A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Huszár Lajos: Pénzverés Veszprémben a XV. században

nályi pénzek és ezeknek a W jegyű példányai nem jelentenek egyebet mint ezeknek a mindenféle egyfoirimán vert pénzeknek a W jegyű Verdében, jelen esetben valószínűleg Veszprém várában készült változatait. Más a helyzet a többi pénzeknél (C. 147, C. 148, C. 179 és C. 162). Természetesen ezek is királyi pénzek olyan értelemben, hogy valamelyik államfő nevére vannak verve, de mégsem országszerte vert érmek, hanem speciális lokális veretek. Ugyanis ezeken a közismert verdejegyek egyáltalán nem fordulnak elő, hanem csupán egy-két szokatlan jegy tűnik fel rajtuk. Ezeket rendszerint eddig nem is lehetett feloldani, illetve közülük a W jegyet most kíséreljük meg a veszprémi verdével azonosítani. így а С 147—148 dénárokon a felsorolt W j egyváltozatúkon kívül szerepel még P—

S verdejegy, а С 179 dénáron pedig A—

В jegy. Látható tehát, hogy ezek a pénzek csak egy-két verdében kerültek kiverésre. Közelebbről nézve ezt a három utóbbi érmet, az derül ki, hogy noha a C. 147—148 dénárokon I. Ulászló nevét mutatja az előlapi körirat, а С 179 dénáron pedig V. László neve szerepel ugyanott, ezek a pénzek mégis valamennyien, azonos éremképet árulnák el, éspedig az előlapon kettős kereszt ábrát, a hátlapon pedig álló királyi alakot S. Laddslaus körirattal. Mindehhez még hozzátehetjük, hogy hasonló szentlászlós éremképet láthatunk még az V. László nevére készült С 177—178 és C. 180 pénzeken is. Ez a három utóbbi érem azonban kizárólag csak К jeggyel ismeretes, tehát ezek Giskra által veretett pénzek a körmöci pénzverdéből.

11 A C. 177— 178 pénzeket pontosan is lehet keltezni, mert valószínűleg ezekre vonatkozik Erzsébet királynénak 1441 július 3-án kelt pénzverési rendelete. Tehát ebből az a következtetés vonható le, hogy a szentlászlós pénzek nyilván mind 1441 körül készültek. Feltételezhetjük ugyanis, hogy az egész szentlászlós éremsorozat körülbelül egyidőben készült. Annak a különös jelenségnek a magyarázatát azonban nem tudjuk adni, hogy miképp volt lehetséges, miszerint a két ellenikirály néhány pénzén azonos verdejelző betűt találunk, amiből természetszerűleg az következik, hogy ezeket közel egymás utáni időben ugyanazon verdében kellett hogy kiverjék. Talán Gathalóczi Mátyás veszprémi püspöknek Erzsébet királyné és Ulászló között ingadozó magatartásában lehetne magyarázatot találni, mindez azonban egyelőre csak feltevés. Hasonló speciális kuriózum a C. 162 dénár is, mely I. Ulászló és Hunyadi János nevét egyaránt viseli. A W jegyen kívül még A—

В jegyű példányai is előfordulnak. Az A—

В jegy Ulászló pénzein néha feltűnő, egyelőre ismeretlen feloldású jegy és úgy látszik, ez a különös emlékpénzszerű veret csak két verdében került kibocsátásra. Ez nem tekinthető tehát országszerte vert pénznek. Veresd idejét nem ismerjük, talán Ulászló uralkodásának vége felé, vagy Hunyadi János kormányzóságának elején készülhetett (1444—1446 között valamikor). A W jegyet viselő pénzek valószínű időrendbe állított sorozata arról tesz bizonyságot, hogy az ilyen jegyű pénzek összefüggő egymásutánban készültek az 1440—1446 közötti zárt időszakban. Ismerve az egykorú pénzverési gyakorlatot, csaknem bizonyosra vehető, hogy ebben a szorosan egymás után következő zárt sorozatban — főként a verdejegyek ismétlődése következtében — a W jegy azonos verdét jelez. Minthogy pedig ez a betű semmi más egykorú ismert verdével nem azonosítható, viszont okleveles forrás említi, hogy ez idő tájt a veszprémi várban pénzverés folyt, és a W betű minden nehézség nélkül Veszprémi kezdőbetűjét jelentheti,

12 azért igen nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy a W jegyet viselő pénzek sora, vagy legalábbis azok egy része a XV. századi veszprémi püspöki pénzverőműhelyből származik. Annál valószínűbbnek látszik ez a feltevés, mert a felsorolt éremsorozattól eltekintve, a W betű többé nem szerepel a középkori magyar pénzeken, mint verdejegy. Korábban Zsigmond pénzein feltűnik ugyan néha ez a betű, de ekkor még teljes bizonytalanság áll fenn arra nézve, hogy a W betű vajon verdét vagy személyt jelent-e az б pénzein. Ennélfogva a mi szempontunkból Zsigmond pénzei nem is jöhetnek ezúttal figyelembe. Lehetséges talán első pillantásra, hogy túl merész feltevésnek tűnik fel néhány soros okleveles adat alapján a veszprémi pénzverő ilyen kiterjedt működésére következtetni, de egyrészt a verdejelző W betű folyamatos előfordulása, másrészt ennek a betűnek más verdével nem azonosítható volta, végül az országos pénzektől néha elütő különleges helyi W jegyű veretek létezése mind. pozitív bizonyítékot jelent a veszprémi pénzverésre nézve. Bizonyosra vehető ugyan, hogy a veszprémi püspök pénzverési joga pontosan körvonalazott kiváltság lehetett, de az is nyilvánvaló, hogy ezekben a zavaros években könnyebben vegyíthetett egyéni vonásokat az általa veretett pénzk sorozatába, mint ahogy azt rendezett viszonyok között megtehette volna. Mindenesetre nem lehet egészen véletlennek tekinteni, hogy a W verdejegy csupán azokban az években fordul elő (1440—1446) a pénzeken, amikor írásos forrás is említést tesz a hasonló betűvel kezdődő veszprémi verde létezéséről és működéséről. Huszár Lajos 203