A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Péterdi Ottó: Gazdasági életkép Bakonypéterdről 1800 körül

rendjére névadástik lélektani vonatkozásai alapján lehet következtetni. Először az addig szántani tilos, kemény talajú legelő nem kis fáradtsággal járó „feltörésének" szemléleti eleme érvényesült és a diszkurziv gondolkodás ezt az elemet ragadta meg a névadásban (Neuriß — Űjfeltörés). A következő szántó névadásakor a legelőfelszántás szemlélteti komplexumából a legelő—szántó ellentét feloldásának szemléleti eleme determinálta az ökörlegelőszántó névadásakor a legelőfelszántás szemléleti gelőből kihasították, már vesztettek frisseségükből az előbb leírt szemléleti elemek és inkább a mellette elterülő szőlőhegy érintkezési képzettársítással adta a Szőlőföldek nevét. A Nádastó lecsapolását 1824-ben engedte meg a földesuraság

4 úgy, hogy az alsó faluvégi malomtól a lázi-i határig Markolhatták a Bakonyér medrét, melynek ettől kezdve Kanalgraben (csatornaárok) lett a népi neve. így jutott a jobbágyság a kezdetben zsombékos altalajú szántóföldekhez és rétekhez, de elesett az 1787. évi adat szerint az évi 2800 kávé nádtól, amely a nádfedeles házak korában nem lebecsülendő érték, továbbá az 1828. évi összeírás már nem tartja üzemképesnek a vízimalmot a vízhiány miatt. (Egyébként az asszonyfai Nádastó mellé, a mai péterdi vasútállomás vidékén 1817-ben épült asszonyfai vízimalom is bezárt és csak emléke élt tovább az ide kifutó péterdi 8. sz, dűlő megjelölésében: „az asszonyfai malomnál".) e) A tizedmentes földek A három társadalmi réteg önellátására a tizedmentes földeken termelte a gabonaféléken kívül a háztartásban és gazdaságban szükséges egyéb növényeket. Ezeken a földeken termelték a zöldségféléket, káposztát (a liszt mellett fő élelmezési cikket) babot, lencsét, mákot, lent, kendert, marharépát, lucernát, bükkönyt (Vitia sativa) stb. Nincs adatom arról, hogy burgonyát és kukoricát termeltek volna 1787 körül, bár a veszprémi városi piaci árjelentésekben

5 ez idő tájt már szerepelnek a termények között. Az 1828. évi: összeírás szerint a kukoricát már kb. másfél m. holdon termesztette egy jobbágy. Sajátságosan termesztették a répának egy fajtását, a tarlórépát (Halmrübe, Halm = tarló). A gabona betakarítása után tarlóhántással vetették. Az ember számára is élvezhető tarlórépa ízre hasonlított valamelyest a mai étkezési retekre. A két ipari növényből, a kenderből és lenből tetemesebb mennyiség termelését kell feltételezni, márcsak abból az adatból is következtetve, hogy nyolc zsellér a téli hónapokban a takácsmesterséget űzte, akik ezen textil nyersanyagoknak vászonneművé történő feldolgozása mellett nyilván a gyapjút is felszőtték. A hagyományból tudom, hogy a jobbágyok téli alsóneműje „flanel" volt és flanel-en gyapjúból szőtt anyagot értettek. A növényi magvakból sajtolt olajnak a jobbágy háztartásában fontos szerep jutott főzés és világítás tekintetében. A faluban működött is egy olajütő (ölstampfer) a település térképén a 12 számú jobbágyházban. Keletkezésének idejére nem tudok következtetni. Az 1828. évi összeírás az időszakos mesteremberek között nem említi. A hagyomány szerint a XIX. század közepén Hofstätter Károly tulajdona. Mikor ennek háza 1883. aug. 29-én, a nagy tűzvész idején leégett, az olajütő is teljesen megsemmisült. A kender, len és gyapjú megmunkálásához a házakban nem hiányoztak a törő, tiloló, rokka stb. A felsorolt terményekből tehát nem adtak tizedet, a lent kivéve, melyből egy jobbágy 3 font fonást szolgáltatott be, fontját 3 kr-ban számítva. Azonban azt gondoljuk, hogy ezen termények után is meg volt fizetve a föld bére, hiszen robotot is teljesítettek: a telkes jobbágy 27 napi igásrobotot (egyet-egyet 20 kr. napszámbérben értékelve), a földes-zsellér 3 napi igás és 18 napi kézi robotot, a házas-zsellér 18 napi, a hazátlan pedig 12 napi kézi robotot. Tizedmentes volt mindenekelőtt a jobbágyok és földes-zsellérek házikertje, melyben a konyhaszükséglethez mért zöldséget és a lovaknak lucernát termeltek. A gyümölcsfák közül különösen a szilvafát kedvelték a szilvalekvár és aszalt szilva kedvéért. Egy jobbágy házhelye kerttel együtt 900 négyszögöl körül volt. Tizedmentesek voltak a Kenderkertek (15). A jobbágy egyik kenderkertje 172 öles, a másik 543 öles, míg a káposztáskert 50 öles volt. A földes-zsellérnek volt egy 270 öles kenderkertjé és egy 30 öles káposztáskertje. A házas-zsellérek kenderkertjé kicsike volt (Holdengärten). A házi és kenderkertek területi adatait szintén az 1856. évi Birtokkönyv alapján vetítettem vissza. Kert—

Garten szó egyébként azt jelenti, hogy árokkal, fonott kerítéssel elkülönített kis szántóföld, legelőterületek közé ékelve és így megvédve az állatok kártevésétől. Különleges elnevezése volt a harmadik terjedelmes tizedmentes földnek: Hausäcker, latinul postdomalis, magyarul „ház után járó szántóföldek", vagy mai kifejezéssel „háztáji földek". 1787. évben a jobbágyok dűlőjének összes terjedelme 384 mérős, a földes-zselléreké 154 mérős. Ebből egy jobbágyra jut 5 és fél, egy földes-zsellérre 8 és fél magyar 14* 211