A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

B. Blickle Ilona: A tanácsrendszer létrehozása és a tanácsok kezdeti tevékenysége Veszprém megyében (1950–1954)

( lyok hívják össze az állandó bizottsági üléseket, igyekezzenek mutatós üléseket levezettetni. Ennek érdekében pl. az előadó készíti el a beszámolót, vezeti le az ülést az állandó bizottsági elnök helyett. Ez az elv lehetetlenné tette azt, hogy az állandó bizottságot ellenezzék az osztályok munkáját, az állandó bizottságok osztályoktól való függőségének kialakulását segítette. Ami a kérdésnek azt az oldalát illeti, hogy a vb ülésen havonta egy-egy állandó bizottság munkáját meg kellett tárgyalni, szintén az I. tanácstörvényben megtalálható gondolat (21. §. 4 .bek. szerint: „Az Állandó Bizottság működéséről a... vb-nak számol be ...") továbbvitele. Az előzőkhöz hasonlóan ellentmondásos intézkedés, hiszen annak a szervnek köteles az állandó bizottság beszámolni, melynek ellenőrzése a feladata. Ebből következnek olyan esetek, hogy pl. a zirci járási tanács vb-nek a megyei tanács vb 1951 október 31-i ülésére készített beszámolója úgy veti fel a kérdést, hogy az állandó bizottságok csak rendszeres beszámoltatás esetén dolgodnak.

1<и Ez a beszámoltatási jog szintén csak azt segíti, hogy rajta keresztül a vb irányító tevékenysége érvényesüljön.

165 A helyes segítésre nagyon nagy szükségük van az állandó bizottságoknak. Nagyon hasznos lehet ilyen szempontból az állandó bizottsági tagok oktatása, szakmai képzése. Ilyen igény jelentkezésével találkozhatunk állandó bizottsági tagok részéről is. Pl. a megyei népművelési állandó bizottság egyik tagja felveti 1952-ben bizottsági ülésen ennek szükségességét. Azzal indokolja ezt, hogy a tanácstagok jelentős része a felszabadulás előtt nem tudott tanulni hozzá hasonlóan. Igazán megfelelni a tanácsi munka követelményeinek csak akkor tudnak, ha a megyei tanács gondoskodik szákmai oktatásukról.

166 A szakmai oktatás kérdéséhez kapcsolódik a tapasztalatcsere értekezletek problematikája. Lényegében hasonló a szerepük. Céljuk a munka során szerzett jó tapasztalatok kicserélése. Érdekes kezdeményezéssel találkozhattunk e téren a pápai városi tanács állandó bizottságánál. Javaslatot tettek Veszprém, Komárom, Szekszárd és Makó városok állandó bizottságainak, hogy rendszeresen cseréljék ki egymással az ülések jegyzőkönyveit,, ami további munkájukhoz ió tapasztalatokkal fog szolgálni.

107 Az állandó bizottságok 1951 márciusi újjászervezését követően már 1951 március 31-én a Pápa városi tanács tapasztalatcsere értekezletet tairt az állandó bizottsági elnökök, elnökhelyettesek, előadók részére.

l6:? Ilyen értekezletekkel gyakrabban csak 1952-től találkozunk. 1952 január 27-én a megyei tanács vb értekezletet tartott a megyei osztályvezetőknek és a járási vb elnököknek. Itt a tanácsok 1951-es munkáját tárgyalták. Megállapították, hogy az állandó bizottsági munka megjavítása érdekében tapasztalatcsere értekezleteket kell tartani.

169 Ezt követően fellendült az ilyen irányú tevékenység. Áprilisban és májusban tapasztalatcsere értekezletet tartottak, a mezőgazdasági állandó bizottságok elnökei (76,2 százaléka jelent meg), és a pénzügyi állandó bizottságok elnökei részére. Ezen utóbbi értekezlet alapelvére jellemző, hogy szinte csak a jó adófizetési eredmények eléréséhez szükséges módizsrek, tapasztalatok kicserélése történt meg.

170 Ezek az értekezletek 1953—54-ben is tovább folytak, kétségkívül nem is eredménytelenül, bár az eredményeket csökkentette a számszerűségre való törekvés és különféle szervezési hibák előfordulása. Pl. 1953 augusztus 13—17 között kellett tartani járásonként a községi oktatási és népművelési állandó bizottságok tapasztalatcsere értekezletét. Már az sem helyeselhető, hogy a Helyi Tanácsok Titkársága írta elő központilag ezek időpontját. Az eredményességet viszont még az is nehezítette, hogy az erre vonatkozó rendelet augusztus 10-én jelent meg. A tapasztalatcsere értekezlet a legjobban a balatonfüredi és a tapolcai járásban sikerült, ahol 22 állandó bizottsági elnökből 18, ill. 37-ből 16 jelent meg. Elmaradt a devecseri és a veszprémi járásban, ahol 42-toől 5, ill. 26^ból 4 elnök jelent meg. Bár megtartották, de igen gyengén sikerült a zirci és a pápai járásban, ahol 25-ből 4, ill. 49-ből 9 elnök jelent meg.

171 A segítségadásba felsőbb állandó bizottságok is igyekeztek bekapcsolódni. Azonban itt téves nézetek is jelentkeztek. Egyes felsőbb állandó bizottságok ugyanis nemegyszer neki alárendelt szervként akarják kezelni az első periódusban az alsóbb állandó bizottságokat. Bár a megyei tanács többször felhívta a figyelmet, hogy téves az a nézet, mely szerint a megyei, járási, városi, községi állandó bizottságok között alá- és fölérendeltségi viszony van,

17-'- végig találkozni ezzel a nézettel, törekvéssel. Pl. a megyei begyűjtési állandó bizottság 1953 január 22-i ülésének jegyzőkönyve olyan határozatokat tartalmaz, mely nemcsak a megyei, hanem i járási és községi állandó bizottságoknak is előírja az ülések tartásának gyakoriságát. Ugyanez a határozat tartalmazza azt is, hogy a járási állandó bizottsági tagokat „ ... kötelezni kell arra, hogy men265