A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Kőhegyi Mihály: Süle Sándor: Kisszántói Pethe Ferenc (1763–1832) (könyvismertetés)

Sülé Sándor: Kisszántói Pethe Ferenc (1763—1832) (Könyvismertetés) A bécsi udvar 1754 után kialakított gazdaságpolitikája Magyarországnak elsősorban a nyersanyagtermelő szerepét szánta.

1 E politika egyik jellemző vonása, hogy az örökös tartományok ipara érdekében nálunk olyan ipari növényeket igyekeztek meghonosítani, melyeket a nyugati országok a gyarmatokról szereztek be (festő buzér, indigó, gyapot stb.).

2 A hatalmas legelőterületek feltörésével, a század első feléhez viszonyítva, az állattenyésztés is visszaesett. Ám az okszerűbb gazdálkodást a XVIII. század utolsó évtizedében már nemcsak a Bécsben kidolgozott és a Helytartótanács által szétküldözgetett ismeretterjesztő füzetek népszerűsítették, hanem a magyarországi szakiskolákban felnevelkedett nemzedékek tagjai is.

3 Az 1763-ban alapított szempci Collegium Oeconomicum után az 1770-es évektől a pesti egyetemen is állandó katedrát kaptak az agrártudományok.

4 A század végén (1797) pedig a Festetics György által alapított nagyhírű Georgikonban már csak a mezőgazdasági szakismereteket tanították. Az intézet legjelesebb tanárai között találjuk Pethe Ferencet, kinek itteni működését eléggé hézagosan ismerhettük csak ezideág. Sülé Sándor alapos és adatgazdag monográfiájából most kitűnt, hogy Pethe elejétől fogva nagy ügybuzgalommal vett részt a Georgikon kiépítésében, és Bulla Károly igazgató mellett egyidőben mint helyettese s mint második tanerő szerepelt. Az oktatás módját és menetét Pethe dolgozta ki, általában б mindenben a kezdeményező. Bulla inkább a csendes hivatalnok benyomását kelti bennünk. Tervei, elképzelései mellett nem állt ki határozottan, a gróf utasításait fenntartás nélkül végrehajtotta, függetlenül attól, hogy egyetértett-e velük, vagy sem. Nem így Pethe Ferenc, akinek sokszor emiatt kellemetlensége is támadt. A Georgikon éppen úgy a Direktórium alá volt rendelve — tangazdaságuk és oktatómunkájuk is —, mint ahogy a keszthelyi, csáktornyai, csurgói stb, uradalmak. Pethének úgyszólván minden kellemetlensége, kegyvesztettsége a gróf előtt a direkcióbeliek akadékoskodásának, kicsinyeskedésének volt köszönhető. Az iskolában ugyanis számtant, mértant, könyvelést és építészetet kellett tanítania, amibe a hozzá nem értő Direktórium mindig beleszólt. Pedig ő volt az első hazánkban, aki felső fokon is magyar nyelven tanította az ifjakat az elméletileg és gyakorlatilag megalapozott, fejlett technikájú, belterjes gazdálkodásra. Pethe minden tárgyát alapos felkészültséggel adta elő, de a legnagyobb előszeretettel a különböző mezőgazdasági eszközöket és gépeket — a termelésn technika fejlesztését isimertette. Hamarosan össze is állított egy értékes szertári modellgyűjteiményt, mely azután későbbi beszerzések révén is szépen bővült. Ebből az anyagból jónéhány darab — még eredeti georgikoni számokkal ellátva — az Országos Mezőgazdasági Múzeumban van, ahol nemrég emlékkiállításon mutatták be azokat

5 Keszthelyi tanárkodását az árulkodások, intrikák, tehetségtelen tehetetlenek irigykedése keserítették egyre inkább, így azután 1801 szeptember 1-én végleg elköltözött abból a Georgikonból, amelyiknek egyik megteremtője volt. Pethe Ferenc életének további folyása túl esik megyénk határain, de nyomonkövetése hozzátartozik az egységes kép kialakításához. Sülé Sándor kitűnő monográfiája ebben biztos kalauzunk. Végezetül egyetlen megjegyzést: kétségtelen, hogy a Pethe keszthelyi tanárkodásáról adott kép egészben elfogadható, helytálló, ám a jegyzetanyagból az is világos, hogy a Festetics levéltárban még számtalan — itt a dolog természetéből folyóan csak töredékekben idézett — levél, feljegyzés, utasítás, döntés, ügyirat található. Ezek kiadása tovább szilárdítaná, mélyítené és árnyaltabbá tenné a szerző által felvázolt képet. Az anyag feltárása megérné a fáradságot, közzététele nemcsak megyei, hanem országos agrártörténetírásunknak is nyeresége lenne. Kőhegyi Mihály 301