A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Papp Jenő: Beszámoló „A Bakony természeti képe” c. kutatási programról

Uránkutató Vállalat 3. sz. kutatócsoport (Balatonfüred): Bubics István. Magánkutatók : dr. Darnay-Dornyay Béla dr. Iharos Gyula Nagy Jenő dr. Pintér István Az értekezletet Éri István, a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság és a veszprémi Bakonyi Múzeum igazgatója nyitotta meg. Rövid beszédében üdvözölte a megjelenteket, továbbá reményét fejezte ki, hogy a Bakony helytörténeti, régészeti és néprajzi kutatása mellett a természettudományi munka a megjelent és a valamilyen oknál fogva távol maradt kutatók segítségével fellendül, illetve korszerű és átfogó méreteket fog ölteni. Utána a veszprémi Bakonyi Múzeum részéről dr. Papp Jenő, „A Bakony természeti képe" tudományos program szervezője mondta el bevezető előadását: „A múlt század 90-es éveitől kezdve a századforduló idején nagyszabású természet- és történettudományi kutatás folyt vidékünkön. Id. dr. Lóczy Lajos vezetésével a Magyar Földrajzi Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia és egyéb intézmények részvételével az akkori Magyarországnak is egyik legszebb táját: a Balatont és tágabb környékét tanulmányozták hazánk legkiválóbb tudósai néhány külföldi kutató bevonásával. A kutatások eredményei a Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei vagy rövidített és ismertebb címén a Balaton-Monográfia könyvsorozatban jelentek meg. A sorozat — nyugodtan mondhatjuk — napjainkig páratlan a világon. Egy-egy tájról jelentek meg már ezelőtt is és azóta is részletes összefoglaló, tudományos munkák, mégsem tekinthetjük őket egyenlő értékűnek a Balaton-Monográfiával. Míg az utóbbiak csak egy vagy néhány szempontból tárgyalják az illető tájat, addig a Monográfia a lehető összes akkori ismereteket igyekezett tudományos szinten témakörök szerint előadni. A Balaton-vidék természeti világának valamennyi alkotójával, tehát földszerkezetével, őséletvilágával, geomorfológiájával, vízrajzával, éghajlatával, élővilágával behatóan foglalkoztak. Úgyszintén vizsgálták tájunk történetét, műemlékeit, néprajzát, sőt még a balatoni fürdőzés hőskorának a megírására is jutott hely. Múltunknak ez az alkotása nemcsak hazánkban, hanem külföldön is élénk visszhangra talált. Ahány ismertetés és bírálat hangzott el vagy hagyta el a sajtót, az mind dicsérte és elismerte a Monográfia óriási jelentőségét. Külön kiemelték annak a fontosságát, hogy a teljes sorozat nemcsak magyar, hanem német nyelven is megjelent. Ezáltal a külföldi szakemberek is eredetiben olvashatták a magyar tudomány remekét — tehát valóban tudományos közkinccsé vált a Monográfia. A századforduló idején Európa-szerte jelentek meg öszszefoglaló tanulmányok majdnem valamennyi tudományágban. Tudománytörténeti szempontból úgy jellemezhetnénk ezt a jelenséget, hogy ebben az időben revideálták és összegezték az addig felhalmozódott tudományos ismereteket. Több mint negyedévszázad távlatából ma már elmondhatjuk, hogy Monográfiánk is ebben a szellemben született meg és ugyanakkor rögtön hozzátehetjük, hogy messze túl mutatott korán. Manapság sem igen mernénk vállalkozni arra, hogy mondjuk a Velencei-tó vidékéről vagy a Nagy-Alföldről hasonló arányú könyv megírásába kezdjünk. Az tagadhatatlan tény, hogy a Monográfia megjelenése óta sok összefoglaló tanulmány jelent meg hazánk egy-egy tájáról, akár a természettudományok, akár a történettudományok köréből. Ellenben egyetlen olyan munka sincs, mely mindkét témakört oly behatóan és egységesen magáévá tette volna, mint a Monográfia. Enynyiben még a mi korunkat is meghaladja. A Balaton-Monográfia — miképp említettük már — a Balaton-vidék tág környékével foglalkozik. Valamennyi részletdolgozat szerzője hol közvetve, hol közvetlenül odanyilatkozik, hogy bár lehetőség szerint a Bakonyt is igyekezett vizsgálat tárgyává tenni, ez nem jelenti azt, hogy hegységünk tudományos tanulmányozását lezártnak lehet tekinteni. Mi annál is inkább nem tekinthetjük lezártnak, mert az elmúlt évtizedekben, és különösen a legutóbbi másfél-két évtizedben a kutatások módszere és technikai lebonyolítása óriási mértékben fejlődött. A korszerű és új módszerek alkalmazása pedig mindig újabb és újabb kutatási feladatokat tesznek szükségessé, illetve újabb és újabb problémákat vetnek fel. Így nemcsak a Bakonyban, hanem a már részletesen tanulmányozott Balatonfelvidéken sok olyan probléma van, melyeknek kutatása a mi feladatunk. Korunkban a tudományos problémák annyira sokrétűek, hogy egy olyan jellegű feladat mint a Balaton-Monográfia megírása jelentett, ma már csak lényegesen nagyobb kutató-gárdával valósítható meg. Ugyanakkor elérkezettnek érezzük az időt arra, hogy a Monográfia megjelenése óta napvilágra került új eredményeket, kiegészítve az alapos és szükséges kutatásokkal, ismét összegezzük. Egyben kötelességünknek tartjuk ennek a munkának a megszervezését éppen azért, mivel egyrészt megyénkbe esik a Balaton-vidék északi területe, másrészt pedig múzeumunk alapítója és első igazgatója: Laczkó Dezső és Veszprém város szülöttje: dr. Cholnoky Jenő geográfus-professzor igen tevékeny részt vállaltak a Monográfia megalkotásában. A Veszprém Megyei Tanács tudományt pártoló támogatásával lehetőségünk nyílt arra, hogy tájunk természettudományi kutatását legalább oly szintre emeljük, mint a Lóczy Lajos és a köréje tömörült kutatóknak sikerült. Vizsgálati területünk azonban nem a Balatonvidék, hanem a Bakony-hegység. Természettudományi vonatkozásban három fő tárgykörre: földtani, földrajzi és biológiai tárgykörre lehet csoportosítani „A Bakony természeti képé"-vel kapcsolatos kutatási feladatokat. A tanulmányozási terv szempontjai közül csak egyet kívánok kiemelni: és pedig azt, hogy mi értelme van a Bakony természettudományi kutatásának? Mi mindnyájan tökéletesen tudjuk és tökéletesen meg vagyunk győződve az úgynevezett alapkutatások szükségességéről. Az utóbbi években hivatalosan is egyre inkább elismerik ennek a szemléletnek a helyességét. Az a gondolat húzódik meg emögött, hogy a tudomány és a tudományos kutatás egyre inkább termelési eszközzé válik. A Magyar Tudományos Akadémia 1960-ban dolgozta ki másfél-két évtizedre előre az országos jelentőségű kutatási főfeladatokat. Az Akadémia ennek összeállítására kiküldött testülete összesen 73 főfeladatot és 393 feladatot jelölt meg. Ezek közül tekintélyes azoknak a témáknak a száma, melyek az alapkutatások fogalmához tartoznak. Ezek kivitelezése pedig számos esetben népgazdaságunk teherbírását is próbára teszi. Tehát ha anyagi beruházások sem riasztják vissza államunkat az alapkutatások támogatásától, akkor annál inkább nem szabad aggályoskodnunk a mi témánk: ,,A Bakony természeti képe" támogatása miatt sem. „A Bakony természeti képe" alapkutatás, tehát olyan tudományos téma, melynek lebonyolítása nem jelent közvetlen gyakorlati eredményt a népgazdaságnak. A gyakorlat érdekében álló kutatásokat azonban maga is szolgálja. Sőt, az is önmagában érthető mindannyiunk előtt, hogy 396