A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Gedeon Tihamér–Nemcsics Antal: A balácai római villa freskóinak technikai vizsgálata

mitliszttel keverve használták fel az óloimfehéret élénk fehér festék készítésére. Amint a vakolatdarab alaposabb vizsgálata révén megállapíthatjuk, mind a világoszöld sávnak, mind a fehér csíknak a festékanyaga meglehetősen nagy sűrűségű volt, mert mindkettőn az ecsethúzások vonalkázása nagyon jól észlelhető (4. kép). Vörös ebédlő 680/2. A következő vakolatdarab hasonló módon kemény, nem morzsolódó, finomabb homokból és szintén növényi rostokból összekevert habarcsból készült. A szalmaszerű növényi maradékok lenyomata a vakolatban nagyon jól látható, azonban ha a habarcsanyaghoz kevert növényi részek mennyiségét megbecsülni akarjuk, akkor a felületegységre eső lenyomatok számát vehetjük alapul. Így durva megközelítéssel a növényi részek mennyiségét 10— 12°/o-nak becsülhetjük. Ezen a vakolatdarabon a legfelső simító vakolat helyenként eléri az 5 mm vastagságot is, nagy átlagban azonban 3 mm. B. Thomas Edit meghatározása szerint ez a vakolatdarab is a baláoapusztai római villa vörös ebédlőjéből származik. A darabon kétféle árnyalatú vörös színt látunk, a kisebbik folt lilásvörös színű, teljesen azonos a sárga-lila szobából való falfestéssel. A másik vörös szán (a nagyobbik folt) kissé sárgásabb, illetve világosabb árnyalatú. A két festett mezőt világoszöld sáv választja el, amelynek szélessége 14 mim. Ezt a zöld sávot mindkét oldalán fehér csík választja el a lilásvörös, illetve a világosabb vörös mezőtől. A fehér csík szélessége 4 mm. A festékanyagok röntgen vizsgálata szerint a világos meggypiros színű festék anyaga bőimites bauxit, hematittal szépítve. A lilásvörös festék anyaga azononsnak tekinthető a sárga-lila szoba festékanyagával. A vakolatdarabnak ezen a kisebb méretű felületén egy babszem nagyságú (14 X 6 mm) sárga foltot, valamint 2,5 mm széles köríves sárga festékrészt (valószínűleg növényi inda része) találtunk. Ennek az eléggé élénksárga, majdnem citromsárga, festékanyagát külön vizsgáltuk meg röntgennel és ebben gŐtites sárga agyagot auripigmenttel szépítve találtunk. A világoszöld sávnak festékanyagát röntgenvizsgálattal azonosnak találtuk, mint a sárga-lila szobából származó zöld sáv anyaga volt. Ez is glaukonitot és kloritot tartalmaz. Az elválasztó fehér csíkok kissé megkoptak, ezért ezeknek röntgenvizsgálattól eltekintettünk, azonban nagyon valószínűsíthető, hogy anyaga az előbbi fehér csík anyagával megegyező. Mind a sávon, mind a fehér csíkon az ecsetvonásoknak nyoma nagyon jól látható, jeléül annak, hogy ezeket az elhatároló sávokat, illetve csíkokat meglehetősen nagy sűrűségű festékből készítették. 680/4. Balácapusztán egy vastag vakolatdarab is felszínre került, amelyen jól látható, hogy három habarcsréteget vakoltak fel a falazatra. A legalsó vakolatréteg mintegy 15 mm, a középső vakolatréteg 20 mm, a legfelső pedig 18 mm körül van. Ezen a vakolatrétegen az az érdekes, hogy a csöves növényi szármaradványok legnagyobb része egyirányban halad és különösen az alsó és középső rétegben található nagyobb mennyiségben. A növényi részek elkorhadása után visszamaradt csövek mérete 1,5—3,0 mm átmérő között változik. A habarcsba bedolgozott homok nagyon finom szemcséjű és csak kevés durva kvarcszemcsét (3 mm) találunk benne. A vakolat alsó része iszapos fugázással érintkezett. A vakolat felső felületén a fehér dolomitos simító vakolat vastagsága szokás szerint 0,5—2 mm. Ezt a sima fehér felületet feketére festették. B. Thomas Edit meghatározása szerint ez a balácai ebédlő lábazati részéből származó fekete töredékvakolat. Az eddigi vizsgálatok között új a fekete szín megjelenése. A röntgenvizsgálat dolomit, kvarc, valamint korom jelenlétét igazolta. A ma forgalomban levő és lángkorom kevés, de jellemző röntgenvonalai a fekete festékben jól felismerhetők. Különös gonddal kerestük az úrkúti fekete mangánérc vonalait, azonban ezeknek a festékben nyomát sem találtuk. Ismeretes, hogy még egy ásványi termékünk pora fekete és ez a magnetit. Ezt sem találtuk. Ma a festészetben a különböző faanyagokból készített faszén porát 'használják fekete színezéknek, több-kevesebb sikerrel. Vitruvius szerint a rómaiak a fekete színt égő gyanta kormából állították elő. A festékben talált kvarc valószínűleg azt a célt szolgálta, hogy a valamilyen módon termelt kormot nehezítsék és ezért azzal alaposan eldörzsölték. így meggátolták annak lehetőségét, hogy a könnyű korom a mésztejes kötőanyagból a felületre felússzon. A fekete festékréteg vastagsága 0,1 mm-nél vékonyabb. Ennek a fekete felületnek egyik sarkát tűszerű gázlánggal melegítve a felület erős izzásba jön és a hevítést megszüntetve még hosszabb időn át vörösen izzik. Az izzás megszűnte után a hevített felület kifehéredik. Ez is élénk bizonyítéka annak, hogy festésre nem az ismert fekete színű ásványi termékeket (piroluzit, magnetit) használták fel, hanem a röntgenvizsgálattal megállapított kormot. A habarcsanyagba bedolgozott zöld növényi részek mennyisége legalább 15°/o lehetett, tehát az eddig vizsgált vakolatdarabokban észlelt növényi nyomok között ebben van a legtöbb. Vitruvius leírása szerint a régi római villák meg464