A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Éri István: Modern Dunántúl, egy elfelejtett veszprémi folyóirat

Pontosabban nem állapítható meg, hogyan alakult ki a polgári radikálisok budapesti hangadói és a veszprémi fiatalok között a kapcsolat.

12 Azonban meglétét világosan bizonyítja többek között az, hogy a lap első számának programadó cikkeit Zigány Zoltán, Halasi Andor írta, hogy a Modern Dunántúl megindított, de hamar abbamaradt előadássorozatana'k első előadója Veszprémben éppen Fényes Samu volt. Nyilvánvaló, hogy ez a kapcsolat ösztönző erőt adott a lapnak, a szerkesztők a radikális polgári értelmiség dunántúli szócsövét kívánták létrehozni s ez a budapestiek rokonszenvét, támogatását biztosította számukra. A Modern Dunántúl a haladás gondolatának helyi érvényesítését kívánta szolgálni, jól szerkesztett rovataiban elsősorban a speciális problémákra hívta fel a figyelmet s a helyi visszásságokat ostorozta. A szerkesztők és munkatársaik szűk csoportjának nézeteit azonban az említett orgánumok szelleme befolyásolta, alakította. A lap megindítása idején fennállott sajátos veszprémi szituáció és a polgári radikálisok, szabadgmdolkodók fővárosi képviselőivel tartott és vallott gyakorlati és szellemi kapcsolat vázolása után vizsgáljuk meg a Modern Dunántúlban megjelent írásokat, kíséreljük meg felvázolni a fiatal szerkesztők felfogásában a lap fennállásának néhány hónapja alatt bekövetkezett változásokat s ennek helyi visszhangját. Mindenekelőtt ismerkedjünk azonban meg a két szerkesztővel. Közülük a főszerkesztő, Lugvigh Kálmán — írói álnevén Diego — volt a fiatalabb. Életrajzi adatai meglehetősen hiányosak. Veszprémi polgárcsaládból származott, 1889-ben született, tehát meglehetősen fiatalon vált „főszerkesztővé". Annyit tudunk róla, hogy a veszprémi piaristák főgimnáziumába járt, mint nyolcadikost az iskola önképzőkörének elnökévé választották 1906-ban. De még ugyanabban a tanévben, félév körül, ismeretlen okból az iskolából kimaradt.

13 Már az önképzőkörben vitt szerepe, majd további tevékenysége, amennyire ez felderíthető volt, jelzi az irodalom, a képzőművészet iránti fogékonyságát. Maga is verselgetett, versei a modern Dunántúlban, majd egy kis füzetben láttak napvilágot.

M Lelkes szószólója a modern művészetnek. A jelek szerint ő volt kapcsolatban b'ényesékkel is, baráti körébe, vagy ismerősei közé tartozott az említett Batthyány Ervin mellett Gömöri Jenő, a Modem Könyvtár szerkesztője, Thomas Mann első magyar fordítója. Hangay Sándor, a később konzervatív beállítottságúvá váló költő, Nagy Sándor festőművész, a gödöllői művésztelep alapítója, aki hosszabb ideig élt (éppen a Modern Dunántúl megjelenése idején) Veszprémben, Sassy Attila, akinek Aiglon név alatt rajzsorozatát, melyet 1909-ben jelentettek meg, Ludvigh ismertette is,

15 Remsey Jenő festőművész-műkritikus, ugyancsak a gödöllői művésztelep tagja. Gerstner Ödön veszprémi, Sass Ferenc és felesége Farkas Böske sümegi művészek. Valószínűleg az ő szervezőkészsége, ismeretségi köre révén szerveződött meg a Modern Dunántúl munikatársiainak tábora, melybe egy sor dunántúli mellett az ország más vidékein élő, ismeretlenségbe süllyedt értelmiségi: újságíró, költő, művész tartozott. Ha mint költő, a dilettánsak sorába is tartozott, fogékonysága a kor társadalmi problémái iránt, a haladás igénylése jótollú, harcos újságíró-ígéretet sejttet benne, erre éppen a Modern Dunántúl szerkesztése a legjobb példa. A lap kudarca azonban a jelek szerint elfordította a publicisztikától, énre utal nemcsak 1912-es verseskötetének hangvétele, hanem még inkább másodszori próbálkozása, az Üj Igák megindítása 1914-ben. Ez a lap már csak „irodalmi, művészeti folyóirat"-ként indult (ha első száma után abba is maradt).

1

*' 1914 után nem találkozunk többé nevével, további sorsáról annyit tudunk, hogy az első világháborúban hadifogságba esett és ott meg is halt.

17 A Modern Dunántúl felelős szerkesztője Próder László, 1887-ben született, családja és rokonsága a régi veszprémi iparossághoz tartozott.

18 ő is a piarista gimnáziumba járt, innen azonban hetedikes korában, 1903-ban kimaradt, vagy eltanácsolták.

111 További pályafutását 1910-ig nem ismerjük. Valószínűleg ő is, akárcsak Lugvigh, vagy a gimnáziumot végzettek közül nem egy fiatal, állandó foglalkozás nélkül volt, 1910 nyarán a klerikális Veszprémi Hírlap felelős szerkesztőjének hívták.

20 A Modern Dunántúl megszűnése alighanem kapcsolatban állott azzal a meglepő ténnyel, hogy 1911-től kezdve Pródert, a destruktív elemet és kétes exisztenciát a város szolgálatában találjuk, előbb mint gyakornokot, majd később mint rendőrfogalmazót alkalmazzák.-'

1 Próder álláshoz juttatása és a Modern Dunántúl ellen indított támadás között az összefüggés kétségtelennek látszik. Azonban azt, hogy a fiatalember elveit egyáltalán nem adta fel, éppen az 1918— 1919-ben játszott szerepe mutatja. A polgári forradalom kitöréseikor hivatalában találjuk, majd a népkonyha vezetésével bízzák meg. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor a városi rendőrfőkapitány 148