A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Éri István: Modern Dunántúl, egy elfelejtett veszprémi folyóirat

legyzetek 1 Nagy László: Veszprém megyei hírlapok és folyóiratok biblográí'iája. 1820—1956. Veszprém, é. n. 2 Nagy László: i. m. 137. ol. я Az utolsó szám ugyan a 12,-ként ismeretes, a szerkesztők azonban az irodalmi-művészeti részt а С szám után külön mellékletként kívánták megjelentetni s ezt kapták volna az előfizetők a 7—8. szám helyett. Tudomásunk szerint azonban ez az Üj Igék címét viselő kiadvány 1910-ben nem került kiadásra, legalábbis példányait nem ismerjük. Utalásiként talán e kezdeményezésre, 1914 elején látott napvilágot, az Űj Igék második (!) évfolyamának első és egyetlen száma. L. Erre: Nagy László i. m. 83. o. és Kemény György: Magyarország időszaki sajtója 1911-től — 1920-ig, Bp. 1921. 307. o. 4 Véghelyi Dezső: Emléklapok rendezett tanácsú Veszprém város közigazgatási életéből. Veszprém, 1886. 6 H. Pálfy Ilona: Veszprém város adózó lakossága az 1828. évben, és Kovács, Lajos: Veszprém város lakosságának fejlődése és összetétele. — Miagyar Statisztikai Szemle 1936. 384—397., ill. 371—383. L. még ugyanitt Hollós István tanulmányát is: A vándormozgalom hatása Veszprém vármegye népességének fejlődésére. 397—411. o. " Korompay György: Veszprém. Bp., 1957. 7 Vidéki városaink. Szerk. Borsos József. Bp., 1961. 8 Па Bálint—Kovacsies József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Bpest, 1964. ,J L. még Ruzsási Lajos: Városi fejlődés a Dunántúlon a XVIII.—XIX. században (2. rész). — Értekezések, 1963. Bp., 1964. 210—213. 10 Itt jegyzem meg, hogy tudomásom szerint a század elején, működött Veszprémben egy szabadkőműves, páholy, állítólag dr. Illés Dezső ügyvéd irányításával. 11 L. minderre Mérai Gyula: Poigári radikalizmus Magyarországon, Bp., 1947. Horváth Zoltán: Magyar századforduló, Bp. 1961., — illetőleg Tömöry Márta: Üj vizeken járok, Bp. 1960. с munkáit. 12 Egyes veszprémi adatközlők (dr. Hajós Zoltán, Próder Emiiné) szerint a két szerkesztő néhány évet Budapesten töltött, állítólag Próder néhány évig jogászhallgató is volt, míg Ludvigh pl. Batthyány Ervinnel, az, anarchista gróffal is kapcsolatban állott. 13 A veszprémi r. kath. főgimnázium Értesítője az 1906—7. tanévről, Veszprém, 1907. 178. o. 1,1 Diego: Tépett lapok. Bp. 1912. — L. erre: Gulyás Pál Magyar írói álnév lexikon. Bp. 1956. 122. 15 L. szereplésére vonatkozóan: Baki Miklós: Sassy Attila. — Művészet, 1965. VI. évf. 2. sz. 27—2«. 111 Bár ezúttal nincsen szándékunkban az, Új Igékkel részletesebben foglalkozni, érdemesnek tartjuk megemlíteni a lap néhány cikkét. A vezércikkben Ludvigh a kultúrdecentralizációt, mint az új művészetpolitika sine qua non-ját sürgeti. Közli Rippl-Rónai levelét a szerkesztőhöz, benne ezekkel a sorokkal: „Az én álláspontom az, hogy modern ember csak] progresszív lehet. Már pedig nekünk, mai embereknek, akik magunkból is adunk, necsak azt bizonyítgassuk, hogy a tradíciókból élünk, nekünk nyomot kell hagynunk magunk után ennek a XX. századnak hírdetőjeként" — Remsey Jenő „Művészetről — pikturáról" c. cikkét s Ludvighnak Remseyhez intézett „Az elcsüggedőkről" c. nyílt levelét említhetjük mé gmeg. Ez utóbbiban nyilatkozik magáról я szerkesztő: „Látod — tört kelevézü fegyvertársam — én hiszek a magyar vidékben. Ittj a hol élek, nem szeretnek, isőt azt mondhatnám utálnak;, a kik erre érdemesnek tartanak. S én azért nem gyűlölöm őket, dolgozni akarok értük, mert tudom világosan látom és érzem, hogy csak a meg nem értés szakltja el tőlünk és a közöny, mely pedig természetesállapot amegismérés előtt." — Végül értesülünk a lapból, hogy Ludvigh Veszprémben, a Thököly u. 5. alatt (ez volt korábban a Modern Dunántúl szerkesztőségének címe is), szabad festőiskolát és művészeti szemináriumot kívánt szervezni s hirdeti az „Aurora" rendezésében a Kereskedelmi Kaszinó helyiségében az Új Igék kiállításának megnyitását is. Mindezeknek a kezdeményezéseknek folytatásáról azonban alig van tudomásunk. (A Veszprémi Hírlap, [a továbbiakban: VH] 1914. I. 25.-i számában hírül adja ai tervezett kiállítást, II. 22.-én elhalasztásáról tudósít. Diego ai Kereskedelmi Kaszinóban „forma a pikturában" címmel hirdetett előadást. — VH 1914. IV. 5.) 17 Dr. Hajós Zoltán szíves közlése. — Ludvigh édesapja telekkönyvi hivatalnok volt, bátyja, Jenő, Indiába került. L. erre levelezését Laczkó Dezsőval, éppen 1910-ből. — A veszprémi Bakonyi Múzeum irattára, 37. és 67/1910. sz. alatt. ,s Itt említem meg, hogy rajta kívül rokona, Próder István is szerepet játszott az októberi, forradalom veszprémi eseményeiben, mint régi szociáldemokrata vezető került be a vármegyei Nemzeti Tanácsba. — L. erre: Csaba Imre: A Tanácsköztársaság Veszprém megyében. Pécs, é. n. 34. 10 A veszprémi r. kath. főgimnázium Értesítője az, 1902—3. tanévről. Veszprém, 1903. 110—111. J

" L. erre: Próder László Kultúrboyok с cikkét a Modern Dunántúl (a továbbiakban: MD) 186—187. oldalán. — Érdemes volna alaposabban is megvizsgálni ezeknek a fiatál állástalan értelmiségieknek: a helyzetét Veszprémben. Csak példaként említem,, hogy Ludvigh egyik barátja, Ribó Zoltán (szül. 1886-ban), akinek verseivel a Modern Dunántúlban s más helybeli lapokban is találkozunk, félbeszakítva egye tenu tanulmányait, éveken át állandóbb jellegű foglalkozás nélkül „lézengett" a városban, míg végül Óváry Ferenc országgyűlési képviselő választási titkára — kortese — lett s később az ő támogatásával került biztos exisztenciát nyújtó állami hivatalba. 31 L. erre: Magyarország Tiszti Czím- és Névtára, Bp. 1911. 145., 1914. 154., továbbá 1918. 122. — Rendőrfogalmazói leinevezésére 1. Veszprémvármegye, 1911. X. 15. 33 L. erre: Csaba I. i. m. 42., 117., 186., 188., 211., 239., 244. és 245. O. 3 Vörös Zászló 1919 április 5.-4 száma. „. . . pártunk kör159