A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Fettich Nándor: A jutasi avarkori temető revíziója

22. 51. sír 22. Grab 51. 22. La tombe № 51. 22. Могила № 51. nyara. A két szegényes germán sír azonban (egyik nő, a másik férfi) lehet a 116. sír előkelő germán nőjének és a szomszédos 121. előkelő avar lovassír „nordisch-mongolisch" harcosa szolgálójáé. Amint arról volt szó, ez a 116. sír női halottjának lehetett házastársa. A ládzsa, mellyel lovát leszúrták, a kengyelpár, tegez-, íjj- és nyílmaradványok

49 jellegzetes 7. századi tárgyak. Amint a 196. sírnál, ugyanúgy e 121. és 116. síroknál is hagytak fönntartott helyet a szolgák számára. A szituáció hasonló lehetett, mint a várpalotai 12. előkelő avar harcos sírja körül.

50 A frank-alemann népréteg úgylátszik számosabb volt Jutáson, mint a langobard. A temető déli részének belsejében közel egymáshoz találunk alemann mellékleteket (4. kép): a 215. sírban kulacsot (24— 25. kép), a 187. sírban pedig olyan „Kolbenarm • ring"-et, mint a 116. sír bronz karperecei (29. kép 2.). Előbbi sírt a kavicsbányászás elérte és tönkretette, az egy kulacson kívül más melléklete nem maradt meg. A 187. női sír kórhatározója a bronz spiráliskarika-gyűrű, mely a 7. sz. közepétől az avarkor végéig gyakori női ékszer volt. Ilyen spirális-alakú gyűrű fordult elő a temető nyugati fiatalabb részében, a 2. sírban, 8. századi környezetben. A 187 sírt germán karperecével a 7. sz. utolsó évtizedeire datálhatjuk. Az alemann korongok és más nyugati germán, ismertetett tárgyak topográfiai adatai alapján a 116. sírt és vele együtt a hozzátartozó 121. lovassírt a 7. sz. utolsó évtizedeire kell datálnunk. Mellékleteik a megegyező egy és két (egyes darabok esetleg három) generációra mennek vissza. Különösen a nő emléktárgyai között vannak igen régi, teljesen hasznavehetetlenné vált ékszerek. Az ebben a fejezetben tárgyalt germán és avar sírleletek a germán és az avar népelemnek igen szo95