A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Kiss Ákos: A balatonfüredi középkori templomrom részleges feltárása

ázürkeszínű edénytöredékek a XV— XVI. sz. egy­szerű falusi edényeinek, részben fazekaknak, rész­ben cserépfedőiknek voltak részei. Templomunk építőanyaga a környék harmadkori dolomitjából, mészkövéből kikerült, dús habarcsba rakott terméskő. A boltozatok kőbordái, a gyám­Wövek, az oltármenza a Balaton vidékén az ókortól annyira kedvelt almádi vörös homokkőből, a keresz­telőmedence, a pillérlábazat, terméskőpadló marad­ványai pedig világosszínű kemény mészkőből valók. Keletkezési idejét, körülményeit, fennállása, pusz­tulása kérdéseit vizsgálva a megnyúlt templomtest első pillantásra elárulja a gótikus eredetet. A góti­kus stílus a kis méretek, az egyszerűbb szerkezet mellett itt egészében nem érvényesülhetett; a gótika, különösen a falusi templomépítészetben nem sokat változtatott a román, a korai gótikus korszak temp­lom alaprajzain; inkább csak a megnyúltság, a szen­tély sokszögű záródása árulják el az új stílust. 8 A középkori templomok egyszerű belső térképzései a mai napig jellemzői maradtak falusi templomaink­nak. Ezek a kis gótikus egyházak román kori előzőik leszármazottai, a gótika ezeknél inkább az új bolto­zási lehetőségek, a tér némi megnyúltsága tekinteté­ben jelentkezik. A balatonfüredi templom maradványainál fel­tűnően hiányzó külső támpillérek, inkább korai ke­letkezésre mutatnak. Védelmi felhasználásra mutat­nak a szentélyben utólag vágott kis lőrések, a gyám­kövek közelében. A templom közelében egyéb építmények falma­radványai látszanak; az egészet a máig is épen álló közeli vörösberényi református templomhoz hason­lóan körbefutó kőfal kerítette. i Korábbi említése: Römer F., Jk. I. 42.; Dr. Békefi R.: A Balaton környékének egyházai és várai a középkor­ban. Budapest, 1907. 139. 40. kép.; Radnóti A.— Gero L.: A Balaton régészeti és történeti emlékei. Budapest, 1952. 97.; Entz G—Gerő L.: A Balaton környék műemlékei. Budapest, 1958. 32., 54, 48. kép; Genthon I.: Magyarország művészeti emlékei. 1. Dunántúl. Budapest, 1959. 27. 2 Várnai D., BpR 16. (1955.) 366. 1. kép. s Csatkai E_: Sopron és környéke műemlékei. Budapest, 1953. 143., 206., 222., 305., 307. — 45., 139., 269. képek. 4 Gerevich L.: A budai vár feltárt maradványainak le­Keletkezését az elmondottak alapján a gótika java idejére tehetjük. Középkori falusi építészetünknek ez a kis emléke jellegzetes terméke a kornak. Az egyszerű, kisméretű templom belső kőruházata igényesen, előnyösen tükrözi a kor ízlését. Helyre­állítva a sopromibánfalvai Mária Magdolna temp­lom igen épen maradt 'belsőségére emlékeztetne az idő és részletbeli eltérések ellenére is. A részletek magukban kevés lehetőséget nyújtanak egészen szűk időhatározására a keletkezés idejét illetően. A bol­tozások és a diadalív kőbordái a XIV. sz. közepétől a XV. sz.-ba nyúlóan csupán tágabb datálási hatá­rokat engednek. A támpillérek nélküli szentély ma­gában véve inkább korai időszakra mutat, így a templom keletkezési idejét inkább a XIV. sz. máso­dik felére tehetnők. Lehetséges, hogy az 1381-ből említett Szent Mihály egyházzal azonos. 9 Tekintet­tel a Balaton vidéken többször előforduló és igen korai időre, a honfoglalást megelőző szláv keresz­ténységre utaló Szent Mihály névadásra, ez a kö­rülmény a templomot, vagy e helyen állott előzőjét, inkább a korábbi időkbe helyezné. A keresztelő­medence, amely bizonyára egyidős a templommal, vagy nem sokkal utóbbi időből származik, szép kris­tályos formáival ugyancsak a XIV. sz., esetleg a szá­zadforduló ízlését mutatja. A templom a reformáció idejét, az 1530—40-es évek után még épen érhette meg, a korábbi színes falfestés bemeszelése bizonyára a hitújítás ideérkez­tével függhet össze. Pusztulása a török uralom alatt következett be, bizonyára a környező faluval egy­idejűleg, legvalószínűbb ideje a tizenöt éves háború dúlásaira eshetett. Kiss Ákos írása. Budapest műemlékei. I. Budapest, 1955. 231., 238. 159., 166., 167., 168. képek. 5 Genthon I.: Nógrád megye műemlékei. Budapest, 1954. 163. — 92. kép. 6 Uo. 197. — 150. kép. 7 Csatkai E.; i. m. 360—361. — 345. kép. 8 Lux G.: Középkori eredetű evangélikus templomok és templomerődök. Budapest, 1944. 161. 9 Kumorovitz L. В.: Veszprémi regeszták. Budapest, 1953. 294. 763. sz. oklevél, 1381. ХП. 7. keltű, amelyben az egy­ház rektorától, Domonkosról hallunk, aki egy perben vallomást tesz. JEGYZETEK 164

Next

/
Thumbnails
Contents