A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Kéry Bertalan: A pápai keménycserépgyár története

jobb, versenyképesebb áru készítésére ösztönöz és a közvetlen üzleti hatásterület tágulását eredménye­zi. Holies, mint udvari kezelésben levő gyár — piaclehetőségekkel túlnyomóan Magyarország felé — bizonyos mértékig csökkenti az osztrák kemény­cserépgyártmányok beáramlását, nem fokozódnak azok erős ütemben. A pápai Winter Mátyás rövid mérlegelés után él a rendeletadta kedvezményekkel. 1819. március 1-én Grössenbrunner Mártontól 14.000 vft. összegű kölcsönt vesz fel 17 és lerakatok egész sorát létesíti. Sopronban Pozsonyban Győrben Esztergomban Veszprémben Székesf eh ér váró tt Pécsett Nagyváradon Temesvárott értékesíti áruját, termékeit Fr. Ney, Fr. Weinstabl, Johann Weiner, Johann Harrer, Frau Rielberger és Adam Drexler, CarlBüttl, Anton Blauhorn és Gyurkovics fia August, Stephan Iby és Gabriel Fauer von Tövis, Joseph Klein 24. Hengeres testű kannácska. V. M. ltsz. 55. 22. 1. 24. Milchkännchen V. M. Inv.-Nr. 55. 22. 1. 24. Petit pot cylindrique. Musée de Veszprém. № d'inv. 55. 22. 1 24. Цилиндрический бидончик, BM, Инв. № 55. 22. 1. 1821-ben ezt újsághirdetésben is közzéteszi, ér­tesítve a közönséget, hogy a hazai kőedény minő­ségét, amelyet privilegizált gyárában készít — nem sajnálva a költséget az alapanyagnak távoli vidék­ről való beszerzéséért — oda emelte, hogy ez minő­ségileg, tisztaságát illetőleg és a legjobb formák és díszítések kiválasztásával, nem szorul háttérbe a legjobb ilyen külföldi áru mögött sem. A pesti Kemnitzer Házban levő jól ellátott raktárát továb­ra is fenntartja, ahol az árusítást a tulajdonos veje, Johann Drachsitz végzi, „aki mindent elkövet, hogy pontosságával és előzékeny kiszolgálásával kielégítse a vevőket". Árai „az időhöz és más gyárakhoz viszonyítva igen olcsóak", s kereskedőknek nagybani vásárlás­nál az 5% engedményt továbbra is biztosítja. A fabrika jelentős forgalmat bonyolít le, gyárt­mányai jóságával és eredetiségével méltán dicse­kedhet. Az élvonalbeli helyet kiharcolni és huza­mos ideig meg is tartani folytonos szorgalmat kíván, a termékek formáinak a legújabb ízléshez kell igazodniok, árainak a piachoz való azonnali alkal­mazását sem mulaszthatja el. Winter lendülete nem lankad, 1823. június 1-én készítményéinek árát, különösen a keresettebbekét 20%-kal leszállítja, majd 1827. augusztus 1-én újabb árcsökkentést ad hírül. Közben a gyár személyi állománya is változik: 1811. november 8-án Martinus Richter 59 éves korában; 1812. január 31-én Johannes Braich 22 éves korában; 1814. március 9-én Joannes Pos­pichal, a pápai keménycserépgyártás első harcosa 37 éves korában halálozik el. 1824 júniusában Windschügel Antal válik ki és a tatai Fischer Mózes kezén levő újonnan alakult keménycserépgyárba szerződik művezetőként. 1824 végén érkezik Pápára egy érdekes magyar­országi vándor arkanista, Stingl Vince. Soproni származású 1819. óta vezeti a tatai kemény cserép és fajanszgyártást. 1820-ig, mint Schlögelné alkal­mazottja, 1824-ig bérlő, majd pár hónapig, mint Fischer Mózes cégtársa, akivel a régi gyárépület feladása után 1824. június 12-én új üzemet alapí­tanak. Rövid idő múlva azonban ellentét támad köztük, Stingl vagyona elvesztésével kiválik a gyárból és valószínűleg Windschügel segítségével talál kapcsolatot a pápai üzemmel, ahol működé­248

Next

/
Thumbnails
Contents