A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Herényi István: Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója

azt tekintjük ha 100 holdra 30 felnőtt (számos) állat jut. Ebben az esetben lehet a trágyát kellőképpen felhasználni, s ezzel a földet termővé tenni, és az állattenyésztéshez feltétlenül szükséges táplálékot az állatok részére biztosítani. Ha ezeket a mai ismereteinket visszavetítjük Székely János korára, akkor azt kell mondanunk, hogy Székely állatállománya igen gazdag, ingatlanának nagyságához képest talán túlméretezett volt, inkább állattenyésztőnek, mint földművelőnek kell őt tekintenünk. Ez egyébként megnyilatkozik Székely kereskedői tevékenységénél is, hiszen ha nem lett volna megfelelő nagyságú állatállománya, nem tudott volna kereskedni a környező állatvásárokon. A 100 holdon azonban nem csupán szántót kell értenünk, s miután Székelynek legfeljebb 70 hold szántója volt, így állatállományának aránya még nagyobbá válik. Székely mindent elkövetett annak érdekében, hogy az állataival történt baleseteket, valamint azok betegségét feljegyezze, s a feljegyzéseket a későbbi korban értékesítse. De feljegyezte az állatgyógyászat legáltalánosabb útmutatásait is, hogy állatait minden eshetőségre tekintettel megmentse az elhullástól. 8. Gazdálkodásának ilyen kiterjedt volta már eleve arra mutat, hogy Székely gazdasága nem csupán tulajdonosának számára, hanem rendszeresen piacra is termelt: gazdasága az árutermelő gazdag paraszti gazdaság típusának is tekinthető. Naplója, feljegyzései tulajdonképpen, ezirányú tevékenységének is segítségére szolgálnak. Székely János főleg terményeit adta el a közeli piacokon, így Cellben, Pápán és Sárváron. Rendszeresen figyelte a terményárakat és arról majdnem minden évben feljegyzést is készített. A búza, rozs és árpa időszaki árait 1834—1836, 1838—1839, 1842—1856, 1864—1866 évekre rögzítette. A búza legmagasabb árát 1853-ban 35 Ft-ban érte el, a legalacsonyabb árát viszont 1865-ben 2 Ft 80 krajcárban. Természetesen ezek az árak a szabadságharc utáni pénzromlást is tükrözik, mert normális években a búza ára általában 3—10 Ft között ingadozott. 10—20 Ft-os árat csupán 1846, 1847, 1854, 1855 és 1864 években tapsztalunk. Nagy ingadozás van egy-egy éven belül az időszaknak megfelelően. Feltűnően nagy az ingadozás pl. 1846-ban, mert aratáskor a búza 18 Ft volt, Szent Mihálykor pedig már csak 9 Ft, illetve Szent Mártonkor 8 Ft 88 krajcár. A rozs legmagasabb ára 1846. évben aratáskor és 1853. évben tavaszon 15 Ft, illetve 25 Ft, a legalacsonyabb viszont 1844-ben 0,35 Ft. Az 1853. évnél szintén tekintetbe kell venni a pénzromlást. Egyébként a rozs ára normális időben 10 Ft-on alul, átlagosan 5 Ft körül mozgott, 10—15 Ft között supán 1854, 1855 és 1864 években. Az éveken belül időszakonként is nagyok az ingadozások az ár tekintetében. A legnagyobb ingadozást itt is az 1846 év mutatja. Aratáskor a rozs 15 Ft volt, Szent Mártonkor pedig már csak 6,88 Ft. Az árpa ára általában jóval kisebb áringadozásnak volt kitéve, mint a búza és a rozs. Az 1853-ik év itt kiemelkedő, mert 20 Ft az árpa ára. Egy íziben —' 1846-ban — 12 Ft. A legalacsonyabb árpa árat 18434>an tapasztalhatjuk, 0,35 Ft-ban. Egyébként az árpa ára átlagosan 4 Ft körül mozgott. Az árpa időszakonkénti eltérése egy éven belül 1846-ban volt a legnagyobb. Aratáskor 12 Ft, augusztusban pedig már csak 4.50 Ft. Székely János igyekezett feljegyzései alapján megfelelő spekulációval terményein túladni. Ezek a spekulációk azonban váltakozó eredményűek voltak. 1836-ban például Székely nemcsak a saját termését akarta áruba bocsátani, hanem még kocsiját is elküldte a pápai és a veszprémi piaecra gabonát vásárolni. A piacok közötti árfolyamdifferenciát akarta kihasználni, mert akkor a pápai és a veszprémi piacon jóval olcsóbban lehetett gabonát kapni, mint Sárvárott. Ez a nagy vállalkozás azonban ennek ellenére fiaskóval végződött. A gabona ára ugyanis tavaszra, mikor Székely az áruját el akarta adni, nemhogy nem emelkedett, hanem 1 Ft-tal csökkent így mintegy 100 Ft vesztesége keletkezett, Viszont 1866-ban Székely fia tanácsára 100 mérő rozsát nem adta el a vevőként jelentkező Krausz kocsmaárendásnak. Májusban azonban a nagy fagy és árvíz következtében a vetések megsemmisültek, így a gabona ára a szűknek ígérkező termésre figyelemmel magas árfolyamot ért el és akinek még volt a raktárban tavalyról gabonája —• mint Székelynek is — szép haszonra tehetett szert. Jó vásár volt az 1845-ben Székely szalma eladása Dabronyban. Az ottani gazdáknak 12 szekér szalmát adott el 43 Ft-tal. Később azonban kitűnt, hogy ez a vásár még jobb lett volna, ha vár tavaszig az eladással. Akkor ugyanis az állati eleség nagyon megfogyatkozott azon a vidéken és 140 Ft-ot is el lehetett érni a szalmapiacon. Persze más veszteségek is érték Székelyt. 1837ben pl. két kocsi árpát küldött be cselédjével Pápára a piacra. A rakodást azonban nem ellenőrizte 107