A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Kéry Bertalan: A pápai keménycserépgyár története

azonban meginog és a XIX. század elején, ha továbbra is versenyképesek akartak lenni, át kellett térniök a keménycserépgyártásra. A XIX. század első évtizedére addig virágzó fajanszgyáraink lassan megszűnnek, vagy ahol lehetőség kínálkozott, több-kevesebb nehézséggel keménycserépgyártásra térnek át. Az 1785 — 1790-es években a pesti piacon még a fajanszáru szerepel Kuny budai, Pongyelok, Holies, Wien, Trieszt gyáraiból. A holicsi gyár komolyabb versenyt támasztó jelentkezése 1795ben már a keménycseréppel történik, 1798-ra ilyen termékekkel zárkóznak fel Sankt-Pölten és Klösterle, 1803-ra Kassa és Teinitz is. A gyártás átállása tehát létkérdés volt, látjuk ezt Kunynál és a családi megegyezés miatt Pesten nem szereplő Tata esetében. Az átállítási, illetve a növekvő kereslet miatt sikerrel kecsegtető keménycserépgyár alapítási kísérletek nehézségekkel jártak; ennek főoka az, hogy a megindítás aránylag jelentős tőkebefektetést igényelt, mert már gyakorlott — megelőzőleg rendszerint más helyen dolgozó —, a gyártásban járatos személyzetet kellett leszerződtetni, munkahelyiségeket berendezni, égetőkemencóket építeni. Fokozza a nehézségeket még a keménycserép nem 4. Tányér V. M. ltsz. 55. 52. 1. 4. Teller V. M. Inv.-Nr. 55. 52. 4 4. Assiette. Musée de Veszprém. № d'inv. 55. 52. 1 4. Тарелка, BM, Инв. № 55. 52. 1. 3. Tányér K.M. ltsz. 13. 539. 3. Teller К. M. Inv.-Nr. 13. 539 3. Assiette. Musée de Keszthely. № d'inv. 13. 539 3. Тарелка, KM, Инв. № 13. 539. egyfajta, hanem több agyagfajtából kevert alapanyaga, amelyet néha távoli vidékekről kellett a gyárba szállítani. A XVIII. század második felében működött fajanszgyáraink olyan helyeken alakultak, ahol a gazdasági ós materiális problémák zöme helyi fazekasiparral, agyaglelőhellyel eleve biztosított volt; azonban kereteik és piaci lehetőségeik a legtöbb esetben nem tették lehetővé olyan tőkeerősség megszerzését, amely hazánkban a XVIII. század utolsó és a XIX. század első évtizedében lezajlott fajansz-kemény cserép kerámikai forradalom sikeres lefolytatását, és végeredményben a gyár megtartását ós keménycserépgyártásra való átállítását eredményezhette volna. Ez természetszerűleg első sorban a kereslettől és az ezt szabályozó vásárlóerőtől függ. A korabeli kerámiagyártás vizsgálata is igazolja Mérei megállapítását, hogy a tőkés ipari fejlődés következtében hazánkban bizonyos kereskedelmi tőke felhalmozódása a XIX. század elejére vált lehetségessé és teremtődött meg a belső vásárlóerő is, a jelentősebb fejlődést erősen akadályozta a gyarmati függés. A felszámoló, termelésüket csökkentő fajanszgyárakból és a külföldön ismert holicsi gyár vonzásaként elegendő gyakorlott munkáskéz is állt rendelkezésre ahhoz, hogy más kereskedelmi 237