A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)
Éri István: Modern Dunántúl, egy elfelejtett veszprémi folyóirat
elismerni, hogy „ez az úr szónokolt elegánsain, fi.noIman, anélkül, hogy valakit sértett volna,,", Annál inkább igyekezett elverni a Veszprémi Hírlap a port a rendezőkön, akiket „az ismeretlenség mélységes szürkeségéből kikívánkozó kultúr boyok" névvel illet s alattomossággal és rosszhiszeműséggel vádolja őket, mert a délutáni munkáselőadásra úgy „kunyerálták" el a termet az állami iskola igazgatójától, hogy annak fogalma sem volt, mi készül ott, hiszen ez a felelős személy „távol áll attól, hogy csak a legcsekélyebb közösséget is vállaljon a világosság ily fajta terjesztőivel." Fentebb már ismertettük a Modern Dunántúl szerkesztőinek, éppen az őket ért támadások által is rájuk kényszerített szerkesztésbeli radikalizálódásról tanúskodó nyilatkozatait. Ezek ismétlése felesleges, csak emlékeztetünk arra, hogy ezeket a pyilatikozatokat éppen a lap megindulására reagáló ellenséges és támadó hangú kritikai megnyilvánulások váltották ki. Az idézett kritikák és támadások mellett még más „retorziók" is érték a lapot. így például a Balatoni Szövetség megtiltotta a Modern Dunántúlt propagáló plakátoknak a fürdőhelyeken való kiragasztását. 78 A lap szerkesztésében az eredeti programhoz képest bekövetkezett változások s azok bejelentése ki is merítette a szerkesztőség tevékenységét a támadások elhárítása tekintetében. így polémiáról nem, csak egyoladlú, ízetlenségig menő csipkelődésekről tanúskodnak a helyi sajtó megnyilvánulásai egészen az utolsó, nagy vihart felkavaró előadásokig. Az első előadás kiváltotta támadásokra azonban már válaszolni kellett. Ez a Modern D unántúl legutolsó megjelent számában, mértéktartó módon meg is történt. 7!l Számunkra különösen a Veszprémi Hírlap most ismertetett cikkére adott válasz a jelentős. Próder elismerését nyilvánítja az újságnak, azzal, hogy kultúrboyoknak titulálták őket, „áldoztak igazi hivatásuknak: a keresztelésnek és ezzel bevezettek egy új nevet a kalendáriumba." önérzetesen elhárítja a rosszhiszeműség vádját a munkáselőadással kapcsolatban a rendezőség nevében. Készségesen engedték át a termet, az előadás ellen nem emelt kifogást sem a kereskedelmi iskola tantestülete, sem a rendőrség kiküldött tisztviselője. „A munkásság élvezettel, figyelemmel hallgatta végig a kereteket és malasztígéreteket nélkülöző, de tudományos értékben sokat adó előadást, nem volt zavargás, nem. volt izgatás." Végül a Veszprémi Hírlap személyeskedő kitételeire ad korrekt választ. Közli, hogy ugyanez az újság őt 1910 augusztusában még segédszerkesztőnek kívánta szerződtetni. „Én tehát akkor még tehetséges ember, tisztességes ember voltam az ő szemükben és ők nyújtották nekem az alkalmat arra, hogy az ismeretlenség homályából a napfényre jussak. Azóta csak néhány hónap múlt el. Ez alatt az idő alatt nem loptam, nem gyilkoltam, nem sikkasztottam, szüleimet tiszteltem, másnak feleségét bűnre nem csábítottam, nem oroztam, felebarátomnak semminemű jószágát bűnre nem kívántam, sem n törvényszék és járásbíróság előtt bűnvádi, sem a közigazgatási hatóság előtt kihágási eljárás nem folyt le ellenem. Mégis sikerült kétes exisztenciának lennem..." — írja. A Modern Dunántúl második előadóestjéről már csak a kritikus Veszprémi Hírlap-beli tudósítást ismerjük. Luttor kényszeredetten ismeri be, hogy a „modernkedők", „szabadgondolkodók" elértek némi közönségsikert: „szállingóznak kereskedők, ügynökök, ügyvédek, ügyvédjelöltek. Mert manapság divat gondolkodni..." Bár Ludvigh és Hangay Sándor hangját („visszatartott fuvola szólam"), ruházata!; („korom fekete csakornyakkendő, tehát modern művész")., még testalakatát („hosszú haj, tehát zrini, beteges vézna test, tehát művész") is tüzetes bírálat tárgyává tette, Hangay előadásához mégis gratulálni volt kénytelen: „Beszélt a magyar lyra fejlődéséről, folyékony szép stylusban, elegánsan, magyarul." Vésztjóslóan zárul azonban a tudósítás: „Valaki — az ,ő' hívük — távozás közben azt mondta: ez az est a szabadgondolkozó estélyek zárópontja volt. A mondatot középen •megszakítani modern dolog és sokszor ajánlatos is. Tisztelt szabadalmazott gondolkozók, maradjanak csak önök a sejtetés terén." Nyilvánvaló, hogy a Modern Dunántúl sorsát véglegesen ezek az előadások pecsételték meg. Sajnos, ismeretlen előttünk, hogyan sikerült „tapintatosan" végét vetni illetékesek „közbenjárásával" a radikális polgári szellem további veszprémi megnyilvánulásaiinak. Illetőleg, mint már Próder életpályájának vázolásánál említettük, a szerkesztőtársak egyikének „lekenyerezésével" — hivatalnoki aljas felajánlásával — bizonyára sikerült a két jóbarátot egymással szembefordítani. Mert annak, hogy Próder László biztos exisztenciához, előbb gyakornoki, majd rendőrfogalmazói álláshoz jutott a városnál, megvoltak a feltételei. Ennek jeleként 1911 januárjában egy napon jelent meg a három le: tekintélyesebb veszprémi újságban Próder nyilatiatikozata, melyben a Modern Dunántúl szerkesztő157