A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Éri István: Modern Dunántúl, egy elfelejtett veszprémi folyóirat

Az ügy tovább gyűrűzött, Kránitz Kálmán egyházmegyei tanfelügyelő halogatta a döntést s közben a tanítónő fizetés nélkül nyomorgott. A Modern Dunántúl még egyszer visszatért az esetre: „Ebben a kérdésben az igazság a tanítónő részén van. Itt az életnek egy nagy, tragikus kemény ütközőpontjáról van szó, mely elé a kemény szívűség sodort egy fiatal leányt. Itt nem elég álszenteskedő szemforgatással mosni a kezeket: .közbotrányt okozott!' Tessék intézkedni, nehogy közbotrány legyein!""'

5 Hasonló szenvedélyességgel ítélik el a veszprémi Angolkisasszonyok igazgatónőjének és hittantanárának eljárását, akik az intézet egyik növendékének családi bajai miatt történt öngyilkosságát elítélve nem engedték növendékeiket iskolatársnőjük temetésén megjelenni.™ A bigott nevelési módszert bírálva, annak az élettől való elfordulását példákkal szemléltetve így bélyegzik meg a fanatikus pap eljárását: „Az ön neve Veszprémben közfogalommá vált és ön erre büszke. Magasan fenntartott homlokkal megy az emberek között, ájtatos szemforgatással morzsolja. imáit a bűnbeesett lelkekért, de engedje meg Pater Engelhardt, kötve hisszük, hogy az a sok vétek, az a sok főbűn, amelyeket ön és önök a nevelésen elkövettek, valaha feloldozható és megbocsátható legyen." Nagy felháborodást keltett Veszprémben, amint ez sajtóvisszhangokból megállapítható, a Modern Dunántúl első számában megjelentetett, egy bécsi lapból átvett cikk, amely a szexuális kérdésnek az iskolai nevelésben játszott szerepét tárgyalta.

37 Egy másik cikk a Németországban és Ausztriában létesített vidéki nevelőotthonok előnyeit, módszereit ismerteti és szembeállítja a hazai iskolázási viszonyokkal.

38 Felemeli szavát a lap az ellen is, hogy ahol új középiskolákat szerveznek, csak gimnáziumokra gondolnak. „Melyik város kért eddigelé reál- vagy gimnázium helyett ipariskolát, hol nemcsak más irányt szabnának a vidéki iparnak, hanem* szakszerűen és következetesen nevelnének művelt iparosságot, a mely egy társadalomnak gazdasági súlyt is tudna adni..." — kérdi a cikkíró.

39 A közoktatás helyzetének vizsgálata, figyelemmel kísérése mellett, amelynek antiklerikáris szemléletét nem nehéz a budapesti ihlető forrásokból levezetni, szintén élénk érdeklődéssel vizsgálják az iskolánkívüli oktatás, az ismeretek terjesztéséinek Veszprém megyei problémáit. Ismeretes, hogy a kormányzat, éppen a szabadgondoikozók nagysikerű munkástanfolyamainak, előadássorozatainak ellensúlyozására szervezte meg a maga szabadoktatási intézményeit, a munkásgimnáziumokat s az Uránia Társaságot. Ezek az intézmények Veszprémben és később Pápán is megkezdték tevékenységüket, amely azonban nem sok eredménnyel járt. Veszprémben 1908ban indult a munkásgimnázium első tanéve, átlagosan 30—40 hallgatóval. Mint jelentésükből kitűnik, a munkásgimnáziium vezetősége is látta igyekezetük hiábavalóságát, különösein a helybeli értelmiség elzárkózása, közönye miatt/

0 Ezért 1911-től kezdve átszervezték az intézményt s a továbbiakban az ismeretterjesztés, munkasoktatas szervezetét fővárosi példára „Szabad Lyceum"-ként alakították ki, továbbra sem túlságos eredményességgel.'

11 ; A Modern Dunántúl nem rejtette véka alá véleményét a munkások oktatásának módszeréről. Amikor hirét vette, hogy Pápán is szerveződőben van a munkásgimnázium, sötét képet festenek várható jövőjéről: „Félünk azonban, nagyon félünk, hogy ez az intézmény ugyanúgy fog működni, mint más városokban és ugyanúgy fog csődöt mondani, mint tegyük fel: Veszprémben, hol már Szabad Lyceum nevet kellett neki adni, mert a régi firma hitelképtelenné vált."

42 Rámutatnak arra, hogy az egyletesdivel (elnök, titkár, pénztáros s.tb. megválasztásával) lényegében befejeződött a munkája az alapító bizottságnak, a továbbiakban már csak az állami támogatás elköltését bízzák rá az egyik fiatal tanárra, aki „megszervezi"' az előadásokat, a vetítéseket, megbízza az előadókat „ ... egy ember, ki soha munkásviszonyokkal sem gyakorlatilag, sem elméletileg nem foglalkozott, — előadást tart. A munkások egy ideig eljárnak az ingyen moziba, de később mégis csak visszatérnek az estéli korcsmázáshoz, mert ez sokkal mulatságosaibb." — „Tanítsák azt a munkást, de istenigazában tanítsák... magyarázzák meg neki az életet, a melyben reggeltől estig sürög, forog, mondják meg neki, hogy micsoda ő a társadalomban, mit kíván tőle az összemberiség és ezzel szemben mi az ő jussa." Egy másik tanulmányban szeimináriumszerű, objektív, pártosság nélküli oktatás bevezetését javasolja a cikkíró/'

3 Az Uránia tudományos színház veszprémi bemutatkozását megelőzőleg élesen kifakad a lap az államsegélyen folyó kultúrvigéckedések ellen: „Igazán örülünk hogy a veszprémi közönségnek is végre lesz alkalma gyönyörködni a pekárgyulák, ráthistvánok, desgardellicésárok és egyéb nagynevű kultúrírók önkasszadarabjaiban ... Mindezt természetesen drága pénzért és államsegélyben hallgatjuk. Természetesen nem mi kapjuk az államsegélyt, hanem az Uránia tudományos egyesület, melynek tag151