A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

B. Blickle Ilona: A tanácsrendszer létrehozása és a tanácsok kezdeti tevékenysége Veszprém megyében (1950–1954)

A tanácsrendszer létrehozása és a tanácsok kezdeti tevékenysége Veszprém megyében (1950-1954) I. 1944—45-ben а szovjet csapatok felszabadították Magyarországot. Az államgépezet a felszabadulás pillanatában teljesen bénult állapotban volt. Az élet megindításának, az állami tevékenység ellátásának feladatát a kommunista párt kezdeményezésére a nemzeti bizottságok vállalták magukra. Hatáskörük kezdetben igen széles volt. Ideiglenesen olyan feladatokat is elláttak, melyek nem az államhatalom helyi, hanem központi szerveinek jogkörébe tartoztak. A későbbiekben a központi állami szervek létrehozásával már csak helyi államhatalmi és igazgatási tevékenységet fejtettek ki, majd az állam helyi önkormányzati szerveinek kiépítésével közigazgatási szerepük megszűnt. A közigazgatás újjászervezésiére az első lépést a 14/1945. M. E. sz. rendelet jelentette. Kimondta, hogy a rendkívüli helyzetre való tekintettel a kormány csak fokozatosan tudja helyreállítani az államgépezeteit. „Éppen ezért szükséges, hogy a helyi önkormányzatok önállóan és a maguk erejéből gondoskodjanak az igazgatási szervek létrehozásáról és működésük biztosításáról." Az újjáalakítás feladatát a nemzeti bizottságokra bízta, de hangsúlyozta, hogy mint politikai szervek „ne illeszkedjenek be a közigazgatás szervezetébe." A helyi önkormányzati szervek újjászervezésénél lényeges szempontként jelölte meg azt, hogy bennük a társadalom minden rétege képviselve legyen a demokratikus pártok, szakszervezetek, ill. egyéb érdekképviseleti szervek útján. Lényegében az itt körvonalazott gondolat részletes kifejtését találjuk meg az 1030/1945. M. E. sz., a közigazgatás ideiglenes rendezéséről szóló rendeletben. E rendelet már kifejtette azt, hogy az önkormányzati testületi szervekben hivatalból benne levő tagok közül szavazati joggal csak az önkormányzati testület által választott tisztviselők rendelkeznek, a hivatalból résztvevő tisztviselőknek csak felszólalási és tanácskozási joguk van. A 14/1945., illetve az 1030/1945. M. E. sz. rendeletek tehát felszámolták a felszabadulás előtti önkormányzati testületi szervek működését szabályozó 1929. XXX. te. legreabciósabb vonásait. Konkrétan azt, hogy a törvényhatósági bizottságok kétötöde virilis, kétötöde választott, egyötöde egyéb (érdekképviseletek, hivatalnokok, vallásfelekezetek) úton jelölt személy, illetve a képviselőtestületek fele virilista. A köziigazgatás demokratizálása irányába jelentett lépést a már idézett 1030/1945. M. E. sz. rendelet 22. §-a is. Ennek második bekezdése kimondta, hogy megfelelő képesítéssel rendelkező jelölt hiányában az önkormányzati szerv kérésére a belügyminiszter elengedi az önkormányzati állás betöltéséhez szükséges képesítést — bár itt kétségtelenül korlátozást jelent a 23. §. 1. és 2. bekezdése, melyek szerint az ilyen tisztviselőnek 1 éven belül vizsgát kellett tennie és a vizsga sikertelensége esetén megbízatása megszűnt. Későbbi rendeletek a 22. íjban kifejtett gondolatot továbbfejlesztve lehetővé tették friss népi erőik további beáramlását a közigazgatásba. Bár a felszabadító szovjet csapatok elől a tisztviselői kar legreaikciósabb része nyugatra menekült, a közigazgatás nem tiszutlt meg a reakciós elemektől. A külföldre menekültek egy része is visszaszivárgott, másrészt sokan itthon maradtak, különösen vonatkozik ez a dunántúli megyékre. E reakciós erők kiszűrését kellett volna megoldania a 15/1945. M. E. sz. rendeletnek. Ennek értelmében a tisztviselőknek 1939 szeptember l-ig visszamenőleg igazolniuk kellett tevékenységüket. Az igazoltatásról szóló rendelet azonban kibúvókra adott lehetőséget, s ezért a gyakorlatban tényleges eredményt alig hozott. Ezt számszerű adat is igazolja: „ . .. korabeli becslések szerint nagy átlagban 2—5 százalék körül mozgott a nem igazoltak száma."

2 A 14/1945, a 15/1945, az. 1030/1945. M. E. sz. első rendeletek, s az ezeket követő további rendeletek 245