A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Füzes F. Miklós: A jutasi és ösküi avarkori temetők növényleletei

tanulságok összegezésénél az elmondottak mellett figyelembe kell venni. Kutatásaink figyelme — a mondott integrálási tendenciának megfelelően — egyre fokozottabban fordul a régészeti feltárások természettudományi eredményei felé. Lényegében e téren a kezdő lépéseknél tartunk, s így minden új adat és részleteredmény lényeges. Érdekes módon e csökkent értékűnek látszó anyag a maga rongált állapotában is néhány érdekes botanikai és technológiai megfigyelés rögzítésére nyújtott lehetőséget. (A két vizsgálati módszer, mint azt később látni fogjuk, egymástól el nem választható egységet képez.) Ezek értékeléséhez tekintsük még egyszer át e két temető anyagát: Konzerválódás A két temetőből összesen 32 mintát vizsgáltunk meg. Megoszlásuk anyagi tulajdonságuk szerint a következő: 20 db szálasanyag (62,4%), 10 db fa (31,2%), 1 db periderma (3,1%), 1 db levél (3,1%). A Rhé Gyula kézirata áttekintésekor azonban kiderült, hogy ezek a statisztikai adatok arányszámukban sem felelnek meg az ásatáson észleltekkel. Tehát ez úton semmiféle következtetés levonása nem lehetséges. Azonban elsősorban a kézirat és a máig fennmaradt anyag bizonyítja, hogy — faszenesedett daraboktól eltekintve — általában a nehéz-fémsóionokkal átjárt darabok maradtak meg jó állapotban. Ezt az elképzelést támogatja a jutási temetőben a 275. sír meghajlított fadarabja. Benne semmiféle konzerválóanyagot kimutatni nem sikerült s csak nagy nehézségek árán sikerült eldönteni, hogy lomblevelű fából és nem tűlevelűből való. A vizsgálati anyagban a legjobb megtartású az ösküi temető 48. sír /b alatt leírt faanyag volt. Ez könnyen érthetővé válik, ha hajdani helyzetét tekintjük. A fabetétet a szíj vég bronzanyaga 5 oldalán a külvilágtól tökéletesen lezárta. A nagyjából téglalapalakú fahasáb hatodik oldalát a későbbiek folyamán keletkezett korróziós termékek a mikroorganizmusok számára átjárhatatlanul betapasztották. Ez természetesen csak az öv anyagának fagotálása után következhetett be. Addig a konzerválást a környékén, helyesebben a szíjvég szájadékánál cirkuláló rézsók végezték. így indokolható, hogy e minta szöveti- és sejtes szerveződésót napjainkig is teljes mértékben megtartotta. Természetesen ehhez az illető fa anyagi tulajdonsága is hozzájárult. Kurt Koloc adatai szerint

14 a közönséges gyertyán tartóssága szabadban 35 év, állandó nedvességben 500, állandó szárazságban 800 év körül mozog. Hogy ez a tulajdonság nem döntő jellegű, azt az ugyancsak jutási temetőben talált 204. sír késtokja bizonyítja. Ugyanis a szintén gyertyánfából készült fátok megtartása közelről sem ilyen jó. Pedig alulról vaspenge, felülről pedig nyírfa periderma védte. A nehézfémsó milyensége viszont nem lehet döntő, mert a növényi részek gyakrabban kerülnek elő a vastárgyakhoz tapadva. A többi fadarabka megtartása pedig közel sem ilyen jó. Feltűnő, hogy a textíliák külső struktúrája, valamint sejtes szerveződése általában jobb, mint az általános megtartású fadaraboké. Ugyanakkor a sejtfalak anyagában a textíliáknál mélyreható kémiai változások nyoma mutatható ki. Ezt a tényt az magyarázza meg, hogy a fák szöveteibe (a imikrokapilláris rendszerben) a fémsók nehezebben jutnak. Viszont a textíliát alkotó szálasanyagok a szöveti szerveződéshez viszonyítva sokkal lazább halmazt alkotnak. így az egyes rostok közé bármely molekulaméretű nehézfémsó könnyen lerakódhat. És az egyes rostok sejtüregeibe (bél) ez a konzerválóanyag a teljes felületen egyidőben bediffundálhat. Érthető tehát, hogy a szálasanyagok rostjai féltáráskor rendesen külön-külön korroziótermék burokkal rendelkeznek, sejtfalukban mikrokémiai módszerekkel fémsóion mutatható Iki és nagyon gyakran a bélben is fémsómag található. A faszövetek tömegébe viszont sokkal nehezebben jutnak a fémsók, mivel az egyes faelemekbe behatóan kiikristályosodnak. Az ösküi temető 48. sír /b alatt leírt fadarab azt mutatja, hogy ez a kikristályosodás elsősorban a szűkebb elemek nyitott végénél és az edények mélyén indul meg. Ezért a fagotálást a mikroorganizmusok a tangenciális és radiális irányban folytatni tudják. Ez tehát az oka annak, hogy a fáknál néha az is jó eredménynek nevezhető, ha megállapítható a lombosfa eredet. Az anyag megtartásával kapcsolatban igen érdekes a nyírfa peridermájának kis foszlánya (Jutás, 204. sír /c). A másodlagos paracambium által létrehozott phellom sejtjeibe suberin és kutin rakódik le. Ez a két anyag nagyon ellentálló. Még a nehéz fémsó tetraminhidroxidok is nehezen károsítják. Éppen ezért előfordulásukkal számolhatunk vastárgyak esetében. Megfigyelhető, hogy az általa védett részben az alatta található faréteg megtartása valamivel jobb. Végezetül meg kell itt emlékeznünk a jutási temető 126. sírjának aránylag sok szerves eredetű leletéről. E sírban egy gyermek váza feküdt. Bár a megcsonkított leletű temető többi sírjával összehasonlítani nem áll módunkban, felmerül a kérdés: Vajon a tetem mérete, azaz a síriban keletkezett bomlástermékek mennyisége nem befolyásolja-e a 450