A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Kisvarga Lajos: Sármellék gazdasági fejlődése 1731–1850 között

napig. Naponként átlag másfél média tejet ad, öszszesen 180 médiát. Egy média tej 1 3/5 kr-ért adható el, beszorozva 180-nal 288 kr. azaz 4 frt 48 kr azaz 4 frt 48 kr a tej utáni jövedelem. A borjú 1 frt 12 kr-ért adható el. Az egy tehén utáni trágya 18 kr-t ér. Egy tehén után tehát az összes bevétel 6 frt 18 kr, 40 tehén után 252 fr. A tehenek fenntartására a következő kiadásokat kell eszközölni: 5 hónapon, azaz 150 napon át naponta átlag 6 fontnyi széna, melyet szalmával kevernek, ami egy centenar értékű. Egy centenar itt 24 kr-t tesz ki, az egész szénamennyiség 3 frt 36 kr-t tesz ki. Ezt levonva a bevételből, marad tiszta haszonként egy tehén után 2 frt 42 kr, 40 tehén után tehát 108 frt. A községben egy mészáros végzi a munkát egész éven át, segéd nélkül. É hely földjei közepeseknek tekintendők, mert agyagosak-homokosak. Az egész föld őszi vetést kap, tavaszit csak a fél-föld. A szántást két állattal végzik, a föld 40-ed része évenként trágyázásban részesül. Egy pozsonyi mérőnyi föld t ágyázásához 40 kocsi trágya kell. Egy kocsi trágya kihordása 6 kr-ba kerül, a trágyázás pedig 4 évig tart. A helység 6 kaszálónyi réttel rendelkezik, ebből a középarányos számítás szerint, amit a fentiekben már feltüntettünk, 18 frt 6 6/8 kr bevétel van. Ebből az összegből 2 frt 42 kr kiadást kell kivonni, marad a községnek tiszta haszon címén 15 frt 24 6/8 kr. A borkiimérési jogot fél évig gyakorolja a község, és ebből évenként 2 vagy 3 frt bevétele van. E helységben az évi gyakorlat idején a katonaság, — itt lévén, — 40 frt kárt okoz. Az állomásozó katonaság fenntartásából ennek a megyének minden adózója kiveszi a részét, így az elpusztítottak megtérítéséből is. A fenti adatok világos képet festenek a sánnelléki parasztok gazdasági életéről és helyzetéről az adott időben Mivel a jobbágy telkek további megcsonkítását az 1820-as évektől kezdve nem lehet felhasználni a majorságok növelésére, hiszen már úgyis nagyon kicsire zsugorították össze a jobbágyok telki állományát erre az időre, a további mgcsonkítások helyett a Zala és Kisbalaton mocsarainak lecsapolását használják fel a majorsági földek és rétek növelésére. A Zala mocsarainak lecsapolá^a közösen történik meg a szomszédos falvakkal, ill. azok nemeseivel. A megművelhető területek növelése mint közös probléma vetődik fel a reformkor elején. Ennek a feladatnak, vagyis a Zala-mocsarak lecsapolási munkálatainak megoldása 1848-ig nem sikerül, sőt a szabadságharc közbejöttével félbeszakad és csak a XIX. század vére fejeződik be, mégis nagyra kell értékelnünk ezt a kezdeményezést, mivel hatalmas területet tesz alkalmassá a gazdálkodásra. Az egész megye szívügyének tekinti a Zala-szabályozást, melyből a legnagyobb rész az alsó-zalamelléki falvak, —• köztük Sármellék. — lakóira esik.

,(i A munkálatok megindulnak, bár a tőkehiány kedvezőtlenül befolyásolja a Zal aszabályozását. Tőkehiány elsősorban a sármelléki és bókaházi kisnemeseknél mutatkozik. A szükséges pénzt néhány alkalommal a tőkeerősebb zalavári apátság és gróf Széchenyi István bocsátja a fizetni nem tudók rendelkezésére kölcsön formájában. A Zala szabályozásához szükséges pénz előteremtése még így is nehezen megy. „A Zala ásatása megakadt, — írja Bajomy István mérnök —, mert Sármellék részéről még az elmúlt 1842. évi november 30-án a jó ásók részére assignait 708 frt 24 kréból még máig is 350 frt és 24 kr. fizetetten. (Sümegyné asszonyság még az 1838-i ásásból 33 frt-taí, 1842-i tisztogatásért pedig 18 frt 45 kr-ral, Darázs úrnak 15 frt 37 kr-ral adósok), szomorú esemény volna, hogyha most félben maradna."

17 De nemcsak a szabályozási munkálatok fizetéséhez szükséges pénz hiánya, késedelmes fizetés okoz bonyodalmat a nagyszabású terv végrehajtása során, hanem a földesúri kapzsiság is. Sármellék és Zalaapáti, —• vagyis a zalavári apátság birtokai között a Zala folyó jelentette a határt a szabályozás előtt. A szabályozás során keletkezett új árok (KisZala) Sármellék határán is keresztül megy, de tőle nyugatra a Nagy-Zaláig, vagyis az eredeti és igazi folyóig nagy terület helyezkedik még el. Ezt a területet „ . . . a Zala-Apáti uradalom (értsd : zalavári apátság) a sáncolás által elszakított sármelléki területet a sármellékieknek vissza nem adja"

18 — írja a sármelléki közbirtokosság által megbízott pénzkezelő, Bogyai Pál 1843 március 20-án Bajomy István mérnöknek és hozzáteszi: ebből, — az ügy rendezéséig, —• az a másik kellemetlenség származik, hogy néhány sármelléki földbirtokos nem hajlandó fizetni. Az ilyen események ellenére is, bár vontatottan, halad a Zala szabályozása, az Alsó-Zalamellék mocsarainak lecsapolása és termőfölddé, ill. kaszálókká és legelőkké való változtatása. Közbejött az 1848— 1949-es szabadságharc is, amely alatt ásó helyett és 59