A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Kisvarga Lajos: Sármellék gazdasági fejlődése 1731–1850 között

teljes a névsor, hiszen a még ma is sokak által ismert Czódli Sándor 48-as honvéd (fl916) neve sem szerepel Nóvák Mihály felsorolásában. Pedig a rokonság és a falubeliek elbeszélése szerint részt vett mint honvéd a szabadságharcban. A rokonok elbeszélése szerint ott volt Buda visszafoglalásánál is. 1849-ben Temesvár környékén esett fogságba. Ott szemtanúja volt a Kossuth-bankók elégetésének. Temesvárról megszökött és csak hosszú bujdosás után tért haza. Később mint volt 48-as honvéd minden március 15-i ünnepségen a díszelnök szerepét töltötte be. Nagy népszerűségnek örvendett. Sokat segített a község tanítóinaik az ifjúság hazafias nei> élésében elbeszéléseivel. 1916-ban ragadta el a halál. Temetését nagy pampával rendezték meg. Koporsójára kardot és csákót szegeztek, és a keszthelyi huszárok vitték örök nyugvóhelyére. A fentiekben már szóltam arról, hogy az 1560-ban elpusztított Sármellék újjászületésére csak 1731-ben kerülhetett sor. Arról nincsen tudomásom, hogy hány jobbágycsalád telepedhetett le Sármelléken 1731-ben, és így Kísérletet sem tehetek a falu lakossága hozzávetőleges létszámának megállapítására. 1754^ből azonban már vannak adataink. Ezek szerint 1754-ben Sármelléken 35 jobbágycsaládot írtak össze. Kérdéses azonban, hogy ez az összeírás tartalmazza-e a sármelléki jobbágyok teljes névsorát. Ha igen, akkor (5-ös szorzószámot használva!) megállapíthatjuk, hogy kb. 175 főből állhatott a falu jobbágylakossága. Ehhez még számíthatunk kb. 10 zsellércsaládot, vagyis 50 személyt, és így a falu lakosságának létszámát kb. 225—250 főre tehetjük;. Feltételezem azonban, hogy az 5-ös szorzószám kissé alacsony, és nem tévednénk nagyot, ha a falu lakosságának létszámát 1754-ben 300 főben állapítanánk meg a nemesek nélkül is. A nemeseket is hozzászámítva a falu parasztlakosságához, a létszám a 350 főt is elérhette.. A községben 1752-től vezetik a „Matricula Baptisatorum"-ot, vagyis az egyházi születési anyakönyveket. Az első plébános Féltsőpáhokról költözött ide. A plébánosok neveit és működési idejüket időrendi sorrendben közlöm : Böröndi Pál Vitéz János Pap Imire Tapolczai István Czuppon Ferenc (1803—26) (1826-ban) (1826—31) (18.31—32) (1833—54) dementis Jakab Balogh István Horváth Miklós Álló Imre Baravits Azariás O. F. Szarvas Romuáld (1752—57) (Í757—59) (1759—60) (1760—95) (1795—98) (1798—1803) Czupponnal kapcsolatban csak annyit szeretnék megemlíteni, hogy az 1848—49-es eseményekkel kapcsolatban még egy sor feljegyzése sem található meg. A plébánosok feljegyzéseiből tudjuk, hogy 1752ben 25, 1753-ban 7, 1754-ben 12, 1755-ben 20 stb. a születések száma. 1796-tól kezdve pedig a halálozásokat is feljegyzik, így módunk van a születések és halálozások számának összehasonlítására. Ezt az öszszehasonlítást külön táblázaton is elvégzem. Ugyancsak az összehasonlítás kedvéért közlöm a Függelékben a sármelléki jobbágyok névsorát 1754-ből, 1776-ból, és 1845—46-ból. A Matricula Baptisatorum adatai szerint vannak olyan esztendők, amikor a születések száma eléri az 51—61-et, de még a 71-et is. Az 1796—185Ó-ig terjedő időben 2630 gyermek született. Ugyanabban az időben pedig 1742-en haltak meg. A halálozások és születések közötti különbség 888. Az egy évre jutó szaporulat tehát 16,14 főben állapítható meg. A halálozáson kívül más tényező nemigen csökkenthétté a falu lakosságának létszámát. Elvándorlás helyett inkább a bevándorlás tapasztalható. A halálozás általában nem magas. Évi átlag az 1796—1850ig terjedő időben 31,71 fő, míg az évi születési átlag ugyanebben az időben 46 főben mutatható ki. A születések száma tehát általában jóval magasabb a halálozások számánál, kivéve néhány járványos esztendőt, mint pl. 1849-et, amikor a halottak száma (főleg gyermekek haltak meg!) eléri a 123-at. Ebben az esztendőben havonként esnek annyian áldozatul a gyermekj árványnak, mint amennyi a halálozások évi átlaga normális körülmények között, 1849-ben januárban és februárban 11, márciusban 21, áprilisban 25, májusban 10, júniusban 7, júliusban 12, augusztusban 18, szeptemberbein 10, októberben 4, novemberben 2, decemberben 3 a halottak száma. Az újszülöttek többnyire házasságból származtak. 2—3 gyermek neve mellett azonban minden esztendőben ott találjuk az impurius, vagy impuria (törvénytelen) bejegyzést. A XVIII. század folyamán és a XIX. század első felében a lakosság számának növekedése mutatkozik Sármelléken. De a lakosság szaporodása tapasztalható a szomszédos községekben is. 63