A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)
Mihalik Sándor: Stingl Vince családja
4. Lipót. Keresztelték 1791. július 20-án. 5. Aloysia. Keresztelték 1794. január 15-én. 6. Vince Ferenc. Keresztelték 1796. május 23-án. 7. Mária Katalin. Keresztelték 1797. november 26-án. 8. Mária. Keresztelték 1800 szeptember 1-én. 9. Anna Katalin. Keresztelték 1802. június 17-én. (A nagy tűzkor 1803. június 8-án meghalt). 10. Nepomuki János. Keresztelték 1804. április 12-én. 11. Anna Jozefa. Keresztelték 1806. január 31-én. 4 E bő gyermekáldásból négy már zsenge korban elhalálozott, de — úgylátszik — hét mégis felserdült. A 11 gyermek közül 4 a fiú. Joggal táplálhatták tehát annak a reményét, hogy a századokon át hahogymányos szokássá vált gyakorlat, valamint a „családi íratlan törvények" szerint a Stinglék rézművességét a nagyapa és az édesapa után az egyik gyermek viszi tovább. Elsősorban Stingl Lipót elsőszülött JVIátyás fia volt hivatva arra, hogy immár mint harmadik nemzedék, ő álljon a családi műhely élére. Ez a legidősebb fiú azonban még apja életében, 1806-ban, húsz éves korában meghalt. Váratlanul megszakad ilyképp a mesterség remélt továbbadása, annak a családon belüli továbbvitele. Stinglék nem tudták tovább fenntartani a régi kézművességnek azt a nemes és hasznos hagyományát, amelynek betartásával a családi dinasztián belül a nemzedékek szakadatlan során át legalább a családtagok egyike, folyamatosan mindig tovább vitte a mesterséget. Az ősi művesség ezer titkával, fortélyaival, fogásaival — szóval mindazokkal, amelyek ismeretével ipari kézművességüket művészetté magasították. Stingl Lipót második fia — aki a keresztségben is apja nevét kapta — édesatyja elhalálozásakor még csak 15—16 éves volt. Nem válhatott apja élethivatásának, mesterségének és tudásának a továbbvívőjévé, folytatójává, örökösévé. A könnyű vérű, gyenge karakterű, meggondolatlan gyermeket szülei a kártyafestés felé iparkodtak terelni. A harmadik fiú: Vince Ferenc, apja halálakor csak 11 éves. ö sem lehetett tehát támasza, irányítója megözvegyült édesanyjának, nagyszámú testvéreinek. A negyedik fiút: Nepomuk Jánost, 2 éves kora miatt számításba sem lehetett még venni. Stingl Lipót soproni rézműves halálával, a 11 gyermeket szült özvegyére 6 gyermek felnevelésének a terhe szakadt. Amikor Stingl Lipót 1807-ben Sopronban meghalt, húsz évet élt első fia, Mátyás, már egy éve halott volt. A második 15 év körüli, a harmadik 11, a negyedik még csak 2 éves volt. Nem volt tehát kire hagyni az apai mesterséget, nem volt kivel folytatni a kézműves műhelyt. De nem volt gondoskodója, gondvívője az özvegynek, az elárvult, nagyszámú gyermekhadnak sem. Az özvegy szerencsés ösztönnel érezte, hogy második fiát céltalan a rézművességre nagyhirtelen betaníttatni, sőt megsejtette azt is, hogy nem támaszkodhatik rá. A rézművesség akkori erős korlátozottsága és emiatt bekövetkezett hanyatlása amúgyis aggályokat keltett a pálya iránt. Mind az ónművesség, mind a rézművesek mestersége válságon ment át ebben a korban. A napóleoni hadakozások miatt jóformán alig szerezhettek nyersanyagot. Ezenkívül a higiénikusabb angol kőedények és az üvegáruk előretörése, gyors és óriási népszerűsége, olcsó árai csökkentették az érdeklődést és a keresletet a fémedények iránt. Stinglné mindezek ellenére iparkodik valahogy megkapaszkodni. Már 1803-ban kigyulladt egyszer a házuk. Egyik kislánykája áldozata is lett a tűznek. Most is, a férje halálát követő évben, 1808ban újra tűz pusztított soproni otthonukban. A ház egy része a lángok martalékává válik. Az özvegy a pusztulásból csak nagy nélkülözéseikkel tudja azt újra használhatóvá tenni. Csakhamar belátja, hogy életét teljesen újjá kell rendezni. Ezért annak megváltozott, új alapokra helyezéséről kezd álmodozni. * A cseh földről áttelepedett Stingl Gáspár után tehát az ő Lipót fia emlékezetes és döntő szerepű a család krónikájában. A Stingl-család magyarországi ágát már a magvaszakadás fenyegette. Ehelyett — ezzel ellentétben — Stingl Lipót nagyszámú gyermekeivel a család elterebélyesedik, erősen elágazik. Jelentékeny változatok, sorsfordulatok is következnek be, mert a családfő korai halála miatt nem akad a hagyományos rézműves mesterségnek folytatója. Vele együtt kihal a családi szakma, a múlt minden tanúsága. Ennek kihatásaként gyermekei kénytelenek megélhetést, biztos kenyeret ígérő más új mesterségek után nézni, sorsdöntő változásokat él át maga az egész család is. A régi családi ház lassankint kikerül az özvegy kezéből, aki végül is — gyermekeivel együtt — elköltözik Sopronból és Pápára telepszik át. Stingl Lipót elárvult nagyszámú gyermeke közül a hatodikként született Vince emléke érdemel ki272