A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Cenner Mihály: XIX. századeleji pápai színlapok

S. kép. Shakespeare: A makrancos hölgy с. vígjátékárak egyik változata, s e változat legrégibb isimert színlapja. 1824 december R. Abb. 5. Eine Abänderung des Lustspieles von Shakespeare: Der Widerspänstigen Zähmung, und deren ältester bekannter Theaterzettel 8. XII. 1824. gának pápai szereplése, mert ezután már csak átutazó társulatként találkozunk itt velük. Az 1824—25-ös téli szezont Győrben töltötte a társulat. Kilényi egyébként is jobban kedvelte a várost, mint a falut, amint azt annak idején Dérynével való első találkozásakor ki is jelentette. Különösen télen volt kényelmesebb a város, de amint kitavaszodott, a társulat ismét vándorútra indult. Utazásuk során nem mulasztották el, hogy Pápát meg ne látogassák. 1825 május 29-én szabadtéri előadást hirdet a színlap: Möller—Láng Ádám: Gróf Valtron, vagy a szubordinátió című tábori játékát. Ez a darab már Kelemenek műsorán is szerepelt, s ahol csak lehetett, szabad ég alatt adták elő, a darabban előforduló látványos felvonulások miatt. így 1819-ben a mohai savanyúvizeknél, amely előadásról az O. Sz. M. kéziratos színlapja is tanúskodik. Hogy a május 29-re hirdetett előadást megtartották-e, ma már nem tudjuk. Kétségeink azért vannak, mert ugyanezt a május 29-i színlapot átjavították június 28-ra. Feltételezhető, hogy az esetleges rossz idő miatt — amelynek lehetőségére a színlap is utal —, a Szálában (Griff-fogadó) tartották meg az énekes-táncos vígjáték előadást, s közel egy hónap múlva, újra erre járva, tartották meg a beharangzott látványos szabadtéri előadást. Kilényi, pontosabban: Kilényi és Vásárhelyi társulatának (1825-ben már így szerepelnek) utolsó pápai előadása jótékony célú volt: a leégett Noszlop község tűzikárosultjai javára rendezték előadásukat. Ez alkalommal színre került Kotzebue: Az Erkölcs próbája a Szerencsétlenség című érzékeny játék, Ernyi Mihály átdolgozásában (7. kép): 1807 május 8-án az Erdélyből jött második pesti magyar színjátszó társaság ezzel a darabbal kezdi meg pesti szereplését a Hacker Szálában. Címe akkor: „Virtus próbaköve a szerencsétlenség" volt. Jellemző nyelvünk fejlődésére és a latint felváltó irodalmi magyarosodásra, hogy a „virtus"-ból másfél évtized múlva már „erkölcs" lesz. A jótékony célt kiemeli a színlap megjegyzése: „Boldog, ki a szerencsétleneken segíthet. Bemenetel kegyességre bizatik." Azt is megtudjuk a színlapról, hogy a darabban előfordul két ének, s bár nem ismerjük a darabot, feltételezhető, hogy legalább az egyiket Luize kisasszony, vagyis Széppataki Johanna adta elő. Kilényi pápai műsorán Ziegler és Kotzebue melle Shakespeare átdolgozásokat, Metastasiot és Goldonit találunk, s ő adja elő —• kutatásunk szerint elsőként — Az ördögűző Fábiánt, A makrancos hölgy egyik változatát. Eredeti magyar darabok: Hunyadi János, A Kérők, sőt az első magyar opera, a IV. Béla is ott szerepel műsorán. Nincs tehát igaza Vállnak, amikor azt állítja, hogy: „...éppen nem mondhatjuk, hogy Kilényi társulata megtudta volna magát őrizni a vándorszínészeknél általános hibától: a hatásvadászattól, sőt vissza is éltek, mint bármely kóbor társulat a közönség áldozatkészségével, midőn ahelyett, hogy igyekeztek volna 93