A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Herényi István: Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója

tényleges lebonyolítás azonban a telekkönyvi pátensnek 1855-ik évi kibocsátásával kapcsolatban indult meg. Gazdaságilag tehát az úrbéri birtokoknak jobbágyi tulajdonba való átadása, a feudális szolgáltatásak eltörlése és а birtokok tagosítása voltak azok az alapvető mozzanatok, melyek a gazdasági rendnek a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenetét jelezték. Természetesen ezek a vázolt átalakító folyamatok nemcsak az ingatlanoknál és a földforgalmában jelentkeztek, hanem megindult az osztrák tőkebeáramlás is az országunkba, sőt nyugati tőkeérdekeltségek érdeklődtek a vasútépítés vonalán. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tetemes adók behozatalát sem, hiszen 1848 előtt az egyenesadó 4 280 000 Ft-ra, a közvetett adó 5 300 000 Ft-ra rúgott, ezzel szemben 1850-ben már felemelkedtek ezek az adók 13 800 000 Ft-ra, illetve 25 500 000 Ft-ra. Ez az adóösszeg az évek folyamán fokozódott. A közteherviselés mind a nemeseket, mind pedig a volt jobbágyokat egyaránt sújtotta. A fent vázolt átalakító folyamatok Csögle és vidékén is természetszerűleg jelentkeztek. Tekintettel azonban arra, hogy a pápai járás, illetve a XIX. század közepén már részben a pápai, részben a devecseri járás lakosai a Lovászpatona—Pápa—Jánosháza vonalától nyugatra kisnemesek voltak, náluk ez az átalakulás egészen másként jelentkezett, mint a már említett vonaltól keletre, ahol a nagybirtokosok falvai terültek el. A feudális viszonyok felszámolása a kisnemesi társadalom életében nem jelentett alapvető változást, hiszen a birtokállomány továbbra is a kisnemesek kezén maradt, sőt a tulajdoni korlátozások megszűntével az ingatlanok forgalma és az ezzel kapcsolatos hitelüzletek könnyebben voltak keresztül vihetők. Nem jelentett lényegében sokat a kisnemesség szempontjából az úrbéri földeknek a jobbágyok részére való átadása sem, mert ezek a kisnemesi falvak lényegében jobbágytalan falvak voltak, vagy olyan elenyésző volt a jobbágyok száma, hogy az lényegesen figyelembe nem vehető. A kisnemesi falvak jobbágyai különben is inkább a zsellérekhez álltak közelebb vagyoni tekintetben. (Általában az 1/8-ad jobbágytelek nagyságán aluli birtokosokat zselléreknek, az ezen a határon felüli birtokosokat jobbágyoknak tekintették. Egy jobbágytelek általában Veszprém megyében 24 hold volt.) A zsellérek belsőségei 150 négyszögöles, vagy annál valamivel nagyobb telkek és azon álló házacskák voltak a szegényebbek, mint a gazdagabbak. Ha alapul vesszük az 1828-as állapotokat a földterület tekintetében, azt kell mondanunk, hogy Csögle összterülete 2900 hold körül mozgott, ugyanakkor 3 holddal számítva a legnagyobb zsellérbirtokot — figyelemmel a 87 szolgáló zsellérre — az összes zsellérbirtokot 270 holdnál semmiesetre sem becsülhetjük többre. A zsellérbirtokok száma az összterületnek még a 10 százalékát sem érte el. Anyagilag tehát a zsellérek kielégítése nem jelentett a kisnemesi falvakra nagyobb megterhelést. A közteherviselést kimondó rendelkezés és a tagosítás jelentették azt a két tényezőt, amely ezt a vidéket is érzékenyen érintette. Az adók szaporodásával és mennyiségi emelkedésével a faluk lakossága mindinkább eladósodott, az elnyomás éveiben rendszeres volt a katonai segédlettel véghezvitt adóbehajtás. Ez az adóbehajtási mód nemcsak a tényleges adóösszeg erejéig terhelte a lakosságot, hanem a katonák beszállásolásából és kártevéseiből is tetemes további kára származott. A tagosítás lényegileg előnyös lehetett volna e táj lakosságára, hiszen az egy tagban való birtokelosztás a megművelés és belterjes gazdálkodás szempontjából nagyobb termést, többtermelést eredményezett. Az a mód azonban, ahogyan ezt végrehajtották, egyrészt felkavarta a kisnemesek társadalmát, másrészt a becslés rendezetlensége az egyik birtokos számára meg nem engedett előnyt, a másik számára viszont tetemes károkat okozott. A társadalom megítélése szempontjából meg kell jegyeznünk, hogy a kisnemesi társadalom és a benne elhelyezkedő zsellérek társadalmi ellentétei lényegében nem éleződtek ki az úrbériség megszűnte után sem. A zsellérek 1848 előtt is vagy saját kis házaikban laktak, vagy a birtokos házában. A kisnemesek tehát anyagilag lényegében semmit sem vesztettek, legfeljebb a zsellérek ingyen munkaerejét. E vidék igen alacsonyszámú zsellérségét tekintve azonban nagyobb zökkenőt munkaerejük kiesése nem okozott, hiszen a kisnemesek elsősorban maguk, illetve cselédeik útján művelték földjeiket. 5. Székely János Csöglén 1790 október 2-án idősebb Székely János és Ferentzi Katalin nemes szülők házasságából született. Székely István, ifjabb Székely János dédatyja volt az, aki a XVIII. század elején került Csöglére a Bereg megyei Gulyás hegységből. Az 1754-ik évi nemesi összeíráskor már mint kétségtelen nemest Csöglén veszik számba. Való-