A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Kisvarga Lajos: Sármellék gazdasági fejlődése 1731–1850 között

Figyelemreméltó , hogy a szőlők területe sohasem csökken, viszont a földek és rétek, vagyis a gabonatermelés fokozásához és az állattenyésztés fejlesztéséhez szükséges ingatlanok egyre inkább a majorságokhoz csatlakoznak. Nemigen szorul bizonyításra az, hogy az irtványok, — bár erre adatom nincsen, —• szintén a majorságokhoz kapcsolódnak. Szinte elképzelhetetlen ós az irtványokkal kapcsolatban kialakult általános szokások is ezt bizonyítják), hogy azok a földesurak, akilk a jobbágy telkeket is a felére zsugorítják össze, ne rabolnák el az irtványokat. De az irtványok elvesztése mellett tanúskodik a zsellérkedés is. 1778-tól kezdve találkozunk árendásokkal is Sármelléken. AT. árendások, vagyis a bérlők is hozzájárulnak a község jobbágy telki állományának öszszezsugorításához, mégpedig olyan értelemben, hogy a földesurak szívesen csípnek le egy-egy darabot a bérlők részére néhány forint fejében. A tőkehiányban szenvedő nemesek többre becsülik a bérlőktől kapott forintokat, mint a jobbágyaik jólétét, sőt saját majorságuk fejlesztését is csak másodrendű kérdésnek tekintik a bérbeadással szemben, a tőkehiány kényszerítő hatása alatt. Baló Sámuel 1778-ban olyan birtokkal rendelkezik mint árendás Sármelléken, hogy a hadi és házi (megyei) pénztárba 168 frt adót fizet. Ugyanebben az esztendőben Ábrahám Pál bérlő 20 frt adót fizet. De úgy látszik, hogy Ábrahám Pál még 1787-ben is árendás Sármelléken, és az is kitűnik, hogy nem meni: tönkre közben, sőt gyarapodhatott, hiszen ekkor már 32 frt az évi adója. 1787-ben egy Gráb nevű zsidó bérlő nevét is említik az összeírások. Gráb évi 16 frt adót fizet. A későbbi években, így 1799-ben, 1811-ben, 1820-ban és 1821-ben a bérlők nevének említése nélkül jegyzik fel a bérlők hadiés házi-adóját, melyek időrendi sorrendben: 122, 234 és 588 frt-ot tesznek ki. Az árendások adójának növekedése azt mutatja, hogy szívesen adtak bérlők kezére ingatlanokat, és a bérelt ingatlanok területe is egyre nagyobb lett, természetesen a „communitas", vagyis az egész falu jobbágy és zsellér lakossága rovására. Az 1799-es évektől kezdve nagyobb juhállománynyal is találkozunk. Ha a juhállományra vonatkozó számok nem is olyan nagyok, hogy szükségszerűvé tennék a jobbágyok legelőinek megcsonkítását és azok birkalegelővé való változtatását, számunkra mégis van jelentőségük, mert megmutatják a konjunkturális időket és azt, hogy a kapitalizmus felé való haladás sebessége fokozódik. A sármelléki jobbágyok elzselléresedésében szerepe van minden bizonnyal az állandóan növekvő állami adóknak is. A kisnemesi földbirtokok elaprózódása éppen olyan ütemben halad, mint a jobbágytelkeké. Sármellék „ ... régi jogon a Domokosoké. Az összes földbirtokosok ettől a családtól erednek, kivéve a Bogyaiakat. Ezek ugyanis már az 1720-as esztendőkben együttesen birtokoltak a Domokosokkal, végül 1732-ben Bogyai József pert indított a Domokosok ellen. Ekkor olyan értelmű megegyezés jött létre, hogy annak erejével a község egynegyede Bogyai Józsefé, háromnegyede pedig a Domokosoké."

u 1720-, ill. 17324Ő1 sokat változik a sármelléki birtokos nemesek névsora a XIX. század elejéig. Számuk főleg a természetes szaporodás útján növekszik, és számuk növekedésével a falu határa egyre több család kezében oszlik meg. A nemesi leányok férjhezmenetlévei a Domokos- és Bogyai-birtokok addig ismeretlen nevű nemesek kezébe kerülnek. 1806-ban a következő nemesek birtokolják Sármelléket: „1., Gróf Festetics György. 2., Bogyai László, Péter és Bogyai Ignác utódai, osztatlan állapotban. 3., Bogyai Mihály. 4., Roboz Ferenc. 5., Oroszvári Erzsébet, néhai Börzsönyi István neje. 6., Ságvári György. 7., Murmanniam Borbála úrnő. 8., Kovács Erzsébet. 9., Mezericzky Károly. 10., Mezericzky Sámuel. 11., Mezericzky István. 12., Mezericzky György. 13., Somogyi Mihály. 14., Nagy Zsigmond. 15., Győrfi Zsigmond. 16., Böröcz László. 17., Egri László özvegye. 18., Vida Gábor. 19., Briglovits Nemes-Boldogasszonyfán."

12 A földesurak egymáshoz való viszonya igen sokoldalú. A családi kapcsolatok létesítésétől a pereskedésig mindenféle esemény lezajlik közöttük. Fentebb láttuk már, hogy Bogyai József 1732-ben pert indít a Domokosok ellen, és a per eredményeként a község határának egynegyede a Bogyaiak 53