A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Molnár László: A Herendi Porcelángyár jubileumi szoborpályázata

2. Jakab Zoltánné: Ágnes 2. Frau Jakab: Ágnes 2. Mme Zoltán Jakab: Ágnes 2. Золтанне Якав: Агнесса. pályamű érkezett. Közülük a bíráló-bizottság 11 darabot nem talált díjazásra alkalmasnak. A pályázatból kirekesztett művek nagyrésze különböző állatfigurákból kialakított kompozíció volt. Az elfogadott és értékelt hét mű közül öt olyan figurális kompozíció, amely egy, vagy két alakos, egy lovas csoportozat, egy pedig fekvő bikát ábrázol. Az előírásnak megfelelően valamennyi pályaművet gipszben mutatták be. Díjazott művek. A 23-as számú Kettős-fntó ( 1. kép) kompozíció tervezője Demjén Imre, a legnehezebb feladatok egyikére vállalkozott a kétalakos kompozíció létrehozásakor. A 36,5 cm. magas, két fiatal futó fiút ábrázoló csoportozat elhelyezése a sima felületű, tégla formájú alapon a futás ma gávalragadó, sodró mozdulatait eleveníti meg. A plasztikai csoport egy nézetre komponált, de annak ellenére az más nézetből is gazdag ritmusú mozgást, a testrészek harmóniáját mutatja. A levegőben lendületet kifejező kezek és lábak elhelyezése, egymáshoz való viszonya az ismétlődő mozgások ritmikus sora teszi a kompozíciót gazdaggá. A mintázás egységes felfogása az egész csoporton kifejezésre jut. Azonban a „stilizáltság" olyan nagy mértékben túlhajtott, hogy a jellegzetes testformák és testrészek, a törzs, a karok és lábak mintázásakor a szerző teljesen figyelmen kívül hagyja az emberi test reális arányait, illetve ezeket is alárendeli a stilizáló módszerének. Jelen formájában a kompozíció teljesen kiérlelt, de a felületek formai kialakításának fogyatékosságai miatt csak vázlatnak tekinthető, ami levon a mű értékéből és felhívja az alkotót annak teljes befejezésére, valamint arra, hogy ne elégedjék meg fél- vagy részlet eredményekkel. A merész szerkezetű kompozíció és a téma alkalmas porcelánban való kivitelezésre, még abban az esetben is, amikor nehézségekkel is meg kell küzdeni a gyártás során. Ez is bizonyítja, hogy a korszerű porcelánplasztika létrehozásánál az anyag biztosította nagyszerű lehetőségekkel élni kell tudni a szobrásznak, kihasználva azt gondolatának, művészi mondanivalójának megvalósítása érdekében. A 3-as számú „Ágnes" kompozíció (2. kép) tervezője Jakab Zoltánné. A pályázaton díjazott munkák közül egyik figyelemreméltó alkotás. A kissé terpesztett lábakon álló vertikális felépítésű 28 cm. magas kompozíciót, annak statikus jellegét a két enyhén ívelő kar, valamint a kezek között elhelyezett simaformájú ovális alakú tál bontja meg. A karok lendülete a szimmetriából alig téríti ki az egész felépítést. A ritmikus mozgás a test középméretétől felfelé ezáltal teljesen zárt egységet képez, így külön kompozícióként válik el a test alsó részétől, amely minden reális formát mellőzve kúpszerű idomra emlékeztet. Az egész kompozíció felfogása első látásra megkapó, azonban a részletekre is kiterjedő vizsgálódás feltár néhány olyan alkotói problémát, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Elsősorban a plasztikai egység kérdését vitatjuk. Előbb már említettük, hogy a tállal határolt testrész felfogásában teljesen eltér az alsórésztől. Míg az utóbbi tömören felfogott formába burkolt felület, addig a felső, a meztelen tes20* 307