A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyi céhkorsók

kek, sem a mészárosok céhedényei nem maradtak fenn. Effvébként egyetlen dunántúli pék, vagy mészáros céhkorsót sem ismerünk. Oka talán az, hogy ezek, mint kifejezetten városi és inkább német jellegű iparok, nem használták a népies, falusias céhkorsókat. Az élelmezési ipar egyik, az őstermeléshez szorosan kapcsolódó, speciális dunántúli ága viszont a halászat. A balatoni halászcéheknek igen érdekes céhkorsói maradtak fenn, de minthogy ezek a halászközpontok nem a történelmi Veszprém megye területére esnek, a halászcéhkorsókkal nem foglalkozunk részletesebben. A Somogy megyei és a zalai halászcéhkorsók közül mégis megemlítjük a tihanyi „Selem" halászok társaságának 53. Veszprémi ácsipartársulat ivókancsója. 1881. 53. Trinkkanne der Zimmermanngewerbeverein von Veszprém 1881 53. Pichet á boire de la société artisanale des charpentiers de Veszprém 1881 53. Бокал веспремского общества ремесленников-плотников 1881.Г. 178 52. Szentgáli takácscéh korsója. 1879. 52. Krug der Weberzunft von Szentgál 1879 52. Chope de la corporation des tisserands de Szentgál 187& 52. Кружка гильдии ткачев с. Сентгал 1879 г. „zöldmázas, tömérdek kancsóját",

82 mert azt Sziver Ignátz veszprémi fazekasmester készítette. Ide sorolhatjuk a hegyközségi korsókat is, amelyeken kacor és kapa (Ódori helység 1790., függ. 31. — 25. kép), illetve borprés és metszőkés (Mélyárok hegyközség 1791., függ. 32) domború képe látható a szőlőfürtök mellett. A tulajdonképpeni élelmezési ipar köréből egyedül egy molnár céhkorsóról tételezhető fel, hogy Veszprém megyei. 1828-ban készült és a Néprajzi Múzeum adatai szerint a Dunántúl északi részéről származik. Hasán a kiöntő alatt, szívalakú keretben domborított malomkerék, alatta malomkőguzsaly, és malomkövön kívül — mivel a molnárok rendszerint egyúttal ácsok is voltak — véső, ács-