A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhbehívótáblák

7. a. A tapolcafői csizmadiacéh behívótáblája. 7. a. Einberufungstafel der Schuhmacherzunft von Tapolcafő. 7. a. Le tableau de convocation de la corporation des bottiers de Tapolcafő. la. Призывная доска гильдии сапожников с. Танольцафё. martoni, berhidai és kiskovácsi csizmadia mesterek szép, domborúan faragott szegélyű intarziás behívótáblája. Alakja már teljesen eltávolodott a hosszúkás pajzsformától, inkább széles szív alakra emlékeztet, alul nyélszerű nyúlvánnyal, felül zsinór befűzésére szolgáló furattal. Elülső, oldala világos faberakással a csizmadia mesterség szokásos jelvényét mutatja: csizmát, musta és bicskia kíséretében. Hátsó oldalára felül kis cipő rajza van bevésve. Tőle jobbra és balra évszám: 17-70. A hátsó lap egyébként teljesen sima

47 (6/a és 6/b kép). Hasonlóan széles, barokk vonalú, domborúan faragott szegélyű fatáblácska a tapolcafői csizmadiacéh sérült behívó jelvénye, felül nyélszerű átfúrt végű nyúlvánnyal, amelybe bojtban végződő, színes, sodrott zsinór van fűzve. Az első lapjára festett ábrázolás nem vehető ki. A tábla teljesen sima, hátsó lapján a lekopott festésből mindössze egy nagy musta körvonalaira lehet következtetni

48 (7/a és 7/b kép). Ugyancsak ebbe a széles alakú, faragott szegélyű típusba sorolható a szentgáli takácscéh ízléses, rokokó vonalú sötétbarna fatáblája. Elülső oldalán domborúan faragott felirat: „SZ GA NE TA CZ TA" (Szentgáli Nemes Takács Czéh Táblája). Alatta 3, háromszögben összeállított vetélő domborúan kifaragott képe. A háromszög közepén a tábla ízléses, gondos kivitelétől durván elütő bevéséssel évszám: 7. b. A tapolcafői csizmadiacéh behivótáblájának hátoldala. 7. b. Rückseite der Einberufungstafe der Schuhmacherzunft von Tapolcafő. 7. b. Le revers du tableau de convocation de la corporation des bottiers de Tapolcafő. 76. Обратная сторона признывной доски гильдии сапожнков с. Таполыдафё. 1801 vagy 1810. A díszes szegélyfaragvány az egyébként sima hátsó lap alján magyaros, virágos, leveles, tulipános díszítménybe inegy át, a tábla felső részén pedig, mindkét oldalon kis, négykaréj os rozettába torkollik, amelyhez erős vaskarika csatlakozik

49 (8/a és 8/b kép). Egyszerű barokkos tükörkeretre emlékeztető táblájuk volt a veszprémi molnároknak. Két teljesen egyforma táblájuk maradt fenn 1797-ből. Faragott szegélyük piros, lapjuk kék. Mindkettő közepén domború fehér malomkerék, fölötte nyitott körző (cirkálom), alatta pedig rövidített domború felirat, aranyozott betűkkel: W. M. С (Weszprémi Molnár Céh) és az évszám: 1797. Egyetlen különbség a két tábla között az, hogy míg az egyiken hat, a másikon négy küllője van a malomkeréknek. A táblák kékre festett hátulsó oldala teljesen sima. Jól láthatók rajtuk a piros viaszpecsétek nyomai, amelyekkel a céhmester hirdetéseit a táblára felerősítették. A két teljesen egyforma, egy évben készült tábla arra példa, hogy olyan céheknél, ahol a mesterek egymástól távol laktak — és ez a molnár céhekre különösen jellemző volt — egyszerre több táblát is járattak

50 (9/a, 9/b, 10 a és 10/b kép). Az építészet ún. „kötényes" ablakkereteire emlékeztető, copfstílusú egyszerű fatábla a devecseri szűcscéh behívó jelvénye. Elülső lapjára a szűcsök általánosan elterjedt jelvényét vésték be; kereszt348