A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Péterdi Ottó: Gazdasági életkép Bakonypéterdről 1800 körül

A táblázat adatai reálisak és esetleges egy-két mázsa ill. frt. eltérés lényegesen nem változtat a helyzeten. További számításainkat a fentmaradó búza és rozstermés hovafordításával folytatjuk. Búza q. Rozs q. Táblázati kiadás 9,55 7,25 Vetőmag 3,30 3,30 Fejadag 6 személy 3 — 7,— összesen Termés 15,85 17,— 17,55 20,50 Maradék: 1,25 2,95 Ehhez az elszámoláshoz fontolóra veendő az, hogy a kovács és bognár munka fejében természetbeni térítést is kért. A jobbágy kender-, len-, gyapjútextil nyersanyagait és a bárányirhát legalábbis részben feldolgoztatta a helybeli takácsoknál és szű csöknél természetben adott munkabérért. A jobbágynál szolgáló zsellért bérét is számításba kell venni. Rossz termés is akadt bőven. Ezért, bár a fejadagot szűkre szabtam, valószínűen csökkenteni kell, különben pótlására hajdinát termeltek. A kiadási tételek egy részét készpénzben kellett kiegyenlíteni. A gabonát eladásra a 30 km-re fekvő Győrbe szállították. Győrött a Vízikapunál levő Gabonapiacon leginkább vízimolnárok és hivatásos gabonakereskedők voltak a vevők, akik az árakat is irányították kínálat, kereslet szerint a helyi jellegű piacon. Ebből a nagy számvetésből teljesen világos, hogy a paraszt életszínvonalát csak az állatállományból származó jövedelem emelhette, különösen ami a ruházkodást és pénz tartalékolást illeti. Egyébként ebben a mondatban foglalták össze végső következtetéseiket számításaik közlése nélkül Bélapátfalva jobbágyai életszínvonalának vizsgálói is.

10 Egy pár ökör eladási ára felért az évi gabonatermés összes árával. Az állati szaporulat és termék eladási ára azonban krajcárokat tett ki. Persze akkor is krajcárból lett a forint. Péterdi Ottá 216