A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Katona Imre: Egy habán tál Veszprém megyei vonatkozásai

Egy habán tál Veszprém megyei vonatkozásai r < t ». I. Az Iparművészeti Múzeum kerámia osztályának fajanszai között található egy évszámmal, felirattal és címerrel ellátott nagyméretű habán tál, melynek jelentése ezideig tisztázatlan volt. Csak katalógusadatok adtak számot róla, önállóan nem dolgozták fel, de mint a leírókarton tanúsítja, felirata már a tárgyat leltározók figyelmét is felkeltette. A sima formájú, meredek peremű táj közepén kékes-zöldes koszorúban két címer van, melyek egyikén sárga orrszarvú, másikán pedig fiait etető, mangánviola színű pelikán látható. A koszorúban foglalt kettős címer körül „NEMES ISKHÁZY HORVÁTH MIKLÓS SÁNDOR SUSANNA: 1678" — szövegő felirat és évszám olvasható.

1 (1. és 2. kép). A feliratot a leltározáskor NEMES ISKHÁZY helyett „Nemes Kisházy"-nak olvasták —, mint ezt a leírókarton mutatja —, nyilván abból a meggondolásból, hogy a tálat készítő habán gerencsér nem tudott magyarul s a „Kisházy" betűit összecserélve „ISKHÁZY"-t írt. Ez a feltevés imponálóan hatott és biztosnak látszott, miután Iskházy előnevű Horváth család nem található Nagy Iván: Magyarország családjaiban, Kempelen kiegészítő köteteiben, imint ahogy, címerük sem Siebmacher: Wappenbuch-jában és Iskház nevű falu sem a magyarországi helyiségnévtárakban és a XVIII—

XIX. századi lexikonokban (Vályi, Korabinszky, Ludovicus Nagy, Magda Pál, Fényes Elek munkáiban). Ezzel szemben a leírókartonra felvett, a feltételezett betűcserével kiolvasott Bihar megyei Kisháza már a XVIII. században is létezett. A tálon szereplő Horváth-család kisházai eredeztetése egybehangzónak látszott azokkal az ismeretekkel is, melyeket eddig a habánokról — telephelyeikről, működésükről — tudtunk. Mint az eddigi irodalomból ismeretes, a habánoknak nemcsak Nyugat-Magyarországon — a Batthyányak birtokain, Sárospatakon a Rákócziuradalomban — voltak telepeik, hanem Erdélyben, a Bihar megyéhez közeli Alvincen is, ahova Bethlen Gábor hozatta őket a felvidéki Csejtéről 1621-ben, Az alvinci habánok jelentős tevékenységet fejtettek ki a XVII. században. Készítményeik nemcsak az erdélyi főurakhoz jutottak el, hanem külföldre, így Törökországba is. Látszólag tehát a Kisházy név beillett abba a kultúrtörténeti képbe, mely eddig az irodalom alapján a habánokról kialakult. A közelebbi vizsgálódás során azonban kiderült, hogy a Bihar megyei Kisházán és környékén nemcsak a XVII., de a későbbi századokban sem élt Horváth nevű nemesi család, aki magát Kisházynak írhatta volna. A XVII. században a Horváth-név gyakori volt Erdélyben, de egyiket sem illették Kisházy előnévvel. A tálon látható címerek sem vittek közelebb a probléma megfejtéséhez, mert az ágaskodó egyszarvú igen gyakori címereinkben, akárcsak a fiait etető pelikán. Az ágaskodó egyszarvút, a monocérost többek között az Aytoni Zeorger-ek

2

, a Szabók,

3 az Ottók,

4 Kellessyek,

5 Péczyék, Stegnerek, és az Einederek,

6 címereiben is megtaláljuk. A fiait vérével etető pelikán, mint címeralak, szintén számos családi címerben szerepel. így például a Sándorokon kívül a Batthyányakéban, Szarnowczyakéban,

7 a Babocsayakébah,

8 a Godinichekében és a Winclerekében is.

9 A monocéros és a pelikán, mint címeralak, nemcsak a hazai címerékben gyakori^ hanem a külföldiekben is. A számtalan példa közül csak az eisenbergi Schmidt és az Eisenberg család címerét említjük meg. Mindkettőben címeralakként, vagy címer díszként szerepel a pelikán.

10 A múzeumi leíró karton szerint a tál 1877-ben került az Iparművészeti Múzeumba Szalay Ágost gyűjteményéből.

11 Bár a 20-as, 30-as években Layer Károly személyében az Iparművészeti Múzeumnak kitűnő keramológusa volt, aki először tipologizálta a habán kerámiákat, a tál nem keltette fel érdeklődését.

12 A múzeum 1927-es leíró lajstroma — melyet szintén Layer készített — sejteti, hogy készítőjének kialakult véleménye volt a tálról, mert a leíró lajstrom „Magyar népies kerámika" с fejezetében azt írja, hogy a XVIII—

XIX. században nemcsak a 111