A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Herényi István: Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója

generális érkezett; meg szemlére. A palatínus beszédet is mondott: „Bátorítván bennünket a Hazánk mellett való fegyverfogásra, előterjesztvén annak szép, méjtó és szükséges voltát. Megvallom — írja Székely — nem kevéssé féltem." Még lovat is vásárolt, de arra már nem volt szükség, mert 1813 szeptember 2-án mindenki hazatérhetett. A leírásból kitűnik, hogy helytelennek tartja a saját ruhában való gyaikorlatozást s szükségtelennek a palatinus beszédét. Arra azonban van gondja, hogy lovat vásároljon s így ne gyalog, hanem lovasán szolgáljon. A szabadságharcról csak annyi mondanivalója van, hogy az illírek és horvátok betörése miatt van szükség az őrkatonák bevonulására. Továbbá „ ... Uraink a föld népével Külsővatnál sáncoltattak", fia mint az őrsereg tagja bevonult, Ferentzi András káplár pedig megfagyott. Természetesnek tartja az illírek és horvátok ellen fiának és az őrseregnek a felvonulását. Nagyobb jelentőséget azonban az egész hadviselésnek nem tulajdonít, az őrsereg tevékenységét egy mondattal intézi el. (8 napig strázsáltak.) Különösen helyteleníti az árok ásását s a sáncolást Külsővatnál a Marcalon. Írásából kitűnik, hogy teljesen hiábavalónak tartja ezt a munkát, mert a Marcal a nagy hideg miatt végig be van fagyva és akár ágyúval át lehet rajta menni. De benne cseng az „Urak", valószínűleg a földesurak iránti megvetése, azok szellemi képességeit illetően. Ez egyébként később is megnyilvánul az 1865-ik évi követválasztással kapcsolatban. Fontosnak tartja az 1838-as árvíz leírását és az ősiség eltörlését. De különösen egyikkel sem foglalkozik behatóan, sőt az árvízi hajós szerepében Széchenyi grófot szerepelteti. A megyei életet tekintve csak a kirívó törvénytelenségek és egyes megyei lakosakat ért szerencsétlenség ragadja rneg képzeletét. A törvénytelenségek esetében sokáig elidőzik a követyálasztásjnál, a pandúrokról megmondja a véleményét s ezekké] egysorban. a végrehajtást végző katonákról is levonja a következtetést, rm'? Sobri Jóskáról a tények tárgyilagos hangján beszél. Az 1885-ben lejátszódott követválasztást nagy részletességgel tárja a

z olvasó elé. Elmondja az előkészületeket, a Békássy és Pap pár-t szembenállását. A Békássy párt vesztegetését, felyonulását. A Pap-párti iszkáziak felbújtását, készülődését a leszámolásra, itatását. A két pártnak Iszkázon történt véres összetűzését, a Békássy pártiak agyonverését s a nyomozás erőszakosságát és eredménytelenségét. Helyteleníti mindkét párt italos előkészületeit, a mindkét párt részéről megnyilvánuló erőszakot, a pártok vesztegetéseit, itatásait, ß.z iszkáziak felbújtását és verekedésre való előkészületeit, sok ember agyon veretesét, a nyomozás hosszúságát és kíméletlenségiét, az urak és pandúrok tehetetlenségét és csíp egyet a földesurakon, akik csak arra valók, hogy 1.0 napig Csöglén kosztoljanak a falu terhére — a pandúrokkal együtt — eredménytelenül. A pandúrokat a korhelyekkel egy kalap alá vonja, meri azok nem átallanak a kocsmában ezekkel együtt mulatni és kötelességüket, a falu őrzését pedig elmulasztják. De különösen szót emel a pandúrok ellen, amikor fiát, ifjafefo Székely Jánost a pandúrok — ok nélkül — megverik, sőt az egyik szuronyával még a lábát is átszúrja. Ez az eset 1861ben történik, de Székely már ezt megelőzően is kir fogásolja, hogy a pandúrok állandóan részegek. Kritikával illeti a pandúrok ájiaindó korhelykedésjét, erőszakosságát, s kötelességmulasztását Kifogásolja az 1861-ben Csögle ellen adómegtagadás miatt elrendelt végrehajtást és annak módját. Székelyhez 4 lovaskatonát szállásoltak be és ezeknek mindennap délre 4 font húst és 4 icce bort kellett adni s ugyanannyit este. Emellett kifosztották a ládafiát, 48 Ft-ot elloptak. Azonkívül a szénát is úgy pazarolták, ahogyan akarták. Véleményét Székely a következőkben rögzítette: „Tűnődtünk, búsultunk, keresni se mertük (t. i. a 48 Ft-ot). Féltünk a kártól és a veszedelemtől." A karhatalom irányában tehát az aggodalom és a félelem ütött tanyát szívében. Sobri Jóskáról csak annyit említ: „1837 esztendőben Sobri Józsi neve híres menős valami tizenegyed magával öszvö állván, az Urakat, Papokat, Templomokat kirabolta és annyira megrettendtedte az egész Dunántúli részeket az országunknak, hogy Felségétől Regementeket kért az üldözésére. Kik ugyan a Vármegye Pandúrjaival öszve állván, négyet közülök megfogtak és haladék nélkül fel is akasztották." Ami a megyei szerencsétlenségeket illeti, különösen foglalkozik a (balesetekkel, bűnesetekkel és ez utóbbiak közül különösen a tűzesetekkel. Bár a tűzesetek nem mindig jártak bűncselekményekkel karöltve. Minden baleset érdekli. Elmondja a saját, a csöglei és a környékbeli baleseteket. Ilyenek: Veszprémben 1836-ban a megyegyűlés után kocsijuk ápokbadőlése, Csöglén 1833-ban Veres íTános fulladásos 109