük a dolgot. Aki az ország számos kistáját, táját stb. közel egyenlő arányban felkeresi és kutatja, azt már nem tekinthetjük helytörténésznek éppen azért, mert nem egy „helyet", egy kistájat kutat. Ettől még az illető nagyon színvonalas munkát végezhet, de őt egyszerűen természettudósnak nevezzük, helytörténeti megkülönböztetés nélkül. Befejezésként egy korábbi szóbeli javaslatot szeretnék írásban rögzíteni a természettudományi helytörténet fellendítése érdekében. Az elmúlt években rendszeresen kiírtak különböző, az emberrel kapcsolatos (vagy társadalomtudományi) helytörténeti pályázatokat. Tegyük lehetővé a természettudományi helytörténettel való foglalkozást pályázatszerűén mind országos, mind kisebb (megyei, járási, városi, községi) szinten. Egy-egy kerek „helyi" természettudományi témát bárki feldolgozhat lakóhelyéről vagy az illetőtől választott kistájról és azt a kijelölt bíráló-bizottságnak benyújthatná elbírálás végett. Ilyen témákkal lehetne pályázni : egy-egy kistáj virágos növényei, kövületei, lepkéi stb. szükségesnek megfelelő terjedelmű feldolgozása írásban, fényképen, gyűjteményszerűen. A legjobban sikerült pályázatokat természetesen jutalmazni kell. — Az ilyen pályázat kiírása egyrészt felkeltené a természet iránti közelebbi érdeklődést, másrészt fellendítené a helytörténeti természettudományi kutatást. Ez helytörténeti munkánk legfontosabb célja. A korszerű és a természettel is foglalkozó helytörténet művelődési állapotunk egyik mércéje. Papp Jenő 325