A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)
Somogyi Árpád: Adatok a veszprémi ötvösség történetéhez
11. Veszprémi városbélyeg és mesterjegy a 19. sz. elejéről. 11. Veszprémer Stadt- und Meisterzeichen; Anfang des 19. Jhs. 11. Poinçon de la ville et du maître, de Veszprém, du début du XIXe siècle. 11. Печать города Веспрем и знак мастера, начало 19. в. 12. Nánai Mihály mesterjegye, 18. sz. 12. Meisterzeichen von Mihály Nánai; 18. Jh. 12. Poinçon de maître de Mihály Nánai. ХУ1Ш siècle. 12. Знак мастера Михая Нанаи, 18. в. 13. Zanetti Lőrinc mesterjegye, 19. sz. eleje. 13. Meisterzeichen von Lőrinc Zanetti; Anfang des 19. Jhs. 13. Poinçon de maître de Lőrinc Zanetti. Début du XIXe siècle. 13. Знак мастера Лёринца Занетти, начало 19. в. visel a szentgáli református templom ezüst kelyhe.. Ez őrizte meg a legrégibb Veszprém városi próbabélyeget is. A kehely elegáns barokk alkotás. Nánai Mihály már említett művével szemben, talpát három borda tagolja. Az egyes kartusokban búzakévék és virágok, ezek a kupakosáron ismétlődnek. Készítője a barokk ötvösség avatott mesterének látszik. (5—6. kép). A XVIII. század végi, már a klasszicizmus felé közeledő későbarokk munka a szentgáli református temploim egy másik, kerek tagolt talpú kelyhe. Körte alakú nodusza, kihajló szájpereme van (7. és 8. kép). E veszprémi városbélyeggel jelzett munka beilleszkedik egy országosan jelentkező stílusáramlatba. Ékességét formai szépsége, s nem annyira a rávetett díszítés biztosítja. A veszprémi ötvösök egymás közötti pereskedéseiről fennmaradt oklevelek a próbajegy alkalmazásáról őriztek meg adatokat. 1780-ban Nánai Mihály és Kartinelli Károly között nézeteltérések támadtak. 34 Kartinelli Károly Kász Jud nevű veszprémi lakosnak egy pár ezüst csatot készített. Később azt elvitték Nánai Mihályhoz a finomság megvizsgálása végett. Nánai azt állította, hogy a csat nem az előírásnak megfelelő 13 próbás ezüst, hanem legfeljebb csak 10 próbás. Ez arra mutat, hogy a veszprémi ötvösök is kötelezve voltak a 13 próbás ezüst felhasználására. Kartinelli a városi tanácshoz folyamodott. Bemutatta Kász Jud csatját és egy másikat, melyet Nánai 'készített egy városi mészáros számára. Ekkor derült ki, hogy Nánai ezüstje sem ütötte meg a 13 próbás finomságot. Nánai mentségére azonban előadja, hogy a megrendelő ezüstjét úgy használta fel, ahogyan az hozta, vizsga nélkül. Midőn a tárgy elkészült, nem ütött arra próbát, csak névbélyegével jelezte. Nánai Mihály előadásából kiderül, hogy a névbélyeg mellett a 13 j as próbát is használták a veszprémi ötvösök. A veszprémi 13-as próbát is ismerjük (9. kép). Ügyszintén újabban azonosítottuk a veszprémi város bélyeget is. Ez pajzsba zárt W, felette a 13. szám rajzával (10. és 11. kép). A mesterjegyek közül Nánai Mihály és Zanetti Lőrinc mesterjegye ismeretes 35 (12. és 13. kép). Ezenkívül megfejtésre váró veszprémi mesterjegy az, mely a C. F. és I. L. monogramot viseli. Az Iparművészeti Múzeum és a veszprémi Bakonyi Múzeum által közösen szorgalmazott és támogatott kutatások még számos adattal gazdagíthatják a veszprémi ötvösművészet történetét, amivel gazdagabbá válik iparművészettörténetünk múltja Somogyi Árpád 300
