A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Molnár László: A herendi porcelángyár a szabadságharc idején

Az iratokhoz mellékletként csatolta a kérelmező az iparegyesületi iparműtárban bizományban elhelyezett, — eladásra szánt áruinak jegyzékét. A részletes kimutatás 1848 decemberében készült és 4443 forint 10 krajcár értékű porcelánedény és dísztárgy féleséget tartalmaz. A 3000 ft. kölcsönre tehát közel 150%-os fedezetet ajánlott fel a gyáros. A szerződéstervezetben a termelés továbbvitelét, illetve a raktárkészlet akkori állapotának folyamatos biztosítását is felvetette. Ez a tény már magában véve is elegendő bizonyíték arra, hogy az 1848 decemberi állapot szerint kívánta a termelés szintjét tartani a következő évben is. Fischer maga is részt vett a termelés irányításában azzal, hogy a szükséges tőke előteremtésén fáradozott. Ugyancsak a folyamatos munkával hozzuk kapcsolatba azokat az adatokat, amelyek a herendi lakosok részéről a katonai szolgálat alóli mentesítését célozták. Egyik beadványban Eitzenhoffer Ádám neve fordul elő és „több Herendi pusztabéli lakosok"-é. Nem tartjuk valószínűnek, hogy egyszerű földművesekről van szó, akár Eitzenhoffer, akár a meg nem nevezettek személyéiben. Feltehetően a kérelmezők • kapcsolatban állottak a gyárral, ahol munkájukra szükség volt.

13 Fischer előbbi beadványa, illetve annak személyes intézése bizonyítja, hogy nem teljesített nemzetőri szolgálatot 1848-ban. Nem valószínű, hogy a következő 1849-ik évben, amikor már közel járt az 50-ik évhez, részt vett volna a harcokban. A szabadságharc második évében a dunántúli harcok idején csak egy rövid ideig szünetelhetett a gyártás egyik, vagy másik szakasza. Olyan adat ezideg nem került elő, amelyik a folyamatos gyártást cáfolná, de figyelembe véve az egész országra kiterjedő hadműveleteket, úgy véljük, helyes a termelés bizonyos részének szüneteltetéséről beszélni. Fischer tőkés vállalkozása és a porcelángyártás különleges helyzete, a kölcsön elbírálása, igazolja feltevésünket, mely szerint a rövid néhány év alatt gyorsan emelkedő termelés és a gazdagabb forma és dekor választékra berendezkedő gyár a szabadságharc idején teljesen sohasem szüntette be a munkát. Az 1848-ban létesített Országos Statisztikai Hivatal szinte hónaponként felszólította a vármegyéket, hogy a területükön levő ipari létesítményekről, iparosokról és kereskedőkről tegyenek jelentést. Az ipar helyzetének ilyen intenzív figyelemmel kísérése — még a mutatkozó pangás ellenére is — a vezetők előrelátását mutatja, valamint azt, hogy a következő évben is biztosítani akarták a termelést. A Statisztikai Hivatal 1848/418. sz. szeptember 14-én kelt leirata a többi között az I. számmal jelölt gyárak táblájában a cserép- és kőedény-gyárakat, porcelángyárat, üveghutákat sorolja fel.

14 A fenti adatszolgáltatás bizonvítja, hogy a Földmívelés-Ipar és Kereskedelmi Minisztérium a termelés kérdéseivel való foglalkozása sorra nem tett különbséget а hadifontosságú és nem h&üifontosságú gyárak között. IV. A gyárban folyó munkával kapcsolatban szükségesnek tartjuk az edényf éhségeket ós a dekorokat rövidebb elemzés tárgyává lenni. A gyár harmincas években készített tárgyait, és kísérleteit, amelyek többnyire az anyag és máz kialakítását, illetve a megfelelő minőség előállításaf célozták, csak részben sorolhatjuk az iparművészet kategóriájába. Azok különösen a gyár első évtizedének történetére vonatkozóan becses műipari emlékek. A harmadik iparműkiállítás idején a termelés már jelentős. A bemutatott edényekről megjelent írsáok és a magas kitüntetés bizonyítják ezt —, még abban az esetben is, amikor a díjbíráló bizotiság a kiállított herendi porcelánok művészi formáját bírálattal illette. Az Iparműtárban elhelyezett tárgyak tízoldalas jegyzéke, valamint kétnyelvű — magyar és n,?met — nyomtatott árjegyzéke ugyancsak bizonyítja a gyárban folyó sokirányú és magas színvonalú munkát a szabadságharc idején. A jegyzékek sok mindent elárulnak az edényekről, azok díszítéséről és az eladási árakról is. Szükséges, hogy azokat csoportosítva ez alkalommal legalább vázlatosan ismertessük, és kísérletet tegyünk bizonyos származású >sszefüggésekre.

15 (3. kép). Az edényeket ebben az esetben elsősorban a „forma típusok" szerint különböztetjük meg, illetve csoportosítjuk: a) A „nyomott" megjegyzésú legnagyobb mennyiségben, valamint legtöbb változatban (nagyság) előforduló edények eredetét a meisseni gyár „fonatos" formájához kapcsolhatjuk. Azokat többnyire változtatás nélkül, vagy a hazai technológiának, helyi ízlésnek megfelelő módosítással egyes készletek kiegészítésére, vagy teljes készletek formájában gyártották. (4. kép). b) Az úgynevezett „ó-ízletű", vagy minden formára utaló megjegyzés nélküli tárgyak a bécsi császári porcelángyár „Alt Wien" edényeivel való rokonságot mutatják. Feltevésünk szerint nemcsak a formát, hanem a jellegzetes díszítést is, némi módosítással alkalmazták az eredeti XVIII. sz. végi, XIX. sz. eleji minták alapján. Ezek a többihez viszonyítva, szép számmal fordulnak elő. (5—8. kép). c) A „reliv" megjelölésű edények, amelyek mint cseh és német termékek kerültek az országba, az 285