A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Fettich Nándor: A jutasi avarkori temető revíziója

A jutási avarkori temető revíziója 1. ALTALÁNOS TUDNIVALÓK A JUTÁSI TEMETŐRÖL Több mint 30 évvel ezelőtt jelent meg Prágában két magyar muzeológus közös munkájaként a jutási és ösküi avarkori temető együttes monográfiája:

1 Rhé Gyula készítette ebben a két temető leírását, e sorok írója pedig a tudományos kiértékelést. Az előszóban olvasható, hogy e temetők elsők Magyarországon, amelyeknek teljes régészeti és antropológiai leletanyaga együttesen került a tudományos világ elé. Ami a leletek történeti és etimológiai értékelését illeti, — mint szerzők írják — jelentőségük nemcsak a magyar, hanem a népvándorláskor európai és ázsiai problémái szempontjából is beláthatatlan. Ezek a temetők az elsők ugyanis kontinensünkön, amelyek leletanyagából a belsőázsiai avaroknak (mongol fajúak) és a nyugati germán népelemeknek nemcsak egymás mellett élésére, hanem összekeveredésére is lehet következtetnünk. Nyugat és kelet kultúrájának olyan szintézise állt elő ekkor hazánk területén, amely egyedülálló egész kontinensünkön. Ma már tudjuk, hogy Délkelet-Európa sajátos színezetű románkori kultúrájának és művészetének legmélyebb alapját részben ez a szintézis alkotta. E temetők lelkiismeretes feltárása és térképezése révén fény derült a múlt század 80-as éveiben ásatási jegyzőkönyv és térképezés nélkül felásott híres keszthelyi avarkori temetőkre is, melyeknek leletei összekeverten kerültek be a Nemzeti Múzeumba. A szóbanforgó könyv értékelő fejezeteinek címei tanulságosan mutatják, hogy a lelkiismeretes ásató munka milyen lehetőségeket rejt magában, ha azokra tovább akarunk építeni.

2 Már a gondos temetőtérképek is új lehetőségeket nyújtanak a régi temetőkhöz képest. Lehetővé vált a síroknak egymáshoz való viszonyából időrendi következtetéseket levonni. A temetőtérkép hasonló kiértékelése található győri monográfiámban 12 évvel később.

3 Majd László Gyula fejlesztette tovább a temetőtérkép kiértékelésének módszerét.

4 Természetes azonban, hogy az úttörő munka gyengeségei sem hiányoztak a prágai könyvben. A jutási temető lekicsinyített térképén

5 a sírok rajza annyira kicsiny, hogy számozásuk még nagyítóval is nehezen olvasható. Ez technikai hiba. A temetőtérképnek új közlésével ezen most segítek. A griffesindás emlékcsoport történeti helyzetének megítélése a jutási és ösküi temető leleteinek feldolgozása idején még erősen ingadozó volt. Ez hátrányosan meglátszik a könyvben az időrend kidolgozásánál. A langobard kérdés pedig csak legújabban lépett előtérbe s ezzel kapcsolatban a jutási 196. sír tudományos jelentősége erősen megnövekedett, sőt a pannóniai langobardkérdés forgópontja lett. A jutási 244 sírhoz Rhé Gyulának a könyv megjelenése után sikerült még további 37 sírt feltárni (245—281. sírok). Ezeket itt most pótlólag közlöm. Az ösküi temető 77 sírjához újabb feltárások nem következtek. Bizonyos pedig, hogy itt is, mint Jutáson, maradtak még sírok a földben. Rhé Gyula halála (1936) hosszú időre véget vetett a további kutatásnak. A jutási temető a különféle népek keveredése miatt problematikusabb, mint a valamivel fiatalabb ösküi temető. Ezért most csak a jutási temető problémáival foglalkozom. A régészeti tudomány a jutási és ösküi temető publikálása óta eltelt 30 év alatt módszerek és történeti eredmények tekintetében is nagy haladást ért el. Indokolt tehát megvizsgálni, hogy a prágai könyv eredményeiből mi bizonyult időállónak és mi az elavult. A jutási temető térképén látható, hogy a feltárt 281 sír csak kis hányadát alkotja az egykori temetőnek. Eredetileg többezer sír lehetett. A temető használata az egész avarkort kitöltötte (568—795). Avarok, langobardok, gepidák, alemannok, frankok és szlávok jelenléte a temetőben biztosan megállapítható. De a helyi római—kelta lakosság elemeire is lehet bizonyos jelekből következtetni. A jutási temető egyes leleteivel a hazai és a külföldi szakirodalomban többször foglalkoztak.

6 A jutási 144. és ösküi 46. sírok leletanyagát felhasználtam az ősgermán II. stílus eredetkérdésének tárgyalásánál.

7 A külföldiek között először P. Paulsen foglal79