A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyi céhkorsók

'., 9/a. Nagyvázsonyi takácscéh korsója. 1740. ., 9/a. Krug der Weberzunft von Nagyvázsony 1740 9., 9/a. Chope de la corporation des tisserands de Nagyvázsony 1740 9., 9/a. Кружка надьважоньской гильдии тккачей 1740 г. bán fuszertartó edény formájára emlékeztető típust. A kisebb kondér neve pintes volt.

30 g) A céhhanna (Zunftkanne, Schenkkanne, Schleifkanne) fémből, főleg ónból, vagy vörösrézből készült egyfülü, sokszor díszesfedelű, hengeres, vagy öblös, szeszes ital tárolására szolgáló nagy edény, alul gyakran rézcsappal ellátva. h) A céhkorsó (Zunftkrug) öblös, csúcsosszájú, egy-, ritkán kétfülű, díszes nagy cserépedény, bor tárolására. A korsó eredeti jelentésében mindenfajta folyadéktartó edény, az Alföldön azonban korsó alatt csakis szűknyakú, vizes edényt értenek. A Dunántúl viszont — s így Veszprém megyében is — a széles, csúcsos szájú, nagyméretű öblös edényt nevezik korsónak. Erről tanúskodnak a tárgyalt edények feliratai is. Dolgozatunkban ezért ezeket értjük céhkorsó alatt, amelyeket a múzeumi műnyelv „nagy kancsó" néven tart nyilván. Ugyanezeket Sárospatakon céhkantának, Hódmezővásárhelyen pedig mihóknak nevezik. A közvetlenül, vagy közvetve ivásra szolgáló céhedények közül a történelmi Veszprém megyét érintő anyagban mindössze egy pohár, egy serleg, egy ivókancsó és két kanna található, de ezek az elnevezések nem szerepelnek magukon az edényeken. Billikom, kupa és kondér nem fordul elő a megyében, a kancsó és bokály elnevezés a Dunántúl nem is használatos, ezért ezeket itt csak mint műszavakat használtuk. A Veszprém megyei céhedények túlnyomó többsége boros korsó. 10* 147