A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

B. Blickle Ilona: A tanácsrendszer létrehozása és a tanácsok kezdeti tevékenysége Veszprém megyében (1950–1954)

megválasztották a végrehajtó bizottságokat, azok pedig az elnökséget. Az alakuló tanácsülések ünnepélyes jellegét csak tovább emelték a tömegszervezetek, a különféle intézmények üdvözlő szavai, táviratai. 1950 november 8-án, a megyei tanács megalakulásával a tanácsválasztások befejeződtek, az újonnan megválasztott tanácsok megkezdték négyéves tevékenységüket. IV. A tanácsrendszer jelentőségének megértéséhez célszerű rövid összehasonlítást tenni közte és a burzsoá állam helyi szervei között. Hogyan történt a Horthy-korszak burzsoá államában a választás, illetve hogyan választják a tanácsok tagjait? Az 1929. évi 30. te. 7. §. 1. bekezdése kimondta, hogy törvényhatósági választójoga annak van, aki országgyűlési képviselők választására jogosult és 6 éve a törvényhatóság területén lakik. Községi választójoga — a 41. §. 1. bekezdése szerint — annak volt, aki a fentieken túlmenően legalább 2 éve föld-, ház- vagy általános kereseti adót fizet a községben. A választójognak a korlátozását az uralkodó osztály tagjai ilyen érveikkel indokolták: „...az önkormányzatban is meg kell őriznünk a magyar intelligenciának azt a szuprémációját, melyre... minden nép rászorul."

56 Annak érdekében, hogy a széles néptömegek bekapcsolódási kísérlete a helyi ügyek intézésébe még kevésbé járjon sikerrel, a választhatóság feltételeit a választójognál is jobban megszorítják. Törvényhatósági taggá választható az, akinek törvényhatósági választójoga van, elmúlt 30 éves, állami egyenesadót vagy községi adót fizet és tud írni-olvasni. Amenynyiben nőről volt szó, akkor a követelmény még a középiskolának megfelelő végzettség. Községi képviselőtestületi tagságnál községi választójoggal kellett rendelkezni ahhoz, hogy választható legyen valaiki, s ugyanakkor be kellett töltenie a 30 évet. Nőt községi képviselőtestületi taggá nem lehetett választani.

57 Ezzel szemben a tanácsokat általános, egyenlő, titkos választójog alapján választják. Szavazati joga van minden 20 éven felüli állampolgárnak (ezt 18 évre), aki szellemi- uaq^iqqoso^ t? ур^щщхскщ leg egészséges, és bűntett elkövetése következtében nem vonták meg tőle átmenetileg e jogot. E széleskörű választójog következtében Magyarországon a felnőtt lakosság zöme, kb. 6 millió ember rendelkezett szavazati joggal 1950-ben, az első tanács választások idején, szemben pl. 1926-tal, amikor a lakosság 26,5 százaléka, vagy 1929-el, amikor a lakosság 34,4 százaléka rendelkezett önkormányzati választójoggal.

58 A választójog egyben választhatóságot is jelentett a tanácsoknál. A nők teljesen egyenjogúak voltak. Ezt olyan adatok is bizonyítják, mint pl. az, hogy az 1950-es tanácsválasztásoknál Veszprém megye tanácstagjelöltjeilből 4018 nő.

5!> Vagy az 1950-es tanácsválasztásokat követően a járási és a városi végrehajtó bizottságok 22 tagja (20 százalék) nő. Ebből kettő elnöki, kettő elnökhelyettesi, egy pedig titkári funkciót tölt be.

f)0 Ugyanakkor azonban ez a példa még azt is bizonyítja, hogy az egyenlő jogok ellenére volt még bizonyos idegenkedés a nők funkcióba állításától (nemegyszer a nők részéről is), hiszen a 20 százalékos arány a választójoggal rendelkező nők számszerű arányához képest még csekély, s ez sem oszlik meg a járások és a városok között egyenletesen. A pápai és devecseri járási vb tagok között csak 1—1 nő volt, a járási MNDSZ titkár.

61 A nőkkel kapcsolatos nem hibamentes gyakorlat értékelésénél azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a felszabadulás előtti nézetek a nők politikai tevékenységét illetően tovább élnek, hatásukat nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni. Amikor a tanácsrendszerben megvalósuló demokratikus választásokról beszélünk, azt külön hangsúlyozni kell, hogy itt a nép maga közül választja küldötteit. Nem az Eszterházyak, Festetichek, Fiatok, Holitscherek, s a megye más hatalmasságai ülnek benn a helyi szervekben. Egyetlen megyei példa is igazolja, hogy korábban kik voltak a helyi szervek tagjai. Pl. az 1935-ös vármegyei közgyűlés tagjai között egy paraszt vagy munkás nincs, de van 9 gróf, 3 báró, 28 nemes, 12 főp^ap, 2 egyéb nagybirtokos*., 5 vitéz, 83 ügyvéd és bankár, nagyvállalkozó, kereskedő stb. Ugyanakkor az 1950-es tanácsválasztások Veszprém megyei tanácstagjelöltjei között 4297 munkás, 7452 dolgozó paraszt van.

62 A fentiek jelentős tényezői a tanácsrendszer demokratizmusának, de a felszabadulás utáni helyi szervekhez képest is hatalmas előrelépés a tanácsrendszerben az, hogy a megválasztott tanácstagok kötelesek beszámolni választóiknak és visszahívhatók. Ez azt jelenti, hogy a választók jogköre nem korlátozódik a választások aktusára, a továbbiak-