A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Kéry Bertalan: A pápai keménycserépgyár története

A november 2— 3-i úriszéki ülésen a „reinventáció" bizottság benyújtja jelentését; Fischer bérletének megszüntetésével pedig a kőedénygyárát a Winter és Drachsitz-féle értéktömeghez csatolják vissza és eladását határozzák el. Bíróságilag megsemmisítik a Mórócz-féle háznak Fischer részéről történt megvételét — minthogy eddig semmit sem fizetett — a „masszához" való visszaírása mellett egyidejűleg eladják Köntzöl Jánosnak az elsőbbségi vételi jog alapján 7000 ft-ért. Ez a ház lesz a pernek legtöbbet vitatott objektuma, s a határozat ellen Fischer is tiltakozik a megye közbejöttével most már a Helytartó Tanácsnál, majd a gyámatyák is, mert özvegy Winternének a gyámhatóságtól felvett kölcsöne erre van betáblázva, továbbá a javak összeírásában 8000 ft. értékkel szerepel.

32 Köntzöl „ellentmondást" jelent be, a Kancellária november 9-i decretumában az uradalom meghallgatásával, s a dolgoknak jelen állapotában hagyása mellett jelentést kér a megyétől. A fabrika eladását a magyar és német hírlapokban közhírré tették. Mayer György pápai posztókereskedő és Fischer Móric haszonbérlőn kívül más nem jelentkezett. „Bizonyos Raufer nevezetű Kravszkai (Morvaországi) kőedény gyámok" ugyan tudakozódott iránta, de a neki küldött tudósításra válasz nem érkezett.

33 Elhatározták 37. Virágtartó, mázatlanl. M. ltsz. 15. 681. 37. Blumenbehälter, unglasiert I. M. Inv.-Nr. 15. 681 37. Vase. Non vernissé. Musée des Arts Décoratifs. № d'inv. 15. 681 37. Цветочный горшок, безглазурный, БМПИ, Инв. № 15. 681. 36. Gyümölcskosár V. M. ltsz. 55. 14. 1. 36. Früchtekorb V. M. Inv.-Nr. 55. 14. 1. 36. Corbeille de fruits. Musée de Veszprém. № d'inv. 55. 14. 1 36. Корзинка для фруктов, BM, Инв. № 55. 14. 1. tehát, hogy az eladást nem árverésen, hanem a két ígérő fél alkudozásával fogják lebonyolítani. Fischer érdekeit már jó előre biztosítani igyekszik, a megvevő fél, a gyár visszabocsátási szerződésben foglaltak szerint, köteles lesz neki 8000 ft-ot készpénzben kielégítés címén lefizetni. A decemberben lebonyolított alku nem vezetett a várt sikerre, mert Mayer a kőedénygyárért, a hozzávaló formákkal, az edényeken kívül, csak 40 000 vft-ot ígért, Fischer pedig a mellette levő két kis majorral s edényekkel együtt csak 45 000 vft-ot. Ilyen csekély árért az úriszék megbízottai a gyárat el nem adták és 1839. április 10-re árverést tűztek ki. A megegyezés azonban már 1839. január első napjaiban létrejött: Mayer György megvette a 255