A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Éri István: A veszprémi múzeumépület építésének története

tése teljesen szünetelt. A teljességgel megváltozott helyzetben, a vesztett háború, a Tanácsköztársaság bukása s a keresztény kurzus zűrzavarral telt első éveiben, ismét elsősorban Laczkó Dezső fáradhatatlan utanjarásánaik köszönhető, hogy az építésügy újra elmozdult a holtpontról, s bár igen sok nehézség közepette, megnmegszalkado ütemben, de újabb négy esztendő után végre sikerült is befejezni. — A háború alatti éveikben, sőt, már az 1910-es esztendőtől kezdve Laczkóna'k alig volt érdemleges befolyása az építésügybe, hiszen azt az erélyes kezű Koller alispán kifejezetten a vármegye ügyévé tette s intézkedéseibe beleszólást alig tűrt. Az új alispán Bibó Károly, felmérve a helyzetet, egyrészt érezte a megye kötelezettségét, másrészt azt, hogy külső támogatásra elengedhetetlenül szükség van, nem ellenezte, sőt támogatta, hogy az időközben nyugalomba is vonult, tehát már csak szeretett múzeumáért élő Laczkó vállalja a sok utánjárást, kilincselés! A már említett, „Építkezés" feliratú füzetben a múzeumigazgató 1920 januárjától 1924 végéig rövid, jegyzőkönyvszerű feljegyzésed s más ügyiratok alapján az építkezés második szakaszának fázisai lépésről-lépésre követhetők. Tulajdonképpen 19204>an sem sok munka folyt a múzeumépületein, inkább a tárgyalások sűrűsödtek. Laczkó az év elején a várostól kérte, hogy a főcsatornába kössék be a múzeum szennyvízcsatornáját, majd a földszinti és alagsori ablakok vasrácsaihoz a régi székesegyházból leszerelt vasrácsokat szerzi meg. Május végén ő hívja össze a múzeum építöbizottságát. Ott előadja, hogy a munkálatok befejezéséhez még kb egymillió koronára van szükség. Különböző javaslatok hangzanak el az összeg előteremtéséhez. Felvetik, hogy a múzeum adja el az épület körüli felesleges telekrészt a városnak. A város azonban mindössze 20 000 K-t ajánl érte, így ezt elvetik. Javasolják, hogy indítsanak gyűjtést a megye lakossága között. Az alispán vállalta is a felhívás megírását, az meg is jelent,

109 de mindössze 3500 К gyűlt össze. Egy másik javaslat alapján áruba bocsátják a múzeum újabbkor! üvegtárgyait. Az aukció során mindössze 3200 К folyt be. A VKM sem tudja sokkal segíteni az építkezés folytatását. Júniusban 10 000 K-t utal ki az esedékes államsegély fejében,

110 így a fenti összegekkel együtt a számított egymillióval szemben az évfolyamán mindössze 44 000 korona áll a költségek fedezésére. Ebből természetszerűleg szinte semmit nem lehet csináltatni, az összeget nem is használják fel, viszont napról-napra értéktelenedik. Szeptemberben Laczkó széleskörű értekezletet hívott össze. Ezen előadta, hogy a megindított gyűjtés eredménytelen maradt. Most a szakiparosok és vállalkozók, mérnökök áldozatkészségét próbálja igénybevenni. Felhívásának kezdetben van is eredménye. Az ipartestület tagjai különféle kisebb munkákat vállalnak el, csak az anyag megvásárlását kérik. Mérnökök a villany-, víz-, illetőleg központi fűtésszerelés terveit készítik el s a kivitelezés irányítását vállalják. Mások fuvart, vagy faanyagot biztosítanak, Veszprém városa önköltségi áron vállalja a víz- és villanyszerelés elvégeztetését. Diákok segítenek a földmunkáknál. A nagy lelkesedéssel megindult — ma úgy mondanák — társadalmi munka értékét Laczkó eleinte fel is jegyzi, innen tudjuk, hogy 1921 elejéig kb 25 000 К értékű volt. Egyedül a katonai parancsnokság zárkózik el a felhívás elől: Nem hajlandó ingyenmunkát adni. Kétségtelen azonban, hogy mindeme munkák is megfeneklettek azon, hogy a szükséges anyagot, vasat, üveget, fát, hogy csak a jelentősebbeket említsük, nem volt miből megvásárolni, így a vállalkozó iparosok a kisebb jelentőségű munkák után elmaradnak. Az alispánnal Laczkó novemberben Budapestre utazik s a MKOF-nél ismét újabb öszszegért kilincsel. Azzal a feltétellel, hogy a múzeum szabadoktatási célokat is fog szolgálni (előadóteremimel) 50 000 К kiutalására kapnak ígéretet.

111 Persze, ez is csak csepp a tengerben. Még ugyan ebben a hónapban megjelenik Veszprémben a tervező s vállalkozik az egyes, még hiányzó részlettervek elkészítésére s megbeszéli: hogyan lehet, egyes munkák elhagyásával a költségeket csökkenteni. Kevéssé díszes lesz a vasrács, a főbejárat, nem lesz az épületen sgrafittó. De a központi fűtés tervét nem vetik el s megegyeznek abban is, hogy az első emeleti erkély s az odatervezett két szobor okvetlenül szükséges. Laczkó s Bibó decemberben Rótt Nándor püspököt keresi fel, hogy adományt kérjenek az építésre. 1912-ben olvashattunk utoljára arról, hogy a püspökség és a káptalan támogatást adott a múzeumnak. Koller alispán erőszakos fellépése a már ismertetett telek-ügyben nemcsak Ádám Iván kanonok leköszönését eredményezte a múzeumegylet elnöki tisztéről, hanem befagyasztotta az itteni pénzforrásokat. S a zirci apát, Békefi Rémig elnökösfcödése alatt a múzeumegylet működése teljesen szünetelt, a személycsere, amellett, hogy az egyházimegye vezető köreinek rosszallását váltotta ki, a múzeumügyet semmivel sem vitte előbbre. Most ismét változott a helyzet. A püspök 60 000, Ádám Iván 30 000 koronával indították meg az 1921-ben újból propagált gyűjtési akciót.

112 Ezzel 66