A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Vörös Károly: Füred és vendégei 1838 egy nyári hetében

polgári kultúra hétköznapjait látjuk itt megelevenedni. Nem ihletben égő alkotókat és az alkotásokat, nem a nagy terveket és a magvas gondolatokat, az Akadémia vagy a Kisfaludy Társaság ünnepélyes üléseit, — hanem magát azt a kevésbé látványos és néha már egyhangú, napról napra gördülő életet: írók, dilettáns irodalmárok vagy egyszerűen irodalomszerető emberek gyakori, sokszor csak szürke és jelentéktelen találkozásait színházban vagy egymás otthonában —, mindazt, ami tulajdonképpen alapja minden úgynevezett irodalmi életnek. Bártfay naplójában ennek a légkörét kapjuk meg és észlelhetjük számtalan apró, sokszor önmagában kisszerű vagy éppen jelentéktelen összetevőjében. A légkört, mely végül is — nem utolsósorban ennek az irodalomnak politikailag is haladó törekvéseivel állandó kölcsönhatásában, attól is befolyásolva — megteremti azt a hátteret és környezetet, mely igazi irodalmi életté felnőve végül is valóban talajává válhat (és válik is) a kor művészileg és politikailag egyaránt haladó irodalmi alkotásainak. Bártfay sokszor száraz és egyhangú naplója ezeknél a mindennél fontosabb irodalmi hétköznapoknak páratlanul jellemző dokumentuma és tükre. Éppen e szempontból nézve érdemel részletesebb és elemzőbb igényű, nemcsak egyes adatait, hanem a naplót önmagát egészében is vizsgáló elemzést és feldolgozást. 3. A napló alább közlendő részlete is ennek, a haladó politikai gondolkodással is párosult reformkori irodalmi életnek idézi egy epizódját: Bártfay Vörösmarty társaságában eltöltött balatonfüredi hetét, benne mellékalakokként a főleg pestiekből álló, politikai vagy irodalmi ízlésük és érdeklődésük révén rokonérzelmű vagy éppen a barátság szálaival is egymáshoz kapcsolt társaság tagjaival. Személyeik bemutatása s az itt eltöltött hétnek és programjának leírása így nemcsak Vörösmarty életéhez jelent balatoni vonatkozású adalékot; — és nemcsak egy jó megfigyelőképességű fürdővendég személyével meglátott és feljegyzett újabb vonásokat a reformkor balatoni fürdőéletének, vagy a tihanyi táj romantikájának képéhez. Jellemzően mutatja be emellett egyrészt azt is, amit a magyar közélet — s benne a főváros irodalmi érdeklődésű értelmisége —> számára ezekben az években Füred már jelentett. Másrészt pedig (elsősorban éppen Vörösmarty — részben Bártfay —• példáján keresztül) segít megérteni a balatoni táj szemléletének s a hozzájuk fűződő irodalmi asszociációnak bizonyos —< nem kevésbé jellemző — változását is. 114 Mert ami a füredi hetet: Füred és Tihany rajzát és benne Vörösmarty napjait illeti, — az, úgy véljük, nem igényel további kommentárt; önmagáért beszél. Bártfay máskor szűkszavú és száraz naplója e napok leírásánál nemcsak megbővül, de meg is elevenedik, meg is színesedik. A sétányon vagy a kút körül nyüzsgő sokaságban, naplója nyomán, az írón és Vörösmartyn kívül alaposabb vizsgálattal még mások is felismerhetőkké válnak: az irodalom pesti barátai vagy éppen művelői, a nemesi reformpolitika, az ellenzéki mozgalom egyes jellemző szereplői. Olyan körök, melyek nagyrészben fedik is egymást és melyeket — ha e fedés nem lenne éppen tökéletes — a Vörösmarty személye iránti tisztelet s az általa képviselt és megtestesített irodalmi és politikai felfogás vállalása mégis szorosan összekapcsol. 4. Egyesekkel közülük már Bittly úr július 21-én reggel Füredre induló kocsiján találkozunk is. A kocsin legelői ülő 25 éves ifjú Szekrényes sy József, Andrássy György gróf, majd Széchenyi mellett jurátus, az utóbbi ajánlatára lesz majd a Nemzeti Kaszinónak, később a pesti Lovaregyletnek titkára. Emellett azonban amatőr irodalmár is. akinek a budai Színpad 1832-ben és 1834-ben máiegy-egy vígjátékát is bemutatta. (Házassága is ebben az irányban viszi tovább Négy év múlva a Regélő által „lelkes magyar honleány"-ként aposztrofált zadjeli Schlachta Etelkát veszi feleségül. Ö az első magyar nőírók egyike, Sopron társadalmi élete magyarosításának egyik lelkes szóvivője, kinek a Soproni-Vasi Szeder Egyet első női részvényjegyzőjeként tanúsított kezdeményezése Széchenyi elismerését is kivívta.) — A fürdőidény derekán vendégekkel zsúfolt Füreden Stuller Ferenc ajánlja fel Bártfaynak átmenetileg szobáját: szintén régebbi ismerős. A fiatal ügyvéd s jeles gyorsíró az 1832—36. diétán Kossuth közeli munkatársa voli az Országgyűlési Tudósítások szerkesztésében; később Batthyány Lajos mellett dolgozik: 1848—49ben mint az Országos Honvédelmi Bizottmány titkárát látjuk majd viszont. — Lendvayt, a reformkor neves színészét (kivel megérkezésük délutánján már együtt sétálnak a park kacskaringós útjain.) nem kell bővebben bemutatni. — Szabó Dávid, akivel másnap Vörösmartyt kisérve Arácsra sétálnak, még csak 30 éves: mádi születésű, éppen e hónapokban avatott fiatal orvos, később Szabolcs vármegye tisztiorvosa lesz, de pesti orvostanhallgatóságának évei alatt ő is bőven áldoz az irodalom múzsáinak. 1831—1838 között majd minden