A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Sági Károly: Adatok a keszthelyi munkásmozgalom történetéhez (1902–1914)

lenül ebéd után 1—fél 3 óra között teljesíttettek, a most említett vendéglőben és a pénzt Mattos Jó­zsef cipészsegéd vette fel. Megjegyzem, hogy a jelentésiemben foglaltak csak puszta állításon alapulnák, biztos adat szerezhető nem volt, mert... azok a segédek, akik biztos tu­domás szerint befizetésieket eszközöltek Keszthely­ről ismeretlen helyre távoztak. 146 1907. november 2-án, ezzel a jelentéssel egy na­pon kelt a keszthelyi jegyző kiegészítő jelentése, amelyet ugyancsaik a főszolgabíróságnak küldött meg: „Megejtett nyomozás alapján jelenthetem, hogy a czipészmunkásoknak egyesület képpen való működése nem tapasztalható. Meghallgattam Hor­váth Lajos keszthelyi lakos vendéglőst, aki oda nyilatkozott, hogy a czipész segédek egyesülete fel­oszlott, egyleti helyiségüket felmondták, bért nem fizetnek, semmi féle bútort, nyomtatványt, vagy iratot nála néni tartanak. Előadta, hogy a feloszlott egyesületnek egy, két tagja felkeresi ugyan vendég­lőjét, jövetelük célja azonban a többi vendéghez hasonlóan kizárólag szórakozás." 147 Az önkéntes fel­oszlást a szakszervezeti díj további fizetése kizárja, a feloszlás hátterében csak hatósági beavatkozást kereshetünk. Egy október hó 6-án kelt jegyzői je­lentésből, melyet a főszolgabírónak küldött meg, 148 a következőket tudjuk meg: „Szóbeli utasításra je­lentem, hogy a keszthelyi vásározó szipész meste­reknél folyó évi szeptember hó 23-án az alább meg­nevezett segédek léptek sztrájkba; Rosenberg Sán­dornál: Fejes István, Augusztics Benőnél: Gelencsér János, Kajtár Jenő, Büki János, Blum Sámuelnél: Geiger János, Kun József, Blum Adolfnál: Bődör Lajos, Szálai Károly. Munkaadók és munkások szeptember hó 24^én békéltetési tárgyalásokat kíséreltek meg maguk kö­zött, ez azonban eredménytelen maradt. Szeptember hó 25-én Keszthelyről végleg eltávo­zott 7 segéd, itt maradt sztrájkoló 5 éspedig: Hor­váth Lajos, Papp József, Kajtár Jenő, Fejes István, Kun József, akik október hó 3-án ismételten tár­gyaltak mestereikkel, megegyeztek és október 6-án reggel munkába állták. Sztrájk oka munkabér emelés iránti követelés — béremelés lett páranként 10 fillér." Erre а sztrájkra lehetett válasz a cipész szakszervezet feloszlatása. A legális szakszervezetek feloszlatásának idősza­kában természetesen kétszeres erővel törekedett a hatóság az újak megalakulását meggátolni. „Keszt­helyen alkalmazásban levő péfcsegédek csütörtökön délután sztrájkba léptek" — írja a Keszthelyi Hír­lap. 149 „A mozgalom oka az, hogy a segédek szervez­kedni akarnak és arra törekszenek, hogy Keszt­helyen megalakítsák a pék szákegyletet. Gyűlést akartak tartani, melyre a központból egy munkást hívtak le. A szolgabíróság azonban a népgyűlést nem engedélyezte, a pesti munkást, aki magát iga­zolni nem tudta, a csendőrség letartóztatta, hivat­kozva a belügyminiszter ilyen esetre vonatkozó rendeletére. Erre a segédek a munkás szabadon bo­csa jtását kérték, amikor aztán ezt a kérésüket meg­tagadták, sztrájkba léptek. A sztrájk egy nap alatt kitombolta magát, ugyanis a kiküldöttet elengedték, a munkások pedig péntek délután munkába álltak." Szombaton azonban újból beszüntették a keszthelyi péksegédek a munkát és béremelést követeltek. Bá­tor kiállásuknak 20% béremelés lett az eredménye és kivívták azt is, hogy az eddigi természetben ka­pott étkezést ettől kezdve készpénzben kapták meg. Erre hétfőn újból megkezdték a munkát. 150 A közhatalom elnyomó irányzata természetesen csak egy része a munkásmozgalom ellen folytatott sokrétű harcnak. A harc másik részét ideológiai sí­kon igyekeztek megvívni, a szociáldemokrata ideo­lógia ellen a keresztényszocializmust akarták sorom­póba állítani. Keresztényszocialista szervezetek megalakulását követi a Balatonvidék Keszthely kör­nyékén is. 151 A munkásmozgalmat látszatengedmények adásá­val is igyekeztek elhallgattatni, természetesen a tőke érdékeinek .megsértése nélkül. Ez a tendencia ön­magában kizárta már annak a lehetőségét, hogy az engedmények jelentősek legyenek a dolgozók szá­mára. A kereskedelemügyi miniszter 57734. VI. A/1907, számú rendeletével életbelépteti a kötelező betegség és baleseti biztosításáról szóló 1907. XIX. tvc-t. 152 Ezévben szentesíti a király az új cselédtör­vényt is. 153 A cseléd és a gazda viszonyát az 1876. évi XIII. te. szabályozta korábban. A mezőgazdasági cseléd­ség tarthatatlan és nyomorúságos helyzete ismert. 154 A századforduló gazdasági cselédjeinek életszínvo­nalához a balatonszentgyörgyi Csillagvár padlása szomorú dükumentumokat szolgáltatott. Ez a múlt századi romantikus épület vadászkastélynak épült, erdészlakás, majd cselédház lett, 155 így érte aztán meg a felszabadulást. 1957—58-ban az Országos Műemléki Felügyelőség helyreállította az érdekes épületet. 156 A tetőzet javítása során kitakarították a padlást és ezzel napvilágra került az a sok apróság, amit az épületben lakó cselédek félreraktak egy­kor, hogy hátha hasznát veszik még. Vagy 100 bocs­kor és pár csizma került be ekkor a Balatoni Mú­zeum néprajzi gyűjteményébe. Agyonhasznált, ron­gyos lábbelik ezek, talpúik jóformán alig van, aki hordta őket valaha, a meztelen talpán járt, a sár és hideg ellen nem védtek ezek semmit. Milyen kár, hogy a mai múzeumi célra szolgáló épületben nincs 379

Next

/
Thumbnails
Contents