A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Tóth Sándor: Veszprémi középkori sírkőtöredékek

5. Részlet Széchy Dénes érsek (+1465) esztergomi sírkövéről 5. Detial vom Grabstein des Erzbischofs Dénes Széchy (+1465) in Esztergom. 5. Détail de la pierre tombale d'Esztergom de l'archevêque Dénes Széchy ( + 1465). 5. Деталь эстергомского надмогильного камня архиепископа Денеша Сечи (+1465). ból elkészíttesse az 1520-ban meghalt Beriszló Péter püspök sírját (... ad fabricam sepulchri. . . Petri Beryzlo .. . )

34 A két dátum közötti különbség világosan utal arra, hogy itt nem annyira magának a sírépítménynek, mint inkább a már meglevő sír méltó módon történő lefedésének, tulajdonképpen tehát egy síremléknek az elkészíttetéséről lehet szó. Ez az adat önmagában véve egy elszigetelt, egyedi eset emlékét is megőrizhette volna, annál is inkább, mert Beriszló Péter váratlanul, a harcmezőn esett el

35 — ha nem lenne más olyan dokumentum a kezünkben, amelynek alapján hasonló folyamatra következtethetnénk. Ilyen dokumentum véleményünk szerint maga a Vetési-sírkő, amelynek memoriális szövegében Újhelyi János segesdi főesperes neve, valamivel arrébb pedig a címere bukkan fel.36 Ahhoz azonban, hogy ezt a feltevésünket szilárdabb alapokra helyezhessük, kissé részletesebben bele kell merülnünk a Vetési-sírkővel kapcsolatos problémák elemzésébe. H. Gyürky Katalin Üjhelyi nevének és címerének felbukkanását a sírban talált másodlagos temetkezéssel hozza összefüggésbe, azonosítva ezt a temetkezést Üjhelyi maradványaival, és azt a megállapítást téye, hogy Üjhelyi neve tulajdonképpen egy második sírfelirat kezdetét jelenti, vagyis lényegében kettős síremlékről van szó Ebből logikusan következik, hogy a sírkő keletkezését Üjhelyi halálához igyekszik kötni, amelynek évét 1508-ra teszi, mondván, hogy utóda, aki oklevelekben 1505-ben, 1508-ban és 1509-ben szerepel, először 1509-ben használja a segesdi főesperesi címet.

3

? Gyürky hipotézise véleményünk szerint teljesen elhibázott, és olyan tények összekapcsolásán alapszik, amelyeknek egymáshoz semmi közük. Vegyük sorba az adatokat: vizsgáljuk meg először Üjhelyi „halálának" időpontját. A kérdéses oklevelek egyszeri elolvasása mindenkit meggyőzhet arról, hogy Gyürky ezeket következetesen valóságos tartalmukkal ellentétes módon interpretálta. Az 1505 decemberében kelt oklevélben ugyanis Orosz Szép Tamást, Üjhelyi utódát, expressis verbis segesdi főesperesként említik,

38 1508-ban viszont II. Gyula pápa már megbüntetése ügyében ír II. Ulászlónak, és 1509-ben ugyanő Isvalies Péter veszprémi bíbornok-püspökre ruházza át Orosz Szép Tamás valamennyi javadalmát, minthogy őt már előzőleg minden egyházi tisztségétől megfosztották.

3

» Az 1509-es év tehát Orosz Szép Tamás segesdi főesperességének nem a kezdetét, hanem a végét jelenti, és bizonyos az is, hogy Üjhelyi már jóval 1508 előtt, 1505 decemberében nem viselte ezt a tisztséget. De végül is milyen időhatárok közé lehet Üjhelyi főesperességét beilleszteni? Okleveles anyagunkban csupán 1494 végén és 1495 elején találunk rá említéseket.

4

» Lényegesen gyakrabban szerepel azonban az 1494-től kezdve ránk maradt káptalani számadáskönyvben, ahol 1503-ig majd minden évben említik legalább a keresztnevét, és amelyből az is kiderül, hogy — főként későbbi éveiben — rendszerint speciális tisztségeket (jövedelmek elosztója és őrzője, dékán)« is viselt. Annál feltűnőbb, hogy 1504-től kezdve egyetlen egyszer sem írták ki a segesdi főesperesnek még a keresztnevét sem, és Orosz Szép Tamás mint e tisztség viselője, először 1507-ben fordul elő, akkor sem a számadás rendes szövegében, hanem egy mellékelt oklevél kibocsátójaként.

42 Azt viszont tudjuk, hogy б 1504ben már megkezdte veszprémi pályafutását mint a püspökség kormányzója, bár ekkor segesdi főesperesi címét kifejezetten nem említik.

43 Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Üjhelyi János valószínűleg már 1503-ban, vagy az 1504-es év folyamán megszűnt segesdi főesperes lenni, és helyét valaki mással — talán már ekkor Orosz Szép Tamással — töltötték be. Az azonban bizonyos, hogy Üjhelyi távozásának legvégső határideje 1505 vége. Ami Üjhelyi főesperesi pályafutásának kezdetét illeti, adatok hiányában csak annyit mondhatunk, hogy utolsó ismert előde, Kornis Mihály, 1484-ben végrendelkezett.

44 Gyürky véleményünk szerint helyesen járt el abban, hogy a Vetési-sírkő datálását Újhelyi adatai alapján igyekezett meghatározni, hiszen Üjhelyi neve és címere aligha kerülhetett volna a síremlékre, ha nem lett volna olyan személy, aki a sírkő elkészülésében valamilyen módon szerepet játszott. Főesperességének időhatárai (1484—1503., ill. 1505.) tehát egyben a Vetési-sírkő létrejöttének időhatárait is megadják. Ami Gyürky elképzeléséből hibás, az az, hogy a feliratot annak a másodlagos temetkezésnek a magyarázatára próbálta felhasználni, amelyet a sírban talált. Ennek az elképzelésnek a teljes valószínűtlenségét világosan mutatják maguk a tények. 1. Sem a sírkő feliratában, sem a ránk maradt írott forrásokban nem látjuk semmi nyomát annak, hogy Újhelyi halála egybeesett volna főesperesi pályafutásának végével. Olyan korszakban, amikor napirenden volt az egyházi emberek áthelyezése egyik helyről és tisztségből a másikba, egy név eltűnéséből nem lehet egyszerűen arra következtetni, hogy az illető meghalt, különösen akkor nem, ha tekintetbe vesszük, hogy az Újhelyiről szóló adatok megszűnésével egy időben Veszprémben püspökváltozás volt, távozása tehát ezzel is összefügghet.

45 Ha pedig Üjhelyi valamilyen más egyházi tisztség viselőjeként halt volna meg, aminek lehetősége kétségtelenül fennáll, akkor nem lenne semmi értelme annak, hogy temetkezését kapcsolatba hozzuk a sírkő feliratával, amelyen kétségtelenül mint segesdi főesperes szerepel. , 2. Ha Üjhelyi mégis mint főesperes halt volna meg, akkor is igen nehezen tudnánk elképzelni azt, hogy a püspök sírjába temetkezett volna. A sírban ugyanis nem két ép csontvázat találtak, hanem egy épet, és egy másikat, amelynek darabjait a második temetkezés alkalmával a sír végébe rakták ki.

45a Ha tehát az ép csontváz azonos lenne Újhelyi maradványaival, az azt jelentené, hogy a főesperes kedvéért a püspököt — halála után mindössze 17, de legfeljebb 19 évvel — végeredményben kidobták saját sírjából; temetkezését effektive megszüntették. Gondoljuk meg, hogy mit jelentett volna a középkorban az, ha egy főesperes megbolygatta volna nemrég elhunyt püspökének reprezentatív sírját. • ....'_ 3. De még ha hajlandók volnánk elismerni egy ilyen lehetőség létjogosultságát, akkor is teljesen érthetetlen maradna számunkra az, hogy Üjhelyi miért a püspök képét ábrázoltatta a sírkő vön, és miért nem a sajátját; miért volt oly kegyeletteljes fönn, a sírkő vön, amikor lenn, a sírban egyáltalán nem volt tekintettel a kegyelet szempontjaira. 4. Végül teljesen értelmetlennek tartanánk, hogy ennyi 173