A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Katona Imre: Egy habán tál Veszprém megyei vonatkozásai

szemben Шб-ban a devecseri nemesek közt írták össze.

38 Az említett nemesi összeírás Nicolai Horváth de Nemes Iszkáz-ként említi, tehát kétségtelenül az 1673-ban iszkázi, illetve csőszi birtokosként szereplő Horváth Miklóssal azonos. Az említett adatokból — különösen az 1666-os nemesi összeírásból — kitűnik, hogy a család csak a 60-as évek végén, a 70-es évek elején költözik Alsóiszkázra, ahol a szomszédos Csőszön kívül birtokai feküdtek. Az 1648-as adóösszeírás szerint Alsóiszkázon, illetve ,,Pok Izkaz"-on

39 nemesek a birtokosok (diuersorum Nobilium), míg Felsőiszkázon és Csőszön a vásárhelyi apácák. Nagyszőlős ebben az időben széplaki Botka Ferenc tulajdona volt.

4

» Csőszhöz hasonlóan Közép- és Felsőiszkáz is a pozsonyi klarissza apácák somlyővásárhelyi uradalmának a tartozéka, egészen a szerzetesrendek feloszlatásáig. Horváth Miklós alsóiszkázi birtokait tehát közvetlenül a somlyóvásárhelyi apácák birtokai fogták közre s csak alig érintkezett a szomszédos nemesek birtokaival, közöttük Botkáékéval. Az apácák birtokait Pozsonyból irányították. Somlyóvásárhelyen csupán tiszttartójuk volt, aki csak a termelés helyszíni irányításával és birtokigazgatással foglalkozott.

41 Ennek tulajdonítható, hogy az apácák levéltárában kevés olyan adat található, mely az uradalommal szomszédos nemesekre és birtokaikra vonatkozik. Így Horváth Miklósra is csak kevés adatot, feljegyzést találhatunk itt, azonban már ezekből is kitűnik, hogy utód nélkül halt meg 1684-ben, mert birtokait a vele rokonságban levő Martonfalviakra örökíti.

42 A szóban forgó és a tálon szereplő Horváth Miklós azonossága már az eddigiek alapján is megállapítható, hiszen élete és tevékenysége a XVII. század közepe táján, illetve második felében évről évre nyomon követhető, s így a tal készítésének időszakában is rekonstruálható. A tál kétségtelenül habán, vagy újkeresztény gerencsérmunka. Már pusztán ebből is vonhatunk le bizonyos következtetéseket, különösen a megrendelőkre vonatkozóan. Bár a XVII. század második felében az újkeresztények ellen is fokozódnak a katolikusok támadásai, a mindjobban kibontakozó ellenreformáció azonban elsősorban a protestánsok ellen intéz meg-megújuló támadásokat. Jellemző például, hogy 1619-ben a győri várba minden vallású bemehet, még zsidó, rác és anabaptista is, csak a luteránus lelkész lesz nem.43 Pázmány és a jezsuiták azonban az anabaptistákat és a más vallásúakat is támadják.44 Ennek tulajdonítható, hogy az üldözöttek között a vallásbeli különbségek ellenére is rokonszenv és együttérzés alakúi ki. Ezzel magyarázható, hogy az újkeresztényeket támogató, foglalkoztató földesuraink többnyire protestánsok — eltekintve néhány kivételtől, mint például az Esterházyak és Rákócziak. önmagában abból, hogy valaki újkeresztény mestereket foglalkoztat, következtetni lehet az illető protestáns voltára, vagy a velük való rokonszenvre. így Horváth Miklós és Sándor Zsuzsanna közvetlen, vagy közvetett kapcsolata a habán edénykészítővel is arra utal, hogy protestánsok voltak. Említettük, hogy Horváth Miklós „Nemes Iszkázy" előneve idegen környezetben alakulhatott ki A pozsonyi klarisszák levéltára is őriz olyan adatokat, peres anyagokat, melyek ha közvetve is, de arra utalnak, hogy Horváth Miklós elődei a megye valamelyik végvárából, Veszprémből, vagy Pápáról emelkedhettek ki. Mindenesetre az a körülmény, hogy Horváth Miklósnak a XVII. század második felében Iszkázon birtokai voltak,

45 azt mutatja, hogy a család a pápai vár hadinépéhez tartozott. Az apácák levéltárának egy határ járási okirata szerint a pápai vár hadinépének már 1589-ben voltak birtokai a Veszprém megyei Iszkáz, Csősz, és Kisszőlős határában. Horváth Miklósnak később az 1670-es, 80-as években több pere is volt a pápai vár tisztségviselőível, közöttük a vár katolikus alkapitányával, az 1697-ben elhunyt és a pálosok pápai kriptájába temetett Bezerédj Istvánnal.

46 Ezekből is, de más forrásokból talán még inkább kitűnik, hogy a Horváthok a megye számos nemeséhez hasonlóan, évtizedekig a pápai, illetve a veszprémi várban teljesítettek szolgálatot, s mint ilyenek emelkedtek a megye számot tevő közéleti személyiségei közé. Horváth János Szili Mártonhoz, Sándor Györgyhöz, Botka Ferenchez, Toldy Mártonhoz, Oroszi Ádámhoz és Bogácz Ferenchez hasonlóan a protestantizmushoz való hűsége miatt szembekerült a várat birtokló Esterházyakkal, akik a vár vitézeit is kényszerítették a katolikus vallásra. E miatt a protestáns vitézek és Esterházy Pál közötti viszály 1662-ben annyira kiéleződött, hogy a gróf a protestáns vitézeket elbocsátotta szolgálatából és helyükre katolikusokat nevezett ki.

4

? Horváth Miklós is 1662-ben kerülhetett el Pápáról, mert az 1660. márc. 15-i megyei közgyűlésen még földesura, Esterházy Pál és Ferenc személyében tiltakozott Nagy Péter, Fekete Imre és Fekete, másképpen Kalmár Gergely nemesekké nyilvánítása ellen.

48 Ezek az adatok feltételezésünkkel megegyezően protestánsnak mutatják be Horváth Miklóst. Egy másik forrásból, az 1698-as canonica visitatióból viszont úgy tűnik, mintha Horváth Miklós is engedett volna az ellenreformáció kényszerének, mert — mint a jegyzőkönyv tanúsítja — ő építette 1673-ban az alsóiszkázi katolikus templomot.

M A ma már nem látható templom Szent Miklós titulusát viselte, kéttornyú volt, boltozatos és zsindellyel fedett (scandulis tecta). A canonica visitatio úgy említi Horváth Miklóst, mint aki a templomot szorgalmával és költségén" (ex industria et sumtibus) emeltette. Tisztázandó, hogy a különben protestáns Horváth Miklóst milyen körülmények késztethették arra, hogy katolikus templomot építsen? Ebben helytörténeti adatok igazítanak el bennünket. Az apácák 1592-es urbáriumának Kis Szőlősre vonatkozó fejezete előírja, hogy az egyház mellé egy épület — valószínűleg plébániaház — emelése kívántatik, melyet „az egyház tartománya" köteles felépíteni.so 1674-ben, egy évvel az alsóiszkázi templom építése után, „az Nemes Convent megh Párancholta a Vásárhely Ispánnak . . ., hogy a Vásárhelyiek kívül a Clastromon építsenek az ott való Plébánosnak Residentiát Száz forint bírság alatt".5i A vásárhelyiek kiváltságaikra hivatkozva a convent parancsát megtagadták s a plébániaházat még 1677-ben sem építették fel. Ekkor az apácák a vásárhelyiek ellen úriszékükhöz fordultak, mely a szerzet székhelyén Pozsonyban ült össze 1677-ben. Az úriszék az apácák panaszának helyt adva, a vásárhelyieket a hosszú évekig elmaradt robot és egyéb okozott károk megtérítésére kötelezte és kimondta, ,,uy törvény levelet ad az Nemes Convent nekiek minden nemű robotoknak presentálásukra".

52 Míg a plébániaház építését elrendelő parancs megtagadásáért „Kivánnya a Nemes Concent, hogy Száz forintigh convincáltassanak az Vásárhelyiek", Horváth Miklósról pedig — aki, mint az 1698-as canonica visitatio feljegyzi, az alsóiszkázi templomot alapjától (ex fundamento exaedificata) felépítette —53 úgy nyilatkoznak ugyanezen évben az apácák, mint aki a conventnek „esztendőktül fogva igazán szolgált", jószágukat „oltalmazta", jövedelmüket „öregbítette".

54 Az apácák mindezekért Horváth Miklósnak és feleségének 1677-ben elengedik annak az 5 hold szőlőnek a dézsmáját és hegyvámját, mely Somlyóvásárhely határában feküdt. Az oklevélből nem derül ki, hogy az apácákat mi indította erre a „kegyes adomány"-ra. Megemlítik ugyan, hogy sokszor tapasztalták s* 115