A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Czeglédy József–Sági Károly: Adatok a Tanácsköztársaság keszthelyi történetéhez

Jenő, Károlyi Gusztáv, Belus Ferenc és Mác János. ..Ezután üdvözölte Korompay elvtárs a Magyarországi Ifjúmunkások Országos Szövetsége keszthelyi csoportját." Elkövetkezett 1919 május 1, az első szabad május ünnepe. „Soha nem látott fénnyel és pompával ünnepelte Keszthely város dolgozó közönsége május elsejét" — írja a Testvériség 1919 május 4-i száma, majd így folytatja: „A házak vörös zászlódíszt öltöttek, kivétel nélkül minden házon az Internacinálé színe lengett." „Reggel 8 órakor Korompay elvtárs beszélt a laktanyában az ünneplő, piros szalagos vörös katonákhoz és gárdistákhoz." Reggel 9 órakor a párt dísztermében a női szervezet tartott ünnepséget. Kulin Sándor volt az ünnepi szónok. Délelőtt 10 órakor a Csány-féle szálló földszinti helyiségében gyülekeztek a vas- és fémmunkások, a kereskedelmi alkalmazottak, a köz- és magántisztviselők szakcsoportjai. Fodor Imre ünnepi beszéde után Szollár István beszélt. A vasutasok, cipészek, famunkások, szabók szakcsoportjai délelőtt 10 órakor a Sörházkertben gyülekeztek. „Vagy 300 férfi és 60 nő hallgatta a szónokokat, kik a nap jelentőségét méltatták." Pál Sándor, Kozma, Kiss Géza, Kulin Sándor beszéltek. A földmunkások és kisgazdák szakcsoportja a Vásártéren jött össze, ahol Korompay György és Pámer István Mór tartott beszédet. Pámer beszédjének egy részét idézük: „a tulajdonképpeni kapitalisták kiszöktek Svájcba, de a középburzsoázia megfelelő anyagi eszközök híjján itt rekedt. Ez az o:ztály konzervatív és reakciós, kíméletlen osztályharcot kell ellene folytatnunk, hogy uralmunkat biztosíthassuk." Délután 2 órára az egyes szakszervezetek a laktanyába vonultak. Innen 3 órakor- indult meg a menet le a Balaton partra. A tüzéreik mentek elől, Barna ütegparancsinok vezényletével. Ágyúik vörösre voltak festve, piros díszítés volt az emberek ruháján, a lovakon. A tüzérek után vonult a helyi dalárda. Az 1904. évi nagy vörös zászlót vitték a nyomukban és azt követte a pártvezetőség. Majd az egyes szakszervezetek csoportjai következtek. „öreg emberek állítják, hogy ilyen impozáns, ilyen gyönyörű népünnepélyt, ekkora tömeget nem látott soha senki Keszthelyen. A pártvezetőség tagjai a Balaton szálló erkélyéről tartották májusi seregszemléjüket, a hullámzó tömeg felett. Kürtszó és erre következő ágyúlövés jelezte az ünnepély kezdetét." Korompay György nyitó szavai után Radó László Petőfi „Egy gondolat bánt engemet..." kezdetű versét szavalta. Az ünnepi beszédet Fodor Imre tartotta. A dalárda és az énekkar számai után Pámer István Mór zárószavai következtek. Este a vasas műkedvelő gárda tánccal egybekötött műsoros estet tartott a párt dísztermében. Korompay György május 1-i szereplése úgy látszik búcsú volt Keszthelytől. A Testvériség május 4-i számában ugyanis ezt olvashatjuk: „Kedves elvtársaimhoz! Végleges eltávozásom alkalmával sajnos mindenkitől nem búcsúzhattam el, miért is ezúton búcsúzom mindnyájuktól. Sok szerencsét kívánok a további együttműködéshez. Szerető elvtársuk Korompay."

120 Sajnos ma már lehetetlen megállapítani, hogy milyen ok rejlik Korompay távozása mögött. Annyit nündenesetre megállapíthatunk, hogy távozása nem volt végleges és csakhamar újra Keszthelyen, régi munkakörében látjuk őt viszont. 1919 május 6-án a Munkás-, Katona- és Földműves Tanács ülést tartott és ezen elhatározták a keszthelyi munkás zászlóalj felállítását.

121 A Testvériség 1919 május 11-i számában a következő felhívást olvashatjuk: „Proletárok! Testvérek! Veszélyben a proletárhaza, veszélyben a munkásság legnagyobb kincse, a szabadsága. A Forradalmi Kormányzótanács elrendelte a proletárság általános mozgósítását. Minden szervezett munkás köteles azonnal a Keszthelyen felállítandó munkászászlóaljba jelentkezni. Proletárok! Testvérek! Tegyetek eleget proletariate lességteknek! Jelentkezetek reggel 9 órától a párthelyiségben. Munkás-, Katona- és Földműves Tanács." A „Köz- és Magánalkalmazottak Szakcsoportja" elhatározta, hogy férfi tagjai testületileg belépnek a munkászászlóaljba.

122 1919 májusának elején a proletárhaza védelmének kérdése és a honvédő háború következtében előállott közellátási nehézségek állanak az érdeklődés előterében. A Testvériség 1919 április 27-i száma