A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)
Gedeon Tihamér–Nemcsics Antal: A balácai római villa freskóinak technikai vizsgálata
A vegyi elemzés után röntgen felvételt készítettünk és abból a következőket állapítottuk meg: jelentős mennyiségben található a simított vakolatban a dolomit, ezután a vaterit (СаСОз.гНЮ), amely nem más, mint víztartalmú kalciumkarbonát és amely a habarcsanyag lekötése közben a víztartalmú oltottmészből mindig keletkezik. Néhány erősebb vonallal a röntgen felvételben megtaláljuk a kvarcot (SÍO2), valamint a vollasztonitot is. A vollasztonit (СаБЮз) tulajdonképpen az idők folyamán képződött az oltottmész és a homokszemcsék határfelületén. Természetesen a röntgen felvételből nem hiányzott a mészkő (kalcit: СаСОз) jellegzetes vonala sem. A fenti eredményből és a röntgen vizsgálatból tehát a következőket állapíthatjuk meg: A legfelső simító habarcsban mindössze 5,28% finom homok van. Dolomit mennyisége (СаСОз. MgCOe) 45,84%, az oltott mészből képződött СаСОз (vaterit és kalcit együtt) 43,86%. A kezdetben remélt nagymennyiségű gipsz helyett azonban mindössze (Са&См) 0,25%-ot találtunk. Egyéb nem vizsgált elegyrész (főleg agyag, iszap) 4,77%. A röntgen vizsgálat tehát kiderítette, hogy a régi római építészek a belső falfelület sima kiképzéséhez a Dunántúlon nagyon sokfelé található dolomitlisztet oltottmésszel keverve és a falra dörzsölve használták fel. Az ún. stukkógipszet, amit ma használnak, a rómaiak még nem is ismerhették. A simított vakolat felületén talált tompa vörös és tompa sárga festékből röntgen vizsgálathoz szükséges mennyiséget lekapartuk és ebből a következőket állapítottuk meg: a vörös festékben hematit, hidrohematit, némi montmorillonit, dolomit és bőmit található. Természetesen a vaterit jelenléte minden mintában felismerhető, ami arra utal, hogy a színezék anyagok lekötésére mésztejet használtak. A vörös festék röntgen vizsgálati eredményében legmegkapóbb a bőmit (AI2O3.H2O) jelenléte, ami arra mutat, hogy a vörös színezék anyaga tulajdonképpen bauxit. Erre a feltevésre minden okunk megvan, mert a Balaton mentén előforduló dolomiton a bauxit jelenléte nagyon sokfelé kimutatott. Balácapusztához legközelebb (3—4 km-re, K-re) a vörösberényi bauxit előfordulás található, amelynek színe nagy megközelítéssel egyezik a vizsgált vakolatanyagon talált festék anyagával és színével. Vörösberény határában az ottani szőlőkben és művelés alatt levő földeken mogyoró nagyságtól ököl nagyságig koptatott bauxit kavicsokat, illetve görgetegeket lehet találni. Ez az anyag vasban dús bauxit, amely porítva élénk piros színű. Földtani kora pannón-nak vehető, mert az eredeti lelőhelyéről ebben a korban települt át Vörösberény határába. Ez a lelőhely tehát Balácapusztától könnyen megközelíthető és a bauxit görgetegek kis keménysége lehetővé teszi csekély erővel könnyű poríthatóságukat. A vörösberényi bauxit átlag összetétele a következő: AI2O3 39,68% SÍO2 0,76% Fe 2 0 3 37,65% TÍO2 5,24% Izz. veszt. 16,57%. Hőbomlási görbéje hidrargillitet, gőtitet, hidrohematitot és bőmitet mutat. Ez a felismerésünk igazolja, hogy a díszítő festéssel szépített római villák belső terének piros festékanyaga valóban bauxit volt. A vakolat felületén talált sárga festék röntgen vizsgálata gőtitet, alumínium hidroszilikátot (részben kaolinitet, részben illitet) mutatott ki, kevés kvarc jelenlétében. Természetesen vaterit, és némi vollasztonit is felismerhető. Az ilyen sárga színezékanyagot a Dunántúlon mindenütt megtalálhatjuk, ahol az eocén fedőrétegsorban szürke, és kékesszürke agyag fordul elő, amelyek tudvalevően melnikovitet (kolloid finomságú piritet: FeS2) tartalmaznak. Az oxidációs zónában ezeknek a terméke mindig gőtitet tartalmazó sárga agyagos termék. Elemzésük: AI2O3 21,26% SÍO2 31,52% Ре 2 Оз 32,18% Ti02 1,00% CaO 0,40% Izz. veszt. 13,64%. Mindezekre a kékesszürke agyagból mállott sárga gőtites agyagokra jellemző, hogy színüket az általános légköri körülmények között nem változtatják meg. Meszes, lúgos közegben színük állandó. Ezért a római vakolaton a sárga színt elég üdének találjuk, bár a jelentős időtartam alatt, amikor szénsavas vízszivárgásnak, vagy humuszsavak hatásának ki volt téve, megváltozhatott volna. A pirites mállás alkalmával, amely tulajdonképpen oxidációs folyamat, a pirit kéntartalma kénsavvá oxidálódik, a leszivárgó csapadékvíziben elnyelt oxigén rovására, a gőtit már erősen savanyú közegben pH = 4 savasságú tartományban kiválik. Ezért a levegő szénsav tartalma és a humuszsavak jelenléte már nem támadja meg. Sárga színét tehát minden körülmények között megtartja. A röntgen felvételből 461
