A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Péterdi Ottó: Gazdasági életkép Bakonypéterdről 1800 körül

5. Bakonypéterd határa a 18. sz. végén. 5. Die Gemarkung von Bakonypéterd am Ende des 18. Jhs. 5. Les confins de Bakonypéterd à la fin du XVIII. siècle. 5. Околицы Баконьпетерда к концу 18. в. Mátyás szerint is és az 1856-os térképen is Somos névvel jelölte meg a mérnök. A mellékelt „Űrbéri telek táblázatában" összesített kimutatást adok. A győri országúttól keletre nyolc, nyugatra három dűlőben egy-egy féltelkes jobbágy dézsmaköteles szántójának a nagyságát az 1856-os Birtokkönyvből vett szúrópróbás adat alapján közlöm magyar holdakban. A dűlőnév mellett a szám a XVIII. sz. végi határt ábrázoló térképen igazít el (5. kép). Az 1787. évi összeírásban 33 jobbágy félszessziós úrbéri telke egyenként 16 és Va m. holdban van megadva, melyet a táblázat szemléletessé tesz. A Pityor dűlőnévhez megjegyzés. Pityor a népi hagyományban, Picsord az oklevelekben megőrzött neve falumnak Peturd, Peterd mellett. A régi faluhely már a mai határon túl van. Az úrbéri telek táblázata Térképszám és dűlőnév Magyar hold Jegyzet 1. Haidn äcker 1543 Hajdina földek, Haidn, Heidekorn. 2. Krain äcker 1310 Kavicsos földek, Grein, Kavics. 3. Lezte Kreuz äcker 1367 Utolsó Keresztföldek. 4. Mittere Kreuz äcker 1491 Középső . Untere Kreuz äcker 1229' Alsó. 6. Raaber Äckerlein 0561 Győri úti földecskék Ackerl. 7. Schmied Äckerlein 0 821 Kovácsföldecskék. A kovácsműhely az északi faluvégen volt. 8. Lange Äckerlein I69I Hosszú földecskék. 9. Untere Berg äcker Alsó hegyre dűlő. 10. Obere Bergäcke. Felső, 11. Pitjoräcker 3 399 Pityor-földek. b) Tizedköteles irtásföldek A Mária Terézia-féle úrbérrendezés (1767) több okból szabályozta az úrbéri telek nagyságát. Egyik Ok volt az, hogy a gabonatermelés hozzávetőleges állandóságát biztosítsa. A paraszti termelés folyamatosságának érdekében a jobbágy és fiai mentesek voltak a katonai szolgálat alól és katonának a zsellérfiúkat verbuválták az 1828. évi regnikoláris összeírás megjegyzései szerint is. A XVIII. sz. utolsó harmadában azonban a gabonatermelés egyre fokozódó tendenciát mutatott. Miként az iparban is ebben az időben a kézműveseknek most már elégtelen termelését a manufaktúrák többtermelése egészítette ki, azonképpen a mezőgazdasági termék is egyre több piacot talált. A földesurak tehát érdekeltekké lettek a gabonatermelés fokozásában. Két járható út kínálkozott. Egyrészt a XVIII. sz. végén a földesúr rávette a jobbágyokat erdőirtásra, majd a XIX. sz.-ban a legelőből törhettek fel a jobbágyok területeket. Másrészt a földesúr saját keze208